Revised Common Lectionary (Complementary)

A történelem tanítása

78 Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!

² Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.

³ Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,

⁴ nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.

⁵ Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.

⁶ Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,

⁷ hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.

⁸ Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez:

¹⁷ De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában.

¹⁸ Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.

¹⁹ Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?

²⁰ A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?

²¹ Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,

²² mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.

²³ Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.

²⁴ Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.

²⁵ Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.

²⁶ Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.

²⁷ Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye.

²⁸ Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.

²⁹ Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.

Isten jósága hűségre kötelez

8 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok, hogy élhessetek, elszaporodhassatok és bemenvén birtokba vehessétek azt a földet, amelyet esküvel ígért meg atyáitoknak az Úr.

² Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?

³ Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.

⁴ Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt.

⁵ Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, az Úr, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát.

⁶ Tartsd meg tehát Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féljed!

⁷ Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek;

⁸ búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére.

⁹ Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földre, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz.

¹⁰ Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.

Pál hálaadása és útiterve

⁸ Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.

⁹ Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,

¹⁰ és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok.

¹¹ Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek,

¹² vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által.

¹³ Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt.

¹⁴ Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.

¹⁵ Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.