Revised Common Lectionary (Complementary)
145 Dávid dicsérõ éneke.
Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
2 Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
3 Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.
4 Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
5 A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
6 Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
7 A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
8 Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
3 Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak [ruházata] bíborszínû, [hadi]szekere aczéltûzben [ragyog] fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik.
4 Az utczákon robognak a szekerek, összeütköznek a piaczokon; tekintetök mint a fáklyák, futkosnak mint a villámok.
5 Emlegeti [vitézlõ] hõseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kõfalra, és felállíttatik a védõsáncz.
6 A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül.
7 De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögõ galambok, mellöket vervén.
8 Pedig Ninive olyan, mint a [bõ]vizû tó, eleitõl fogva: mégis futnak õk. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki.
9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben.
10 Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájok arcza elvesztette pirosságát.
11 Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlán-kölyköknek ama legelõje, a hová járt a nõstény- és hímoroszlán, az oroszlán-kölyök, és nem volt a ki elriaszsza?
12 Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nõstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánynyal, tanyáit pedig prédával.
13 Ímé rád [török,] azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földrõl zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.
5 Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.
6 De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok.
7 Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.
8 Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem [csak] az igazságért.
9 Mert örvendünk, ha mi erõtelenek vagyunk, ti meg erõsek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért.
10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.