Revised Common Lectionary (Complementary)

Esti imádság

4 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.

² Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!

³ Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)

⁴ Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.

⁵ Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.)

⁶ Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az Úrban!

⁷ Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!

⁸ Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk.

⁹ Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!

Péter meggyógyítja a sántát

3 Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára.

² Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.

³ Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük.

⁴ Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!"

⁵ Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit.

⁶ Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!"

⁷ És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája,

⁸ felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.

⁹ Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent.

¹⁰ Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.

Ki a legnagyobb?^(A)

²⁴ Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.

²⁵ Erre ő így felelt nekik: "A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.

²⁶ Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

²⁷ Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál."

²⁸ "Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,

²⁹ és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt;

³⁰ hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét."