Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid zsoltára, templomszentelési ének.
30 Dicsérlek, Örökkévaló, mert felemeltél,
nem engedted, hogy ellenségeim legyőzzenek!
2 Örökkévaló, Istenem, segítségért kiáltottam hozzád,
és meggyógyítottál.
3 Kiemelted lelkemet a halottak országából,
megmentettél, hogy ne szálljak a sírba.
4 Ti, akik az Örökkévalót hűséggel követitek,
énekeljetek zsoltárokat neki,
dicsérjétek szent nevét![a]
5 Mert haragja csak pillanatig tart,
de jósága egész életemben kísér!
Este sírva fekszem le,
de reggel már örömre ébredek.
6 Amíg jól ment sorom, azt gondoltam,
semmi baj nem érhet.
7 Amíg kegyelmed körülvett,
az élet csúcsán éreztem magam.
De mikor elfordítottad arcodat tőlem,
halálra rémültem.
8 Hozzád kiáltottam, Örökkévaló,
kegyelemért könyörögtem:
9 „Mi haszna, ha meghalok,
ha sírba szállok?
Ha porrá leszek,
dicsér-e téged az a por?
Hirdeti-e hűségedet az embereknek?”
10 Hallgass meg, Örökkévaló,
könyörülj meg rajtam!
Ó, Örökkévaló, segíts!
11 Gyászomat örömre fordítottad!
Levetted rólam a szomorúság gyászruháját,
és víg örömbe öltöztettél,
12 hogy dicsérjelek, és soha ne hallgassak el!
Örökkévaló, én Istenem, örökké dicsérlek téged!
Az Örökkévaló véghezvitte, amit határozott
2 Jaj, milyen sötét felhőt
borított Sionra haragjában az Úr!
Izráel dicsőségét
az égből a földre vetette.
Haragja napján nem törődött
még lába zsámolyával[a] sem!
2 Könyörtelenül elpusztította az Úr
Jákób népének minden hajlékát,
összetörte haragjában
Júda lakóinak várait.
Földre taposta, megszégyenítette
az egész királyságot és vezetőit.
3 Összetörte izzó haragjában
Izráelnek minden hatalmát.
Megvonta népétől védő karját,
s utat engedett ellenségeinek.
Úgy égette Jákób népét mindenfelől,
mint megemésztő tűz.
4 Felvonta íját ellenünk, mint ellenségünk,
ránk emelte karját, mint támadónk,
Sion hajlékaiban mindenkit megölt,
akire büszkén tekintettünk.
Haragját zúdította ránk,
mint tűzesőt.
5 Ellenségünkké lett az Úr:
elpusztította Izráelt egészen!
Lerombolta palotáinkat,
romba döntötte erős várainkat,
Júda népének gyászát
és siralmait megsokasította.
6 Ledöntötte saját Sátorát[b],
mint egy hitvány kerti kunyhót.
Szétrombolta ünnepeinek helyét az Örökkévaló,
feledésbe taszította Sion városának ünnepeit,
még a szombatot is.
Tüzes haragja hevében
eltaszított királyt és papot.
7 Elhagyta oltárát,
eltávozott Templomából.
Ellenségünk kezébe adta
annak bástyáit és falait.
Diadalittas zajongás hallik az Örökkévaló házában,
mint egykor ünnepeink napján.
8 Mert az Örökkévaló döntött úgy,
hogy lerombolja Sion falait:
kifeszítette fölötte a mérőzsinórt,
véghezvitte, amit elhatározott.
Hiába jajgatott bástya és várfal,
mind leomlott,
s földön hevernek, mint a gyászolók.
9 A kapuk szárnyai földre roskadtak,
kapcsaikat és záraikat összetörték.
A királyt és a fejedelmeket a nemzetek közé hurcolták,
nincs többé sem törvény, sem tanítás.
Még a próféták sem kapnak
kijelentést[c] az Örökkévalótól.
10 Sion fejedelmei némán ülnek a földön,
fejükre port hintettek,
derekukon zsákruha.
Jeruzsálem fiatal leányai
földre borulva gyászolnak.
11 Szemem a sírástól eleped,
szívem nyugtalan háborog,
lelkem, mint a földre ömlött víz,
mert láttam népem pusztulását:
csecsemők és gyermekek hevernek az utcán,
éhségtől haldokolva!
12 Anyjukat szólítják,
enni- és innivalóért könyörögnek.
Ájultan fekszenek anyjuk karjaiban,
s lassan kilehelik lelküket,
mint az utcán heverő
sebesült harcosok.
Az adakozásról
8 Hadd mondjam el nektek, milyen kegyelmet adott Isten a Macedóniában élő helyi gyülekezeteknek. 2 Ezeknek a testvéreinknek nagyon sok szenvedést és megpróbáltatást kellett elviselniük. Ennek ellenére olyan nagy öröm lakik bennük, hogy bőségesen adakoztak, pedig ők maguk is mélységes szegénységben élnek. 3 Elmondhatom, hogy annyit adtak, amennyit csak tudtak, sőt, talán még annál is többet! Mindezt pedig önként tették. 4 Újra meg újra könyörögve kérték, hogy adakozásukkal Isten népét szolgálhassák. 5 De nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem még annál is többet: először önmagukat adták oda az Úrnak, azután nekünk is. Ez az, amit Isten akar!
6 Ezért kértük meg Tituszt, hogy fejezze be köztetek az isteni kegyelemnek ezt a munkáját: az adományok gyűjtését. Hiszen ő volt az, aki ezt elkezdte. 7 Minden dologban meggazdagodtatok: hitben, beszédben, tudásban, mindenféle igyekezetben, és a szeretetben, amelyet tőlünk tanultatok. Most hát legyetek bőkezűek az adakozásban is!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center