Revised Common Lectionary (Complementary)
103 A Dávidé.
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensõm az õ szent nevét.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.
3 A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7 Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.
8 Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
9 Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10 Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11 Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.
13 A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.
53 Eltele tehát a bõség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén.
54 És elkezdõdék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lõn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér.
55 [De] megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, [és] a mit mond néktek, azt míveljétek.
56 És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.
57 És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.
42 És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az õ fiainak: Mit néztek egymásra?
2 És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
3 Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.
4 De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az õ bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
5 Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menõkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.
6 József pedig az ország kormányzója vala, és õ árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának õ elõtte.
7 Amint meglátá József az õ bátyjait, megismeré õket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földérõl jöttünk eleséget venni.
8 Megismeré pedig József az õ bátyjait, de azok nem ismerék meg õt.
9 És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felõl álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
10 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.
12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
13 [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
14 József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.
15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jõ a ti legkisebbik atyátokfia.
16 Küldjetek el közûletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.
17 Annakokáért fogságban tartá õket harmadnapig.
9 A pátriárkhák pedig irígységbõl eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,
10 És megszabadítá õt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó elõtt, Égyiptom királya elõtt, ki õt Égyiptom fölé és az õ egész háza fölé kormányzóul állatá.
11 Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.
12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé elõször a mi atyáinkat.
13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.
14 És József elküldvén, magához hívatá az õ atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekbõl álló nemzetségét.
15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala õ és a mi atyáink;
16 És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem [atyjának] fiaitól.