Revised Common Lectionary (Complementary)
Alázatos ember éneke
131 Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
2 Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.
3 Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
22 Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli.
23 Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával.
24 A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog.
25 Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.
26 Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk.
27 A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom.
28 Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet.
Timóteus és Epafroditosz elküldése
19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam: mi van veletek.
20 Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel;
21 mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval.
22 De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért.
23 Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim.
24 De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society