Revised Common Lectionary (Complementary)

Zsoltár.

Isten dicsősége elhagyja a Templomot

10 Felnéztem, és a kerubok feje fölötti kék színű drágakőhöz hasonló boltozaton^[a] megláttam valamit, ami egy trónushoz hasonlított. ² Aki a trónon ült, ezt mondta a fehér ruhás írnoknak: „Menj be a forgó kerekek közé,^[b] amelyek a kerubok alatt vannak! Töltsd meg mindkét kezed izzó parázzsal, amely a kerubok között ég, és szórd le a városra!”

Az írnok a szemem láttára odament a kerubokhoz, ³ akik a Templom déli oldalán^[c] álltak. A felhő betöltötte az egész belső udvart. ⁴ Majd az Örökkévaló dicsősége, amely a kerubok fölött állt, fölemelkedett, és megállt a Templom ajtajában, a küszöb fölött. A felhő betöltötte a Templom belsejét, az Örökkévaló dicsőségének világossága pedig megvilágította az egész udvart. ⁵ A kerubok szárnyainak hangja felerősödött, s olyan hangos lett, mint a Mindenható Isten mennydörgő hangja. Ez a hang egészen a külső udvarig elhallatszott.

⁶ Az Örökkévaló azt mondta a fehér ruhás írnoknak, hogy menjen, és vegyen abból az izzó parázsból, amely a kerubok és a forgó kerekek között ég. Ekkor ő odament és az egyik kerék mellett megállt. ⁷ Az egyik kerub kinyújtotta kezét, izzó parazsat vett ki a tűzből, amely a kerekek között égett, és a fehér ruhás férfi kezébe tette, aki elvitte a parazsat. ⁸ (Úgy láttam, hogy a keruboknak emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt.)

⁹ Azután megnéztem a kerekeket. Összesen négy volt, mindegyik kerub mellett egy-egy. Úgy tűnt, mintha ragyogó aranyszínű drágakőből készültek volna. ¹⁰ Mind a négy kerék egyforma volt, és mindet úgy szerkesztették, hogy a belsejében egy másik kerék is látszott. ¹¹ Minden irányban tudtak haladni, de a kerubok nem fordultak sem jobbra, sem balra, amikor mozogtak. Mindig abba az irányba haladtak, amerre valamelyik arcuk nézett, de nem fordultak el semerre. ¹² A kerubok egész testét szemek borították. Szemek voltak a hátukon, karjaikon, szárnyaikon, sőt, még a kerekeken is. Igen, még a négy keréken is szemek voltak körös-körül! ¹³ Ezeket a kerekeket a fülem hallatára „forgókerekeknek” nevezték.

^14-15 Mindegyik kerubnak négy arca volt: az első kerub-arc, a második ember-arc, a harmadik oroszlán-arc, a negyedik sas-arc volt. (Ezeket a kerubokat láttam korábban a Kebár folyó melletti látomásomban^[d] is.)

Azután a kerubok felemelkedtek a levegőbe, ¹⁶ és a kerekek is együtt mozogtak velük. Amikor a kerubok kiterjesztették a szárnyaikat, és felszálltak, a kerekek is velük szálltak, de nem fordultak meg azok sem. ¹⁷ Ha a kerubok mozdultak, a kerekek is velük együtt mozdultak. Ha a kerubok megálltak, a kerekek is, mert ezeknek a lényeknek a szelleme a kerekekben volt.

¹⁸ Majd az Örökkévaló dicsősége felemelkedett a Templom küszöbétől, és elhelyezkedett a kerubok fölött. ¹⁹ A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, felszálltak, és a kerekek is velük mozogtak. Láttam, ahogyan elvonultak, de az Örökkévaló Temploma keleti kapujában még megálltak egy időre. Az Örökkévalónak, Izráel Istenének dicsősége fölöttük volt.

Isten Királysága bennetek van^(A)

²⁰ Egyszer a farizeusok megkérdezték Jézust, hogy mikor jön majd el Isten Királysága.

Így válaszolt: „Isten Királysága bizony eljön, de nem szemmel látható módon. ²¹ Nem úgy, hogy rámutatnak: »Itt van!«, vagy »Ott van!«, mert Isten Királysága bennetek és közöttetek van.”

Amikor az Emberfia eljön

²² A tanítványainak pedig ezt mondta: „Eljön majd az idő, amikor szeretnétek látni legalább egyetlen egyet az Emberfiának napjai közül, de nem fogtok látni. ²³ Amikor ezt mondják nektek: »Nézd, itt van!«, vagy: »Ott van!«, ne menjetek oda, és ne kövessétek őket!” ²⁴ „Ahogy a villám megvilágítja egyik végétől a másikig az egész égboltot, olyan nyilvánvaló módon jön vissza az Emberfia is azon a napon. ²⁵ De előbb még sokat kell szenvednie. Ez a nemzedék pedig elutasítja őt.

²⁶ Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is. ²⁷ Akkor az emberek ettek, ittak, megházasodtak és férjhez mentek egészen addig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az Özönvíz, és mindenkit elpusztított.

²⁸ Ugyanaz történik majd, mint ami Lót idején történt. Az emberek akkor is ettek, ittak, vásároltak és eladtak, ültettek és építettek, ²⁹ de mikor Lót kiment Sodomából, tűz és kéneső hullott az égből, és mindenkit elpusztított a városban. ³⁰ Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia megjelenik.

³¹ Azon a napon, ha valaki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit, hanem azonnal meneküljön! Ha a mezőn lesz, azonnal meneküljön, ne forduljon vissza és ne törődjön azzal, amit hátrahagy! ³² Emlékezzetek Lót feleségére!^[a]

³³ Aki meg akarja őrizni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszteni, de aki feladja az életét, az örökre megmenti.

³⁴ Mondom nektek: azon az éjszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják. ³⁵ Ha két asszony őröl majd együtt a kézimalommal, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.” ^[36] [b]

³⁷ A tanítványok megkérdezték tőle: „Hová, Uram?”

Ő pedig így válaszolt: „Ahol a tetem van, oda gyűlnek a keselyűk.”^[c]