Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak éneke. Alamót szerint.[a]
46 Isten a menedékünk,
és minden erőnk forrása!
Ő mindig biztos segítség a bajban!
2 Ezért nem félünk, még ha meg is rendül a föld,
és a hegyek a tengerbe omlanak.
3 Nem félünk, mikor zúgnak a tenger hullámai,
és megremegnek a hegyek. Szela
4 Van egy folyó,
amely megörvendezteti Isten városát,
a Felséges Örökkévaló szent lakóhelyét!
5 Isten maga lakik benne,
ezért városa örökre megmarad!
Ő maga menti meg virradatkor.
6 Zavarognak a nemzetek, félve reszketnek,
birodalmak omlanak össze.
Mikor az Örökkévaló szava mennydörög fölöttük,
még a föld is megolvad.
7 De az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákób Istene a várunk! Szela
8 Jöjjetek, nézzétek az Örökkévaló hatalmas tetteit!
Lássátok, milyen félelmetes dolgokat
vitt véghez a földön!
9 Véget vetett a háborúknak az egész világon,
összetört íjat és lándzsát,
elégette a harci szekereket.[b]
10 Az Örökkévaló mondja: „Tegyétek le a fegyvert,
és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten,
akit az összes népek magasztalnak,
az egész világ tisztel és fél!”
11 Az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákób Istene a várunk! Szela
18 Ezért ezt mondja az Örökkévaló Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról:
„Senki sem siratja, mikor meghal:
»Jaj, bátyám! Jaj, testvérem!«
Senki sem siratja:
»Jaj, Uram! Jaj, királyom!
Jaj, oda a dicsőség!«
19 Kivonszolják majd a testét Jeruzsálemből,
kidobják a városból,
s úgy földelik el,
mint egy szamarat!”
Fenyegető prófécia Júda ellen
20 „Menj föl a Libanon csúcsaira, és kiálts,
Básán hegyein jajgass,
az Abárim tetején sírj hangosan,
mert »szeretőid« mind elpusztultak![a]
21 Figyelmeztettelek, mikor még jól ment a sorod,
de nem akartál hallgatni rám.
Ifjúságod óta az a szokásod,
hogy nem fogadod meg szavam!
22 Emiatt minden pásztorodat elsöpri a szél,
és összes szeretőd fogságba megy.
Te pedig megszégyenülsz
minden gonosz tetted miatt.
23 Jaj neked, aki libanoni cédrusokon fészkelsz[b]!
Hogy fogsz majd nyögni és jajgatni,
ha elfog a fájdalom,
mint szülő asszonyt a vajúdás!”
Prófécia Konjáhú királyról
24 „Életemre esküszöm — szól az Örökkévaló —, ha pecsétgyűrű lennél a jobb kezemen, még onnan is lerántanálak téged, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya! 25 Kiszolgáltatlak ellenségeidnek, akik az életedre törnek, s akiktől félsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, és a káldeusok seregének. 26 Messze hajítalak téged és szülőanyádat, más országba. Nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni mind a ketten. 27 Soha többé nem fogtok visszatérni arra a földre, ahová lelketek kívánkozik!”
28 Vajon hitvány, törött korsó ez a Konjáhú?
Olyan cserépdarab, amely nem kell senkinek?
Miért hajították el őt és családját
messze földre, amelyet nem ismertek?
29 Ország, ország, ország,
halld meg az Örökkévaló szavát!
30 Ezt mondja az Örökkévaló: „Jegyezzétek föl ezt a férfit,
mint aki gyermektelen, s kudarcot vallott!
Mert utódai nem követik Dávid trónján,
senki sem uralkodik Júdában közülük.”
Ki léphet be Isten Királyságába?(A)
15 Az emberek még kisgyermekeiket is odavitték Jézushoz, hogy érintse meg őket. Amikor látták ezt a tanítványok, rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni. 16 De Jézus magához hívta a gyermekeket, és ezt mondta a tanítványainak: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni! Hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak! 17 Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint ahogy a gyermekek, nem is fog bemenni oda!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center