Old/New Testament
Nem az Örökkévaló keze gyengült meg
59 Nézzétek! Nem az Örökkévaló keze gyengült meg,
hogy ne tudna megszabadítani titeket,
nem süketült meg,
hogy szavatokat ne hallaná,
2 hanem bűneitek választanak el titeket Istenetektől,
és vétkeitek takarják el arcát előletek,
ezért nem hallgat meg benneteket!
3 Hiszen kezetekhez vér tapad,
ujjaitokhoz bűn ragad,
ajkatok hazugságot beszél,
és nyelvetek gonoszságot suttog.
4 Nincs, aki kiállna az igazságért,
nincs, aki helyesen ítélne.
Inkább üres hazugságban bíznak,
és hazudoznak,
hamisságot fogannak,
és vétkeket szülnek.
5 Viperák tojásait költik ki,
és pókhálót szőnek.
Aki eszik a tojásokból, meghal,
ha pedig feltöri, viperát költ ki.
6 Pókhálójukból nem készítenek ruhát,
nem is takarózhatnak vele.
Minden tettük törvénytelen,
s kezeik erőszakossággal vannak tele.
7 Lábaik gonoszra igyekeznek,
és sietnek ártatlan vért ontani.
Már gondolataik is a bűn körül forognak,
s útjaikon pusztulás és romlás terem.
8 A békesség útját nem ismerik,
a jogosság számukra ismeretlen,
tekervényes utakra tértek,
amelyeken nyoma sincs a békességnek.
9 Ezért van tőlünk távol a helyes ítélet,
és nem ér el bennünket az igazságosság.
Világosságra várunk,
de sötétség vesz körül,
napfényt remélünk,
de homályban járunk.
10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok,
tapogatózunk, mint akinek nincs szeme,
délben is megbotlunk, mint éjszaka.
Olyanok vagyunk, mint élők között a holtak.
11 Morgolódunk, mint a medvék,
mint a gerlék, úgy nyögünk.
Jogosságot remélünk, de nem jön,
szabadulást, de távol marad,
12 mert sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen,
és bűneink ellenünk tanúskodnak.
Bizony, vétkeink terhe nyom,
és jól ismerjük bűneinket:
13 megtagadtuk az Örökkévalót, és lázadtunk ellene,
elfordultunk Istenünktől.
Elnyomásról és lázadásról beszéltünk,
hazug szavakat forgattunk szívünkben,
és hazugságot szólt a szánk.
14 A jogosság vereséget szenvedett,
s az igazságosság messze, a távolban áll,
az igazság holtan hever a város utcáin,
a becsület és egyenesség be sem jöhet a városba!
15 Nem maradt a hűségből semmi sem,
aki pedig tartózkodik a gonosztól,
azt kirabolják.
Az Örökkévaló látta, és haragudott miatta,
hogy nincs törvény és igazság.
16 Látta, hogy nincs senki,
nincs, aki népéért közbenjárna nála.
Ezért saját hatalmára támaszkodott,
karja szerzett győzelmet,
igazsága segített neki.
17 Magára öltötte az igazságosságot, mint páncélt,
fejére tette a szabadítás sisakját,
a bosszúállás ruhájába öltözött,
s a féltő szeretet[a] palástját terítette vállára.
18 Megfizet mindenkinek tettei szerint,
haraggal ellenfeleinek,
bosszúval ellenségeinek,
s bosszút áll még a távoli szigeteken is.
19 Ezért félik majd az Örökkévaló nevét napnyugaton,
és tisztelik dicsőségét keleten,
mikor eljön, mint egy sebes sodrású folyó,
amelyet az Örökkévaló Szelleme hajt.
20 Eljön Sionhoz mint Megváltó,[b]
eljön azokhoz,
akik Jákób népe közül hozzá fordulnak,
és bűneiket elhagyják.
Az Örökkévaló határozott így.
21 Én pedig ilyen szövetséget kötök velük, mondja az Örökkévaló:
„Rajtad nyugvó Szellemem,
és szavaim, amelyeket szádba adtam,
mostantól fogva el nem távoznak tőled soha.
Veled maradnak, és utódaiddal,
meg az ő utódaikkal is!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Izráel Szentjének városa
60 „Kelj fel és tündökölj,
hiszen elérkezett világosságod,
és az Örökkévaló dicsősége rád ragyogott!
2 Nézd, bár a földet sötétség borítja,
és a népeken sűrű homály terpeszkedik,
de rajtad felragyog az Örökkévaló világossága,
és dicsősége benned nyilvánvaló lesz.
3 Világosságodhoz nemzetek gyűlnek,
királyaik eljönnek e hajnal fényéhez.
4 Nézz föl, és tekints körül!
Lásd, mind hozzád jönnek,
köréd gyülekeznek!
Fiaid ezek, akik messziről jönnek,
és leányaid, akiket dajkáik a karjukon hoznak!
5 Mikor meglátod, arcod felragyog,
szíved örömében majd kiszökik a helyéről,
és remegve szélesre tárul,
mivel a tengerek gazdagsága özönlik hozzád,
a nemzetek hozzák kincseiket.
6 Karavánok sora jön Midjánból, Éfából,
tevék tömege tolong utcáidon.
Sebából is eljönnek mindannyian,
aranyat és tömjént hoznak,
és az Örökkévaló dicső tetteit hirdetik.
7 Hozzád terelik a juhnyájakat Kédárból,
Nebajótból kosokat hoznak,
hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatul.
Bizony, dicsőségem házát még dicsőségesebbé teszem!
8 Kik ezek, akik oly tömegben repülnek,
mint a sűrű fellegek,
vagy mint galambok csapata,
mikor dúcaikba leszállnak?
9 Mert rám várnak a szigetek
és a távoli tengerpartok lakói.
Társis hajói is csak szavamra várnak,
hogy elhozzák fiaidat messze földről,
ezüstjükkel, aranyukkal együtt, Istened kedvéért,
hogy tiszteljék az Örökkévaló nevét,
és Izráel Szentjét, aki téged felékesített.
10 Az idegenek fiai újra felépítik falaidat,
és királyaik szolgálnak neked,
mert haragomban ugyan megvertelek,
de mivel szeretlek, most könyörülök rajtad.
11 Ezért tartsd nyitva kapuid szüntelen,
ne zárd be őket se éjjel, se nappal!
Hadd hozzák be a nemzetek kincseiket,
királyaik vezetik ünnepélyes menetüket.
12 Mert az a nép és ország,
amely nem szolgál téged, elvész.
Bizony, az ilyen nemzet elpusztul teljesen!
13 A Libanon dísze jön hozzád:
legszebb cédrusaikat, fenyőiket
és ciprusaikat hozzák,
hogy ékesítsék szent helyemet,
s trónusom zsámolyát[c] díszítsék vele.
14 Hozzád mennek,
s meghajolnak előtted elnyomóid fiai,
leborulnak lábad előtt,
akik megvetettek téged,
így neveznek: »Az Örökkévaló városa«,
és így: »Izráel Szentjének Sionja«.
15 Bár azelőtt utált és elhagyott voltál,
és senki feléd sem nézett,
most már örökre dicsőségessé teszlek,
és öröm forrásává nemzedékről nemzedékre.
16 A népek gazdagsága táplál,
és királyok segítenek téged,
és akkor tudod meg,
hogy én vagyok az Örökkévaló,
Megmentőd és Megváltód,
Jákób erős Istene.
17 Bronz helyett aranyat hozok,
vas helyett ezüstöt,
fa helyett bronzot,
és kövek helyett vasat.
A békességet teszem fejedelmeddé,
és igazságosság kormányoz téged.
18 Erőszaknak híre sem lesz földeden,
pusztulás és rombolás elő sem fordul határaid között.
Isten szabadítása lesz városod védőfala,
és dicsérete annak kapuja.
19 Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod,
s éjjel sem a Hold világít neked,
hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké,
és Istened lesz dicsőséged.
20 Napod nem nyugszik le soha,
sem a hold el nem fogy,
hanem az Örökkévaló lesz világosságod örökre,
és gyászod napjai véget érnek.
21 Néped fiai mind igazságban élnek,
és övék lesz a föld örökre.
Olyanok lesznek, mint a facsemete
amelyet magam ültettem kertembe,
hogy dicsőségemet nyilvánvalóvá tegyék.
22 A legkisebb közülük ezerre sokasodik,
a kicsiny is hatalmas néppé növekszik.
Én, az Örökkévaló viszem ezt végbe,
megvalósítom a maga idején.”
Az Örökkévaló Szelleme nyugszik rajtam
61 Az Örökkévaló Isten Szelleme nyugszik rajtam,
mivel fölkent engem az Örökkévaló.
Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
meggyógyítsam a megtört szívűeket,
szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadon bocsássam a megkötözötteket,
2 hogy hirdessem az Örökkévaló jókedvének esztendejét,
Istenünk bosszúállása napját,
és megvigasztaljak minden gyászolót.
3 Elküldött, hogy akik Sionban gyászolnak,
azoknak fejére ékes koronát tegyek
a hamu helyett,
öröm olaját adjam nekik
a gyász helyébe,
és dicséret palástját adjam rájuk
a csüggedés és szomorúság szelleme helyett.
Akkor majd az igazságosság fáinak nevezik őket,
akiket az Örökkévaló ültetett,
hogy dicsőségét nyilvánvalóvá tegyék,
4 hogy újjáépítsék az ősi romokat,
helyreállítsák, ami régen elpusztult,
és felépítsék a romba dőlt városokat,
melyek lakatlan hevertek nemzedékeken át.
5 Idegenek jönnek,
hogy nyájaidat legeltessék,
a nemzetek fiai jönnek,
hogy földjeidet műveljék és szőlőidet gondozzák.
6 Titeket pedig az Örökkévaló papjainak neveznek,
Istenünk szolgáinak tekintenek.
A nemzetek gazdagsága fog táplálni benneteket,
és kincseikkel dicsekedtek.
7 Mivel a szégyenből kétszeres részt kellett viselnetek,
és gyalázatot tűrtetek,
ezért örökségetek is kétszeres lesz a földön,
s örömötök nem múlik el soha.
8 Mert én, az Örökkévaló, szeretem a jogosságot,
de gyűlölöm az erőszakosságot és a rablást.
Megadom hát hűségesen megérdemelt jutalmukat,
és örök szövetséget kötök velük.
9 Gyermekeik híresek lesznek a nemzetek között,
és utódaikat minden nép ismerni fogja.
Mindenki látni fogja rajtuk, és elismeri,
hogy őket az Örökkévaló áldotta meg.
Az Örökkévaló Szolgája, a Vőlegény
10 Ujjongva örvendezek az Örökkévalóban,
lelkem ujjong Istenemben,
mert az üdvösség ruháiba öltöztetett,
az igazságosság palástjával vett körül,
mint vőlegényt, kire a papok fejdíszét teszik,
mint menyasszonyt, akit ékszereivel ékesítenek.
11 Bizony, ahogy a földből kihajtanak a növények,
a kertből kisarjad, amit gazdája ültetett,
úgy sarjasztja ki az Örökkévaló Isten
a nemzetek szeme láttára az igazságosságot
és a dicsőséget.
Imádkozzatok értünk!
3 Végül pedig arra kérünk, testvérek, hogy imádkozzatok értünk! Imádkozzatok hogy az Úr üzenete mindenhol gyorsan és akadálytalanul terjedjen és győzzön, mint ahogy az nálatok is történt! 2 Imádkozzatok, hogy Isten szabadítson és védjen meg bennünket minden rossz és gonosz embertől! Mert nem mindenkié a hit.
3 Az Úr azonban hűséges, megerősít és megvéd titeket a gonosztól! 4 Az Úrra való tekintettel bízunk bennetek, hogy megtartjátok mindazt, amit tanácsoltunk és parancsoltunk nektek, de nemcsak most, hanem a jövőben is. 5 Az Úr irányítsa szíveteket arra, hogy Istent tejes szívvel szeressétek, és kitartóan várjátok Krisztust, amíg visszatér!
Aki nem akar dolgozni, ne is egyen!
6 Most pedig Urunk, Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, testvérek, hogy vonuljatok vissza és maradjatok távol minden olyan hívő embertől, aki rendetlenül él, és nem akar dolgozni! Mert az ilyen ember nem a szerint a tanítás szerint él, amit tőlünk kaptatok, 7 hiszen jól tudjátok, milyen példát mutattunk nektek. Amikor köztetek éltünk, soha nem lustálkodtunk. 8 Nem ettük ingyen senkinek a kenyerét, hanem mindig fizettünk érte. Éjjel-nappal keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. 9 Pedig jogunk lett volna rá, de mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, hogy a saját példánkat állítsuk elétek, hogy kövessetek bennünket. 10 Ezért is parancsoltuk nektek, amikor nálatok voltunk: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyen!”
11 Mindezt azért mondjuk, mert hallottuk, hogy vannak közöttetek, akik rendetlenül élnek, és nem akarnak dolgozni. Sőt, ahelyett, hogy a saját dolgukat végeznék, beleavatkoznak mások dolgába. 12 Az ilyeneknek megparancsoljuk és sürgetjük is őket Urunk, Jézus Krisztus nevében, hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek! 13 Ti azonban, testvérek, ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!
14 Ha valaki közületek nem akar engedelmeskedni annak, amit ebben a levélben írtunk, jegyezzétek meg azt az embert, és ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy szégyellje el magát! 15 De azért ne tekintsétek ellenségnek, csak figyelmeztessétek, ahogyan testvéreinket szoktuk!
Búcsúzás
16 Maga a Békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békességet! Az Úr legyen veletek!
17 Ezt a köszöntést a saját kezemmel írtam — pál. Minden levelemet így szoktam befejezni, s ebből tudhatjátok, hogy valóban én küldöm. Így írok.
18 A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center