Revised Common Lectionary (Complementary)

Isten fiaié a legszebb örökség

16 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!

² Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.

³ A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.

⁴ Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.

⁵ Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.

⁶ Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.

⁷ Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.

⁸ Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

⁹ Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.

¹⁰ Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.

¹¹ Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

⁶ Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.

⁷ Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.

Jézus megjelenik a magdalai Máriának^(A)

¹¹ Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,

¹² és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól.

¹³ Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették."

¹⁴ Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.

¹⁵ Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom."

¹⁶ Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester.

¹⁷ Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."

¹⁸ Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.

Jézus megjelenik tanítványainak^(B)

¹⁹ Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!"

²⁰ És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.