New Testament in a Year

Kérdés a házassági elválásról^(A)

10 Jézus onnan elindulva elment Júdea határába és Jordánon túlra; újra sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.

² Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust.

³ Ő azonban visszakérdezett: "Mit parancsolt nektek Mózes?"

⁴ Azok ezt mondták: "Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást."

⁵ Jézus erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot,

⁶ mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten.

⁷ Ezért elhagyja az ember apját és anyját,

⁸ és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.

⁹ Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza."

¹⁰ Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai.

¹¹ Ő ezt mondta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene;

¹² és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el."

Jézus megáldja a gyermekeket^(B)

¹³ Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.

¹⁴ Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.

¹⁵ Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba."

¹⁶ Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

A gazdag ifjú^(C)

¹⁷ Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"

¹⁸ Jézus így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.

¹⁹ Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat."

²⁰ Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva."

²¹ Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem."

²² A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

²³ Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!"

²⁴ A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!

²⁵ Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni."

²⁶ Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?"

²⁷ Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges."

A tanítványok jutalma^(D)

²⁸ Péter megszólalt, és ezt mondta neki: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk."

²⁹ Jézus így szólt: "Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért,

³⁰ és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.

³¹ Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első."