Revised Common Lectionary (Complementary)

„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”

Példázat az övről

13 Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, menj, vásárolj egy lenből szőtt övet, majd kösd a derekadra, de vízbe ne mártsd!”

² Meg is vettem az övet, és a derekamra kötöttem, ahogy az Örökkévaló mondta.

³ Majd másodszor is szólt hozzám az Örökkévaló: ⁴ „Készülj az útra! Az övet, amelyet vettél, kösd a derekadra, s így menj el Perátba!^[a] Ott rejtsd el az övet egy sziklahasadékba.”

⁵ Akkor elmentem Perátba, és ott elrejtettem az övet, ahogy az Örökkévaló parancsolta.

⁶ Hosszú idő múlva az Örökkévaló ezt mondta: „Indulj útnak, menj el Perátba, és hozd vissza az övet, amelyről mondtam, hogy rejtsd el.”

⁷ Úgy is tettem: elmentem Perátba, megkerestem, és elővettem az övet a rejtekhelyről. De lám, az öv teljesen tönkrement, és használhatatlan lett.

⁸ Ekkor így szólt hozzám az Örökkévaló: ⁹ „Látod, Jeremiás? Ahogyan ez az öv teljesen tönkrement, ugyanúgy fogom megsemmisíteni Júda kevélységét és Jeruzsálem mérhetetlen büszkeségét! ¹⁰ Ez a gonosz nép nem akar szavamra hallgatni, hanem a saját szíve kívánságait követi, más istenek nyomába szegődik, azokat imádja és szolgálja! Emiatt ők is olyanok lesznek, mint ez a teljesen elrohadt és használhatatlan öv! ¹¹ Ahogy a férfi szorosan a derekára köti övét, úgy kötöttem én is magamhoz egész Izráel és Júda népét — mondja az Örökkévaló. — Azt akartam, hogy saját népemmé legyenek, nevem dicsőségére, dicséretem és tiszteletem növelésére, de ők nem hallgattak rám.”

Jézus megmossa a tanítványai lábát

13 Mielőtt a páska ünnepe megkezdődött volna, Jézus már tudta, hogy itt az ideje, hogy elhagyja ezt a világot, és visszatérjen az Atyához. Szerette azokat, akik ezen a világon az övéi voltak — mindvégig szerette őket.

² Jézus és a tanítványai együtt voltak a Páska-vacsoránál. A Sátán már korábban rávette Iskáriótes Júdást, Simon fiát, hogy Jézust igyekezzen ellenségei kezébe adni. ³ Jézus tisztában volt vele, hogy az Atya minden hatalmat neki adott, és hogy ő Istentől jött, és hamarosan vissza is tér Istenhez. ⁴ Felkelt hát a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törlőkendőt kötött a dereka köré. ⁵ Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a kendővel megtörölte a tanítványai lábát.^[a]

⁶ Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte: „Uram, hogy lehet az, hogy te mosod meg az én lábamat?”

⁷ Jézus így válaszolt neki: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”

⁸ Péter azt válaszolta: „Azt már nem! Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!”

„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” — felelte Jézus.

⁹ Péter erre azt kérte: „Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!”

¹⁰ Erre Jézus így válaszolt: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben az egész teste tiszta. Ti már tiszták vagytok, de nem mindannyian.” ¹¹ Jézus tudta, ki árulja el, ezért mondta: „nem vagytok tiszták mindannyian”.

¹² Miután megmosta a tanítványok lábát, Jézus újra felvette a felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte: „Értitek-e, mit tettem veletek? ¹³ Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok. ¹⁴ Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵ Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy bánjatok egymással, ahogy én veletek. ¹⁶ Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte. ¹⁷ Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok és áldottak, ha valóban meg is teszitek.