Revised Common Lectionary (Complementary)
Tav
169 Örökkévaló, hallgasd meg öröménekem,
és adj nekem bölcsességet, ígéreted szerint!
170 Hallgasd meg kérésemet,
és szabadíts meg, ígéreted szerint!
171 Hadd dicsérjelek teljes erőmmel,
mikor törvényeidre tanítasz engem!
172 Nyelvem a te szavaidat énekelje,
mert minden parancsod igazságos!
173 Segíts meg kezeddel,
mert elhatároztam, hogy utasításaidat követem!
174 Szabadíts meg, Örökkévaló,
mert tanításodban gyönyörködöm!
175 Elevenítsd meg lelkemet, hogy dicsérhesselek téged,
segíts engem ítéleteiddel!
176 Ha eltévednék, mint az elkószált birka,
jöjj, Uram, keresd meg szolgádat,
mert nem felejtem el parancsaidat!
Prófécia a bételi oltár ellen
13 Az Örökkévaló szólt egyik prófétájának, Isten egyik emberének Júdában, hogy menjen Bételbe. A próféta el is ment, és éppen akkor érkezett oda, amikor Jeroboám a bételi oltár mellett állt, és tömjént füstölögtetett rajta. 2 Isten embere ekkor az Örökkévaló szava szerint ezt kiáltotta az oltárnak:
„Oltár! Oltár! Ezt mondja az Örökkévaló: »Dávid családjából egy fiú születik majd, akit Jósiásnak neveznek. Most a magaslatok papjai áldozatként tömjént égetnek terajtad! De eljön az idő, amikor Jósiás ezeket a papokat fogja rajtad áldozatként elégetni! Bizony, emberi csontokat fog megégetni rajtad!«”
3 Isten embere ugyanakkor csodálatos jelt is mutatott, és ezt mondta: „Nézzétek! Ez a jel a bizonyíték arra nézve, hogy amit mondtam, azt valóban az Örökkévaló üzente: Az oltár meg fog hasadni, és a hamu kiömlik belőle.”
4 Amikor Jeroboám király meghallotta Isten emberének beszédét, amelyet a bételi oltár ellen mondott, elvette a kezét az oltártól, és az Isten emberére mutatott: „Fogjátok el!” — kiáltotta a katonáinak. Ebben a pillanatban megbénult a kinyújtott karja, és visszahúzni már nem tudta. 5 Ugyanekkor az oltár meghasadt, és a hamu kiömlött belőle — így teljesedett be az a jel, amelyet az Örökkévaló szava szerint az Isten embere mondott.
6 A király ekkor így kérlelte az Isten emberét: „Kérlek, könyörögj Istenedhez, az Örökkévalóhoz, imádkozz értem, hogy a karom meggyógyuljon!”
Ő pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a király karja meggyógyult: ismét olyan lett, mint korábban volt.
7 A király ekkor azt mondta neki: „Légy a vendégem! Gyere velem, ülj az asztalomhoz, azután majd megjutalmazlak!”
8 De az így válaszolt: „Ha királyságod felét adnád is nekem, akkor sem mennék veled a házadba! Ezen a helyen nem eszem, nem iszom semmit. 9 Az Örökkévaló megparancsolta nekem, hogy itt ne egyek, ne igyak semmit, és más úton térjek vissza, mint amelyen jöttem.” 10 Ezután Isten embere elment, de másik úton indult vissza Júdába, mint amelyen Bételbe érkezett.
Zsidók és nem zsidók egyaránt vétkeztek
9 Mi következik ebből? Talán mi, zsidók, különbek vagyunk, mint a többi nép? Dehogyis! Hiszen éppen az előbb bizonyítottam be, hogy zsidók és nem zsidók egyformán a bűn hatalma alatt vannak. 10 Mert ezt mondja az Írás:
„Nincs bűntelen ember, egy sem,
11 nincs senki, aki megértené,
nincs, aki keresné Istent.
12 Mindannyian elfordultak Istentől, és megromlottak,
nincs aki jót tenne, egy sem!”[a]
13 „Torkuk nyitott sír,
nyelvük megtévesztő hazugságot szól.”[b]
„Kígyóméreg van ajkukon.”[c]
14 „Szájuk átkozódással és keserűséggel van tele.”[d]
15 „Sietnek, hogy gyilkolhassanak.
16 Amerre csak mennek,
pusztulást és nyomorúságot okoznak.
17 A békesség útját nem ismerik.”[e]
18 „Nincs bennük sem istenfélelem,
sem Isten iránti tisztelet.”[f]
19 Ezeket a Törvény azokról mondja, akik a Törvény hatalma alatt élnek. Így azután kivétel nélkül mindenki — zsidó és nem zsidó — egyaránt bűnös Isten előtt. 20 Miért? Mert senki sem képes arra, hogy a Törvény parancsainak teljesítésével Isten számára elfogadhatóvá legyen.
Hiszen a Törvény csak rávilágít a bűneinkre, hogy világosan meglássuk és felismerjük azokat.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center