Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávid emlékeztető éneke.
70 Istenem, szabadíts meg!
Örökkévaló, siess hozzám, segíts!
2 Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
akik vesztemet kívánják!
3 Akik gúnyolnak engem,
szégyenüljenek meg, és némuljanak el!
4 De akik téged keresnek,
örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
hadd mondják újra és újra:
„Milyen hatalmas az Isten!”
5 Istenem, jöjj hamar, ments meg engem,
szegényt és megalázottat!
Örökkévaló, te vagy segítőm és szabadítóm,
kérlek, siess, ne késs!
Bevezetés
1 Ezek Ámósznak, egy juhász gazdának a szavai, aki Tékoa[a] városában élt. Ámósz akkor látta Izráelről ezeket a látomásokat, amikor Júdában Uzzijjá király, Izráelben pedig Jeroboám király, Jóás fia uralkodott, körülbelül két évvel a földrengés előtt.
2 Ezt mondta Ámósz:
„Az Örökkévaló kiált a Sionról,
ahogy az oroszlán ordít,
és megzendül hangja Jeruzsálemből,
mint a mennydörgés.
Kiszáradnak akkor
a pásztorok legelői,
s még a Kármel tetejét is
aszály perzseli.”
Arám büntetése
3 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Arám[b] népét,
mivel bűnt bűnre halmoznak[c].
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert Gileád lakóit
oly kegyetlenül pusztították,
ahogy a gabonát
vasfogú cséplőszánnal csépelik.
4 Tüzet küldök hát Hazáél[d] házára,
amely elégeti Benhadad[e] várait
és palotáit.
5 Damaszkusz kapuiról leütöm a zárakat,
kivágom Aven völgyéből[f] az uralkodót,
kiirtom Bét-Édenből[g] a fejedelmet,
Arám népét[h] pedig fogságba küldöm Kírbe”[i]
— az Örökkévaló mondta ezt.
A filiszteusok büntetése
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem a filiszteusokat[j],
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert egész falvakat
ejtettek fogságba,
hogy eladják őket
rabszolgának Edomba.
7 Tüzet küldök hát Gáza várfalaira,
amely elégeti várait és palotáit,
8 kivágom Asdódból az uralkodót,
kiirtom Askelónból a fejedelmet,
azután Ekron[k] ellen fordulok,
és elpusztul a filiszteusoknak
még a maradéka is”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Tírusz büntetése
9 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Tírusz[l] lakóit,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert egész falvakat[m]
ejtettek fogságba,
hogy eladják őket
rabszolgának Edomba,
s nem törődtek vele,
hogy azok szövetséges
testvéreik voltak.
10 Tüzet küldök hát Tírusz várfalaira,
amely elégeti várait és palotáit.”
Edom büntetése
11 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Edom népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert kivont karddal üldözték
a saját rokonaikat,
irgalom nélkül támadták őket,
szüntelen haraggal,
és könyörtelenül.
12 Ezért tüzet küldök Témánra,
amely elégeti Bocra[n] várait és palotáit.”
Ammon büntetése
13 „Megbüntetem Ammon népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert Gileádban felhasogatták
a terhes asszonyokat,
hogy országuk területét kiterjesszék.
14 Tüzet gyújtok hát Rabbá[o] várfalain,
amely elégeti várait és palotáit,
harci kiáltás és csatazaj közepette,
a vihar és forgószél idején.
15 Királyukat száműzetésbe hurcolják,
s vele mennek mind a főemberek is.”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Moáb büntetése
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Moáb népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert meggyalázták
Edom királyának sírját,
mésszé égették csontjait.
2 Tüzet küldök hát Moábra,
amely elégeti Kerijjót[p]
várait és palotáit.
Elpusztul Moáb a csatazajban,
harci kiáltás
és a sófár hangja közepette.
3 Kivágom belőle az uralkodót,
megölöm minden vezetőjét”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Júda büntetése
4 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Júda népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam, és nem vonom vissza,
mert semmibe vették Törvényemet
— az Örökkévaló tanítását —,
és nem engedelmeskedtek parancsaimnak.
Félrevezették őket bálványaik,
amelyeket őseik is tiszteltek.
5 Tüzet küldök hát Júdára,
amely elégeti Jeruzsálem
tornyait és palotáit.”
6 A hét angyal pedig — akiknél a hét trombita volt — felkészült, hogy megfújja a trombitáját.
Az első trombitaszó
7 Amikor az első angyal trombitált, vérrel kevert jégeső és tűz támadt, amely lezúdult a Földre. Ezért megégett a föld egyharmada, a fák egyharmada és az összes zöld fű.
A második trombitaszó
8 A második angyal is trombitált. Ekkor belezuhant a tengerbe valami, ami hatalmas lángoló hegyhez hasonlított. Ettől vérré változott a tenger egyharmada, 9 elpusztult a tengeri élőlények harmadrésze és a hajók harmadrésze is.
A harmadik trombitaszó
10 Amikor a harmadik angyal trombitált, egy óriási csillag zuhant le az égből, amely úgy lángolt, mint a fáklya. Ráesett a folyók egyharmadára és a vízforrásokra. 11 A csillag neve „Üröm” volt. A vizek egyharmada olyan keserű lett, mint az üröm,[a] és sok ember meghalt, mert ilyen keserű vizet ivott.
A negyedik trombitaszó
12 A negyedik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor csapás érte a Nap egyharmadát, a Hold egyharmadát és a csillagok egyharmadát. Ezért mindegyiknek a harmadrésze elsötétült. Így a nappal egyharmad része és az éjszaka egyharmad része is teljes sötétségbe borult.
13 Ekkor újra láttam: egy sas repült magasan az égen, és erős hangon ezt kiáltotta: „Jaj, jaj, jaj a Föld lakóinak a még hátralévő három trombitaszó miatt! Mert a következő három angyal is hamarosan megfújja a trombitáját!”
Az ötödik trombitaszó
9 Az ötödik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor láttam, hogy az égből a Földre hullt egy csillag, s ennek odaadták a feneketlen mélység lejáratának kulcsát. 2 Amikor kinyitotta a lejáratot, a mélységből füst szállt fel, mint egy nagy kemencéből, és elsötétítette a Napot és az egész égboltot. 3 A füstből sáskák szálltak le a földre. Ezek olyan erőt kaptak, mint a földi skorpiók. 4 Megparancsolták nekik, hogy ne ártsanak se a füveknek, se a fáknak, se a többi növénynek, csak azoknak az embereknek, akik nem viselik Isten pecsétjét a homlokukon. 5 De ezeket sem volt szabad megölniük, csak kínozták őket öt hónapig — olyan fájdalmat okoztak, mint a skorpió csípése.
6 Azokban a napokban az emberek keresik majd a Halált, de nem találják. Szeretnének meghalni, de a Halál elfut előlük.
7 Maguk a sáskák olyanok voltak, mint a harcra felkészített lovak. Emberi arcuk volt, és a fejükön volt valami, ami aranykoszorúhoz hasonlított. 8 A hajuk mintha női haj lett volna, de oroszlánfogaik voltak. 9 Mellkasuk, mint a vaspáncél, a szárnyaik pedig olyan zajt csaptak, mint a harci szekerek tömege, amkor a csatába rohannak. 10 Farkukon a skorpióéhoz hasonló fullánk volt, és ebben volt az erő, amellyel öt hónapig kínozhatták az embereket. 11 A feneketlen mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddon, görögül Apollion, vagyis Pusztító.[b]
12 Ezzel az első csapás elmúlt, de még két csapás következik.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center