Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
63 Ó, Isten, én Istenem!
Sóvárogva kívánkozom hozzád,
hogy nálad lehessek!
Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre,
testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre,
úgy kívánkozom hozzád!
2 Felnézek rád szentélyedben,
hogy dicsőségedet és erődet lássam!
3 Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet!
Teljes szívvel dicsérlek!
4 Kezeimet hozzád emelem,
teljes szívvel-lélekkel áldalak,
amíg csak élek!
5 Lelkem megtelik jóságoddal:
jóllakik, mint egy bőséges lakomán,
mikor téged dicsérlek, Istenem!
6 Ha ágyamban rád gondolok,
még éjjel is veled beszélgetek,
7 mert megsegítettél engem,
szárnyaid árnyékában örvendezek.
8 Lelkem ragaszkodik hozzád,
mert jobboddal fogod a kezem.
9 De akik vesztemre törnek,
maguk fognak a föld mélyébe kerülni!
10 Kard élére jutnak,
sakálok falják fel őket,
11 de a király örül Istennek!
Dicsérik Istent mind,
akik hűséget esküdtek neki,
mert Isten bezárja a hazugok száját!
Tömegek, tömegek a döntés völgyében!
9 Hirdessétek ezt a nemzetek között:
készüljetek a háborúra!
Készítsétek fel a harcosokat,
gyűljenek össze a csapatok,
vonuljanak föl, jöjjenek!
10 Még az ekéből is kardot kovácsoljatok,
metszőkésből is dárdát készítsetek!
Még a gyenge is mondja:
„Erős vagyok!”
11 Jöjjetek, népek, mindenfelől,
sietve gyűljetek össze, nemzetek!
Ide vezesd harcosaidat, Örökkévaló!
12 „Keljenek fel mind a nemzetek,
gyűljenek a Jósafát-völgybe mindenfelől,
mert ott tartok fölöttük ítéletet!
13 Lendítsétek a sarlót,
megérett az aratnivaló!
Színig töltve szőlővel a sajtó,
jöjjetek, tapossátok,
áradjon a must![a]
Csordulásig tele gonoszságukkal!
14 Tömegek, tömegek
a Döntés Völgyében![b]
Közel van az Örökkévaló napja
a Döntés Völgyében!
15 Elsötétül a Nap és a Hold,
a csillagok sem fénylenek.
16 Felharsan az Örökkévaló hangja Sionról,
kiereszti hangját Jeruzsálemből,
hogy ég és föld belereszket!
De népének az Örökkévaló lesz menedéke,
Izráel fiainak ő lesz erős kővára.
17 Akkor megtudjátok,
hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek,
aki Sionban lakom,
szent hegyemen!
Akkor szentté lesz Jeruzsálem,
hová idegen többé be nem léphet.”
Júda és Jeruzsálem felvirágzik
18 „Akkor a hegyeken szőlő és bor terem,
a dombokról tej folyik,
és Júda minden száraz patakmedrét
majd víz árasztja el.
Az Örökkévaló Templomából forrás fakad,
és a Sittím völgyét[c] megöntözi.
19 De Egyiptom földje pusztává lesz,
Edom kietlen sivataggá,
mert kegyetlenül bántak Júda népével,
ártatlanokat öltek Izráelben.
20 Júda földje pedig
virulni fog[d] örökké,
és Jeruzsálemet lakni fogják
nemzedékről nemzedékre.
21 Mert megbosszulom az ártatlanok halálát,
nem hagyom a gyilkosokat büntetlenül!”
Akkor Sion lesz az Örökkévaló lakóhelye!
29 Közvetlenül ezek után a nyomorúságos napok után:
»Elsötétül a Nap,
a Hold sem világít többé,
lehullnak az égről a csillagok,
s az égben lévő hatalmak is meginognak.«[a]
30 Akkor megjelenik az égen az Emberfiának a jele, és a világon minden ember gyászolni és sírni fog. Mindannyian meg fogják látni az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. 31 Hangos trombitaszóval elküldi angyalait, hogy összegyűjtsék választottait a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másikig.
32 Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár. 33 Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, akkor tudhatjátok, hogy ő[b] már közel van, szinte az ajtó előtt! 34 Igazán mondom nektek, hogy ez a nemzet[c] el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. 35 Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center