Old/New Testament
Az Örökkévaló üzenete Júda királyának
22 Ezt mondta az Örökkévaló: „Jeremiás, menj le Júda királyának palotájába, és ott mondd el ezt az üzenetet! 2 Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az Örökkévaló szavát, szolgáiddal és népeddel együtt, akik ezen a kapun járnak keresztül! 3 Ezt mondja az Örökkévaló: Szolgáltassatok igazságot, hozzatok igazságos ítéletet, és mentsetek ki a hatalmaskodók kezéből minden szegényt! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomjátok el! Ne erőszakoskodjatok, és ne öljetek meg senkit ártatlanul! 4 Ha valóban engedelmeskedtek szavamnak, akkor e palota kapuján mindig olyan királyok fognak bejönni, akik Dávid trónján ülnek. Igen, harci szekereken és lovon fognak bejönni a kíséretükben lévő fejedelmekkel és népükkel együtt.
5 De ha nem hallgattok a szavamra, akkor magamra esküszöm — mondja az Örökkévaló —, hogy ez a királyi ház elpusztul, és csak romhalmaz marad belőle.”
6 Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda királyi házáról[a]:
„Bár olyan vagy a számomra, mint Gileád,
vagy mint a Libanon hegycsúcsai,
mégis olyanná teszlek,
mint egy lakatlan romváros!
7 Felkészítem, ellened indítom a pusztítókat,
a jól felszerelt fegyvereseket!
Kivágják gyönyörű erős cédrusfa oszlopaidat,
tűzbe borítják gerendáidat!
8 Elmennek majd e város mellett az idegenek, sok nemzet fiai, és azt kérdezi egyik a másiktól: »Vajon miért bánt az Örökkévaló ilyen rettenetesen ezzel a nagy várossal?« 9 Az meg így felel: »Azért, mert e város lakói megtörték Istenükkel, az Örökkévalóval kötött szövetségüket, más isteneket imádtak és szolgáltak.«”
Prófécia Sallum királyról
10 Ne sirassátok azt, aki meghalt[b],
ne gyászoljátok,
inkább azért sírjatok, aki még él[c],
akit száműzetésbe hurcol az ellenség,
mert ő soha nem tér vissza,
szülőföldjét nem látja többé!
11 Mert azt mondja az Örökkévaló Sallumról[d], aki apját, Jósiás királyt követte a trónon: „Soha nem tér ide vissza, 12 hanem ott hal meg, ahová száműzetésbe hurcolják! Ezt a földet soha nem látja többé.”
Prófécia Jójákim királyról
13 „Jaj annak, aki házát gazsággal építi,
annak emeleteit pedig jogtalansággal,
aki ingyen dolgoztatja szomszédait,
és a munkásainak nem adja meg bérüket!
14 Jaj annak, aki azt mondja:
»Nagy palotát építek magamnak,
tágas felső szobákkal« —,
és ablakokat készít rajta,
belülről cédrussal burkolja,
majd vörösre festi!
15 Az tesz téged igazán királlyá,
hogy több cédrusból építesz, mint elődeid?
Hiszen apád is evett-ivott,
mint minden ember,
de igazságosan élt és uralkodott,
ezért jól is ment a sora.
16 Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak,
ezért ment jól a sora.
Így él, aki ismer és tisztel engem!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
17 De szíved és szemed
csak a saját hasznodat keresi!
Ártatlanok halálát kívánod,
s erőszakkal elnyomod népedet.”
18 Ezért ezt mondja az Örökkévaló Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról:
„Senki sem siratja, mikor meghal:
»Jaj, bátyám! Jaj, testvérem!«
Senki sem siratja:
»Jaj, Uram! Jaj, királyom!
Jaj, oda a dicsőség!«
19 Kivonszolják majd a testét Jeruzsálemből,
kidobják a városból,
s úgy földelik el,
mint egy szamarat!”
Fenyegető prófécia Júda ellen
20 „Menj föl a Libanon csúcsaira, és kiálts,
Básán hegyein jajgass,
az Abárim tetején sírj hangosan,
mert »szeretőid« mind elpusztultak![e]
21 Figyelmeztettelek, mikor még jól ment a sorod,
de nem akartál hallgatni rám.
Ifjúságod óta az a szokásod,
hogy nem fogadod meg szavam!
22 Emiatt minden pásztorodat elsöpri a szél,
és összes szeretőd fogságba megy.
Te pedig megszégyenülsz
minden gonosz tetted miatt.
23 Jaj neked, aki libanoni cédrusokon fészkelsz[f]!
Hogy fogsz majd nyögni és jajgatni,
ha elfog a fájdalom,
mint szülő asszonyt a vajúdás!”
Prófécia Konjáhú királyról
24 „Életemre esküszöm — szól az Örökkévaló —, ha pecsétgyűrű lennél a jobb kezemen, még onnan is lerántanálak téged, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya! 25 Kiszolgáltatlak ellenségeidnek, akik az életedre törnek, s akiktől félsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, és a káldeusok seregének. 26 Messze hajítalak téged és szülőanyádat, más országba. Nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni mind a ketten. 27 Soha többé nem fogtok visszatérni arra a földre, ahová lelketek kívánkozik!”
28 Vajon hitvány, törött korsó ez a Konjáhú?
Olyan cserépdarab, amely nem kell senkinek?
Miért hajították el őt és családját
messze földre, amelyet nem ismertek?
29 Ország, ország, ország,
halld meg az Örökkévaló szavát!
30 Ezt mondja az Örökkévaló: „Jegyezzétek föl ezt a férfit,
mint aki gyermektelen, s kudarcot vallott!
Mert utódai nem követik Dávid trónján,
senki sem uralkodik Júdában közülük.”
Prófécia a rossz és jó pásztorokról
23 „Jaj a pásztoroknak[g], akik pusztítják és szétszórják legelőm nyáját!” — mondja az Örökkévaló.
2 Ezért ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene a pásztoroknak, akiknek az én népemre gondot kellett volna viselniük: „Ti vagytok, akik szétszórtátok nyájamat! Ti kergettétek szét őket! Nem viseltetek gondot rájuk, de nekem majd gondom lesz rá, hogy számon kérjem rajtatok minden gonoszságotokat!” — mondja az Örökkévaló.
3 „Azután én magam fogom összegyűjteni nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová szétszórtam őket, és visszaviszem őket a saját legelőjükre. Akkor majd ismét megszaporodnak és megsokasodnak. 4 Olyan pásztorokra bízom őket, akik valóban a gondjukat viselik majd. Juhaim nem fognak többé félni, sem rettegni, és egyetlen egy sem vész el közülük” — mondja az Örökkévaló.
Prófécia a Csemetéről
5 „Nézzétek! Eljön az idő,
mikor felnövesztem Dávid családjából
az Igazságos Csemetét,
aki királyként uralkodik,
bölcsen cselekszik, helyesen ítél,
igazságosan kormányozza országát.
6 Uralma alatt Júda népe biztonságban él,
és Izráel népe békességben lakik.
Így hívják őt:
»Igazságosságunk az Örökkévaló.«”[h]
7 Így szól az Örökkévaló: „Bizony, eljön az idő, amikor szavatokat már nem azzal fogjátok megerősíteni, hogy »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Egyiptomból Izráel népét.« 8 Helyette inkább ezt mondjátok: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta, és hazavezette Izráel népét az északi földről és mindazokból az országokból, ahová szétszórta őket.« Azután pedig a saját földjükön fognak lakni.”
Fenyegető beszéd a hamis próféták ellen
9 Ez az üzenet a prófétáknak[i] szól:
Elkeseredtem a próféták miatt,
még csontjaim is reszketnek.
Az Örökkévaló szent szava miatt
olyanná lettem, mint a részeg,
mint aki bortól mámoros.
10 Tele van az ország házasságtörőkkel,
akik megcsalták az Örökkévalót,
hamisságban járnak,
s hatalmukkal visszaélnek.
Az Örökkévaló átka alatt gyászol a föld,
kiszáradtak a pusztai legelők.
11 „Még a papok és próféták is megromlottak,
még házamban is gonosz tetteken kaptam őket!
— mondja az Örökkévaló. —
12 Emiatt sorsuk olyan lesz,
mint sötétbe vezető síkos lejtő:
elcsúsznak, elesnek, mind lehullanak,
mikor veszedelmet hozok rájuk,
büntetésük esztendejét!”
— mondja az Örökkévaló.
13 „Samária prófétáiban is utálatos dolgot találtam:
mert Baál által prófétáltak,
és tévelygésbe vezették népemet, Izráelt.
14 Még szörnyűbb, hogy Jeruzsálem prófétái
házasságtörők lettek,
bálványokat imádtak,
hazugságban éltek.
Sőt, azokat bátorítják,
akik gonoszságot művelnek,
ezért nem akarja senki elhagyni bűneit.
Számomra mind olyanok lettek,
mint Sodoma és Gomora lakói.”
15 Ezért azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura ezekről a prófétákról:
„Megetetem őket ürömmel,
megitatom méreggel,
mert Jeruzsálem prófétáitól
terjedt szét az országban az istentelenség!”
16 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Ne figyeljetek arra,
amit ezek a próféták mondanak,
mert csak becsapnak,
és üres ígéretekkel hitegetnek titeket!
A saját szívük elképzeléseit prófétálják,
nem az Örökkévaló szavát tolmácsolják.
17 Azoknak, akik megvetnek engem,
ezt mondják: »Az Örökkévaló üzeni neked:
ne félj, mert békességed lesz!«
Azokat pedig, akik makacsul a saját fejük után mennek,
így bátorítják: »Ne féljetek,
nem jön rátok veszedelem!«
18 Pedig közülük egy sem volt ott,
amikor az Örökkévaló tanácsot tartott.[j]
Egyikük sem hallotta,
nem értette meg a szavát.
Nem figyeltek az Örökkévaló beszédére,
sem a hangját nem hallották!”
19 „Nézzétek! Az Örökkévaló izzó haragjának vihara kitör,
mint fékezhetetlen forgószél,
s az istentelen gonoszok fejére zúdul.
20 Nem csitul el az Örökkévaló haragja,
amíg véghez nem viszi,
be nem teljesíti szíve gondolatát.
Az utolsó napokban értitek meg ezt igazán!”
21 „Nem küldtem én ezeket a prófétákat,
ők mégis siettek.
Nem szóltam hozzájuk,
mégis prófétáltak.
22 Ha részt vettek volna tanácsomban,
akkor szavamat hirdették volna népemnek,
visszatérítették volna őket hozzám
istentelen életmódjukból,
gonosz tetteikből.”
23 „Csak közelről vagyok Isten?
— kérdezi az Örökkévaló. —
Bizony, a távolból is az vagyok!
24 Ugyan ki rejtőzhet el szemem elől?
— kérdezi az Örökkévaló. —
Hiszen betöltöm az eget és a földet!”
— mondja az Örökkévaló.
25 „Hallottam azokat a prófétákat, akik hazugságot prófétálnak a nevemben, és azt állítják, hogy üzenetet kaptak tőlem álmukban. 26 Meddig fogják még folytatni ezt? Meddig vezetik félre népemet hazugságokkal, amelyeket maguk találtak ki? 27 Azt gondolják, hogy ezekkel a hazug álmokkal, amelyeket egymásnak mesélnek, elfelejtetik népemmel az én nevemet? Azt remélik, hogy népem ugyanúgy elfelejtkezik majd rólam, mint ahogy őseik elfordultak tőlem, és Baálhoz pártoltak? 28 Mi köze a polyvának a tiszta búzához? Ugyanígy, amit ezek a próféták álmodnak, azt nem én üzentem nekik! Ha el akarják mesélni egymásnak, mit álmodtak, ám tegyék! De ha valakihez szólok, az hirdesse is a többieknek hűségesen, amit mondtam neki!
29 Vajon nem olyan az én szavam, mint a tűz — kérdezi az Örökkévaló —, vagy mint a sziklazúzó pöröly?[k]
30 Ezért a hamis próféták ellen fordulok — mondja az Örökkévaló —, akik egymástól lopják a szavaikat, de úgy hirdetik, mintha tőlem hallották volna. 31 Igen, ellenük megyek, mert úgy hirdetik a saját szavaikat, mintha az én beszédemet tolmácsolnák: »Ezt mondja az Örökkévaló…«. 32 Ellene megyek azoknak, akik hazug álmokat prófétálnak — mondja az Örökkévaló —, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és hamisságaikkal, holott én nem küldtem őket, és nem bíztam rájuk semmit. Bizony, nem használnak semmit népemnek” — mondja az Örökkévaló.
Ne emlegessétek az Örökkévaló terhét!
33 „Jeremiás, a próféták, papok, vagy az egyszerű emberek meg fogják kérdezni tőled: »Milyen terhet[l] rakott vállunkra az Örökkévaló?« Akkor ezt feleld nekik: »Nem én raktam rátok terhet, hanem ti vagytok az én terhemre! Bizony, ledoblak titeket a vállamról!« — ezt üzeni nektek az Örökkévaló.
34 Ha pedig ezentúl bárki — legyen az próféta, pap, vagy közember — még egyszer ki meri ejteni, hogy »Az Örökkévaló terhe…«, akkor súlyosan megbüntetem, egész családjával együtt!
35 Ehelyett azt kérdezzétek egymástól: »Mit válaszolt az Örökkévaló?«, vagy: »Mit üzent az Örökkévaló?«
36 Többé senki se emlegesse »az Örökkévaló terhét«, mert mindenkinek valóban »terhes« lesz az ő szava, ha kiforgatjátok és eltorzítjátok az Élő Isten beszédét, az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Istenünknek szavait! 37 Ha meg akarjátok kérdezni a prófétát, ezt kérdezzétek tőle: »Mit válaszolt az Örökkévaló?«, vagy: »Mit üzent az Örökkévaló?«
38 Ha pedig nem engedelmeskedtek, és mégis emlegetitek »az Örökkévaló terhét«, noha megtiltottam, 39 akkor fölkaplak, és messzire hajítalak szemem elől titeket és a várost, amelyet őseiteknek és nektek adtam. 40 Rátok pedig örökké tartó szégyent és gyalázatot borítok, amely soha nem merül feledésbe.”
1 Üdvözlet Páltól, aki Isten rabszolgája és Jézus Krisztus apostola. Isten engem azért küldött el, hogy a választottaiban megerősítsem az iránta való bizalmat és hitet, hogy segítsek nekik az igazság mélyebb megismerésében, hogy ezáltal Isten tetszése szerint éljenek. 2 Ez a hit abból a reménységből származik, hogy Isten — aki teljesen szavahihető — örök életet ad nekünk, amint azt már az idők kezdete előtt megígérte. 3 Most pedig az általa választott időben nyilvánosságra hozta ezt az örök életet azáltal, hogy az erről szóló örömüzenetét mindenkivel megismertette.
Üdvözítő Istenünk rám bízta és megparancsolta, hogy ezt az üzenetét mindenkinek hirdessem.
4 Titusznak szól ez a levél, aki olyan, mintha a fiam lenne, mivel mindkettőnkben ugyanaz a hit él.
Atyánk, az Isten, és Megmentőnk, Krisztus Jézus adjon neked kegyelmet és békességet!
Kik alkalmasak gyülekezeti vezetőnek?
5 Azért hagytalak téged, egy időre még Kréta szigetén, hogy fejezd be azokat a dolgokat, amelyek elintézetlenül maradtak, és hogy jelölj ki minden városban gyülekezeti vezetőket, ahogyan azt meghagytam neked.
6 Gyülekezeti vezetőknek olyok alkalmasak, akiket nem lehet jogosan vádolni semmilyen bűnnel, akik hűségesek egyetlen feleségükhöz, s ezen felül akiknek gyermekei is hívők,[a] engedelmesek és rendes életet élnek. 7 Aki gyülekezeti vezető, az Isten népére visel gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan, aki mások kárára próbál meggazdagodni. 8 Legyen vendégszerető, a jóra hajlandó, szélsőségektől mentes, józan gondolkodású és igazságos. Isten tetszésére éljen, és uralkodjon önmagán. 9 Ragaszkodjon azokhoz az igazságokhoz, amelyeket tanítunk, és éljen azok szerint. Legyen képes rá, hogy az embereket az egészséges tanítással bátorítsa, az ellenkezőket pedig meggyőzze.
10 Ez azért is fontos, mert sokan vannak — különösen a zsidók között —, akik engedetlenek, össze-vissza beszélnek és másokat rossz útra vezetnek.[b] 11 A gyülekezeti vezetőnek képesnek kell lennie arra, hogy az ilyeneket elhallgattassa. Ezek az engedetlenek egész családokat dúlnak fel azzal, hogy olyan dolgokat tanítank, amelyeket nem lenne szabad. Mindezt aljas módon, haszonszerzés céljából teszik. 12 Az egyik krétai próféta ezt mondta:
„A krétaiak folyton hazudnak,
gonoszak, vadak, lusták,
s mindig csak a hasukkal törődnek.”
13 Ez a mondás igaz. Ezért bánj velük szigorúan, és figyelmeztesd őket, hogy egészségesek legyenek a hitben, 14 és ne foglalkozzanak többé zsidó legendákkal, se az igazságnak hátat fordító emberek parancsolataival!
15 A szellemileg tiszta ember számára minden étel és egyéb dolog is elfogadható. Azonban a romlottaknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, mivel a gondolkodásmódjuk és a lelkiismeretük is megromlott. 16 Azt állítják, hogy ismerik Istent, de amit tesznek, az ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja: utálatosak, engedetlenek, és már képtelenek bármiféle jóra.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center