Revised Common Lectionary (Complementary)

⁸ Mikor az alkonyat közeledett, és feltámadt az esti szellő, az Örökkévaló Isten sétára indult a kertben. Ádám és felesége meghallották, hogy közeledik, és elbújtak előle a fák közé. ⁹ De az Örökkévaló Isten kiáltott: „Ádám, merre vagy?”

¹⁰ „Meghallottam, hogy jössz, és féltem tőled, mert meztelen vagyok, ezért elbújtam” — felelt Ádám.

¹¹ „De honnan tudod, hogy meztelen vagy? Ki mondta neked? Talán ettél annak a fának a gyümölcséből, amelytől eltiltottalak?” — kérdezte Isten.

¹² „Az asszony, akit mellém adtál, ő kínált meg abból a gyümölcsből — úgy ettem” — magyarázkodott Ádám.

¹³ Akkor az Örökkévaló Isten az asszonyhoz fordult: „Mit tettél?”

„A kígyó, ő csapott be engem, azért ettem” — mentegetőzött az asszony.

¹⁴ Az Örökkévaló Isten ezután a kígyóhoz szólt:

„A Templomba felvezető ének.”

¹³ Az Írás azt mondja: „Hittem, azért szóltam.”^[a] Bennünk is a hitnek ugyanaz a szelleme van. Mi is azért szólunk, mert hiszünk, ¹⁴ mert tudjuk, hogy Isten, aki feltámasztotta Urunkat, Jézust a halálból, ugyanúgy bennünket is fel fog támasztani, és veletek együtt maga elé állít. ¹⁵ Mindez értetek történik. A célja pedig az, hogy egyre több és több ember fogadja el és adja tovább Isten kegyelmét, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségéért.

Szenvedés és dicsőség

¹⁶ Ez az oka, hogy nem adjuk fel, és nem fáradunk bele a szolgálatba. Igaz, a „külső emberünk”, vagyis a testünk egyre idősebb és gyengébb, de a „belső emberünk” mégis napról napra megújul. ¹⁷ Mert a mostani, könnyen elviselhető szenvedéseink csak rövid ideig tartanak, mégis örök dicsőséget szereznek számunkra! Ez a dicsőség pedig olyan csodálatos, hogy össze sem lehet hasonlítani a szenvedéseinkkel. ¹⁸ Ezért nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, örökké megmarad.

5 Tudjuk, hogy ez a „sátor”, amelyben itt a földön élünk — vagyis a testünk —, egyszer el fog pusztulni. Isten viszont örök lakóhelyet készített számunkra a Mennyben, amelyet nem emberek építettek.

Kinek a hatalmával űzi ki Jézus a gonosz szellemeket?^(A)

²⁰ Ezután Jézus bement egy házba. Ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy még enni sem tudtak, sem ő, sem a tanítványai. ²¹ Amikor Jézus családtagjai ezt megtudták, érte mentek, hogy elvigyék onnan. Az emberek ugyanis azt híresztelték róla, hogy megbolondult.

²² A Jeruzsálemből érkezett törvénytanítók is azt mondták: „Megszállott! A Sátán^[a] lakik benne, ezért tudja kiűzni a gonosz szellemeket. A saját fejedelmük által űzi ki őket!”

²³ Jézus ekkor magához hívta a törvénytanítókat, és jelképes történetek segítségével magyarázta meg nekik: „Ugyan hogy űzhetné ki a Sátán a saját szolgáit az emberekből?! ²⁴ Ha egy királyság egyik része a másik ellen támad, az egész elpusztul. ²⁵ Elpusztul az a család is, amelyben belső harcok dúlnak. ²⁶ Ha tehát a Sátán önmaga ellen fordul, és a saját szolgái ellen harcol, akkor a királysága nem állhat fenn tovább, hanem vége van. ²⁷ Gondoljátok meg, ha valaki be akar törni egy erős ember házába, hogy kirabolja, akkor előbb meg kell kötöznie őt, csak azután foszthatja ki a házat! ²⁸ Igazán mondom nektek: az emberek mindenféle bűnös tettükre és Istent gyalázó beszédükre kaphatnak bűnbocsánatot. ²⁹ De van egy kivétel: aki a Szent Szellemet gyalázza, az soha nem nyer bűnbocsánatot. Az ilyen ember örökre bűnös marad.”

³⁰ Jézus ezt azért mondta, mert a törvénytanítók azzal vádolták, hogy gonosz szellem lakik benne.

Jézus igazi családja: a tanítványai^(B)

³¹ Jézus anyja és a testvérei megérkeztek a házhoz, és megálltak odakint. Beküldtek valakit, hogy hívja ki Jézust. ³² A körülötte ülő emberek szóltak neki: „Édesanyád és a testvéreid^[b] odakint várnak rád.”

³³ Jézus ezt felelte: „Tudjátok, hogy valójában ki az én anyám, és kik a testvéreim?” ³⁴ Végignézett a körülötte ülőkön, és rájuk mutatott: „Itt vannak a testvéreim és az anyám, ³⁵ mert azok az igazi testvéreim és anyám, akik megteszik, amit Isten akar!”