Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének: a „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
75 Dicsérünk téged, Istenünk!
Dicsérünk és hálát adunk neked,
mert közel vagy azokhoz,
akik hirdetik csodálatos tetteid.
2 Isten mondja: „Én határozom meg az ítélet idejét,
és igazságosan ítélkezem.
3 Mikor remeg az egész Föld,
és minden lakója reszket,
én tartom meg annak oszlopait!” Szela
4 Azt mondom a büszkéknek:
„Ne legyetek olyan gőgösek!”
A gonoszoknak: „Ne dicsekedjetek erőtökkel!
5 Ne kérkedjetek hatalmatokkal,
ne szóljatok olyan magabiztosan!”
6 Mert a felemelkedés nem keletről, sem nyugatról,
sem a sivatag hegyeiről származik,
hanem Istentől!
7 Mert Isten a Bíró, aki felemel valakit,
vagy megaláz.
8 Az Örökkévaló kezében a serleg,
haragjának habzó, erős borával tele:
ha tölt belőle,
minden bűnösnek inia kell a Földön!
Bizony, az utosó cseppig ki kell inniuk!
9 Én pedig dicséretet éneklek Jákób Istenének,
örökké hirdetem dicséretét!
10 Isten mondja: „Letöröm az istentelenek szarvát,
de hatalmat adok az igazaknak.”
1 Prófécia Ninive[a] ellen. Az elkósi Náhum látomásának könyve.
Zsoltár
2 Féltőn szerető Isten az Örökkévaló,
aki megfizet ellenségeinek.
Bizony, bosszút áll izzó haraggal,
és megfizet gyűlölőinek.
Felgyűlt haragja készen áll,
hogy ellenségeire zúduljon.
3 Türelmes az Örökkévaló,
és nagy erejű,
de a bűnöst
nem hagyja büntetlenül.
Viharban és forgószélben jár,
s lába nyomán felhők kavarognak,
4 mikor haraggal rákiált[b] a tengerre,
az megretten és kiszárad,
s a folyók mind kiapadnak.
Szavára elfonnyadnak Básán legelői,
elszáradnak Kármel dús kertjei
és Libanon virágai.
5 Az Úr előtt remegnek a hegyek,
szétmállanak a dombok.
Tekintetétől reszket a föld,
megretten az egész világ,
s a föld lakói remegnek.
6 Ki állhat meg haragja előtt?
Izzó indulata hevét ki viselheti el?
Mikor haragja kitör, mint a tűzfolyam,
még a sziklákat is összezúzza!
7 Jó az Örökkévaló! Biztos menedéke
azoknak, akik a veszedelem idején
hozzá menekülnek.
Ismeri és megmenti őket.
8 De pusztító áradattal söpri el gyűlölőit,
s ellenségeit a sötétségbe űzi.
Prófécia Asszíria bukásáról
9 Ti akartok az Örökkévaló ellen
terveket szőni?
Hiszen ő nyomtalanul eltöröl
titeket a föld színéről!
10 Bizony, teljesen elpusztít benneteket,
ahogy a tűz a tövist megégeti,
mint ahogy a száraz tarlót
a láng felperzseli.[c]
11 Emlékezz, Ninive,
tőled indult útnak,
aki gonoszt gondolt
az Örökkévaló ellen!
De hiába tervezett
gonosz terveket!
12 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Bár Asszíria serege
hatalmas és erős,
mégis levágják őket,
és eltűnnek.
Téged pedig, népem,
bár megaláztalak,
de többé nem foglak megalázni.
13 Elnyomóid igáját most már
letöröm nyakadról,
és köteleidet elszaggatom.”
12 Itt van szüksége az állhatatos kitartásra és türelemre Isten népének — azoknak, akik engedelmeskednek Isten parancsainak, és megőrzik a Jézusban való hitüket.”
13 Ezután egy hangot hallottam a Mennyből. Ezt mondta nekem: „Írd le ezt: mostantól fogva boldogok és áldottak, akik az Úrban halnak meg.”
„Igen — mondja a Szent Szellem —, most már megpihenhetnek a munkájuk után, mert amit elvégeztek, az követi őket.”
Aratás és szüret a Földön
14 Azután ismét láttam: egy fehér felhőn ült valaki, aki hasonlított az Emberfiához. A fején aranykoszorút viselt, a kezében pedig éles sarlót tartott. 15 A templomból[a] kijött egy másik angyal, és erős hangon kiáltott annak, aki a felhőn ült: „Fogd a sarlódat, és kezdd el az aratást, mert eljött az aratás órája, megérett a Földön az aratnivaló!” 16 Ekkor az, aki a felhőn ült, megsuhintotta sarlóját a Föld fölött, és learatta a termést.
17 Ezután a mennyei templomból kijött egy újabb angyal, aki szintén éles sarlót tartott a kezében. 18 Az oltártól[b] pedig előlépett egy másik angyal, akinek hatalma volt a tűz fölött, és nagy hangon ezt kiáltotta a sarlós angyalnak: „Fogd a sarlódat, és szüreteld le a Föld szőlőjét, mert már érettek a fürtök!” 19 Erre az angyal megsuhintotta sarlóját a Föld fölött, leszüretelte a Föld szőlőjét, és a szőlőfürtöket bedobta Isten haragjának hatalmas szőlőtaposó kádjába. 20 A városon kívül taposták meg a szőlőt, amelyből annyi vér ömlött ki, hogy az áradat a lovak zablájáig ért, és 1 600 stádium[c] távolságban mindent elöntött.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center