M’Cheyne Bible Reading Plan
Izráel Dávidot teszi királlyá(A)
11 Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk!
2 Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és te hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme.
3 Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.
Dávid Jeruzsálemet teszi fővárossá(B)
4 Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói.
5 Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.
6 Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér.
7 Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának.
8 És Dávid kiépítette a várost körös-körül, Millót és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre.
9 Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek Ura.
Dávid vitézei(C)
10 Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt királyságában, és egész Izráellel együtt királlyá tették, az Úr igéje szerint, melyet Izráelről mondott.
11 Ezek voltak szám szerint Dávid hősei: Jásobám, Hakmóni fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy ízben háromszáz embert döfött le.
12 Utána következett Eleázár, az ahóhi Dódó fia, egyike a három vitéznek.
13 Ő volt Dáviddal Efesz-Dammimban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. Volt ott egy árpával bevetett szántóföld. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt,
14 ők kiálltak annak a darab földnek a közepére, védték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy szabadulást.
15 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, a kősziklára, Adullám barlangjába, a filiszteusok serege pedig a Refáim-völgyben táborozott.
16 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél.
17 Dávid eltikkadt, és azt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van?
18 Akkor ez a három ember áttört a filiszteusok táborán, és vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták és odavitték Dávidnak. De Dávid nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt áldozatul az Úrnak,
19 és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg ezeknek a férfiaknak a vérét, akik az életüket kockáztatták?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.
20 Abisaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül.
21 A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
22 A Kabceélből való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe is, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
23 Ugyanő vágott le egy ötkönyöknyi magas egyiptomi embert is, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.
24 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.
25 Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
26 Kiváló vitézek voltak Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
27 a haróri Sammót, a pelóni Helec,
28 a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer,
29 a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj,
30 a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia,
31 a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá,
32 a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abiél,
33 a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,
34 a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia,
35 a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia,
36 a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá,
37 a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia,
38 Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia,
39 az ammóni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,
40 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,
41 a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia,
42 Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik főembere, és vele még harmincan;
43 Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát,
44 az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeiél,
45 Simri fia, Jediaél és testvére, a tíci Jóhá,
46 a mahavimi Eliél, Elnáam fiai: Jeribaj és Jósavjá, a móábi Jitmá,
47 Eliél, Óbéd és a mecóbájái Jaasziél.
Dávid ciklagi hívei
12 Ezek azok, akik Dávidhoz mentek Ciklagba akkor, amikor ki volt zárva Saulnak, Kís fiának a környezetéből. Ők is a hősök közé tartoztak, akik segítették a harcban.
2 Íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak bánni parittyakövekkel és nyilakkal. Ezek Saul rokonságához tartoztak Benjáminból.
3 Vezérük Ahiezer volt és Jóás, a gibeai Semáá fiai, és Jeziél meg Pelet, Azmávet fiai, továbbá Beráká és az anátóti Jéhú,
4 a gibeóni Jismajá, a harminc hős egyike és e harminc vezetője.
5 Jirmejá, Jahaziél, Jóhánán és a gedérái Józábád.
6 Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú és a hárífi Sefatjáhú,
7 Elkáná, Jissijjáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, a kórahiak,
8 és a gedóri Jeróhám fiai: Jóélá és Zebadjá.
9 Gádiak is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a sziklavárban a pusztában volt. Kiváló vitézek, hadi szolgálatban álló emberek, pajzzsal és dárdával fölszerelve; arcuk olyan volt, mint az oroszláné, és olyan gyorsak voltak, mint a zergék a hegyen.
10 Ézer volt az első, Óbadjá a második, Eliáb a harmadik,
11 Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik,
12 Attaj a hatodik, Eliél a hetedik,
13 Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik,
14 Jirmejáhú a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik.
15 Ezek a gádiak csapatparancsnokok voltak. A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel.
16 Ezek keltek át a Jordánon az első hónapban, amikor színültig volt a medre, és megszalasztották a völgy egész lakosságát keletre és nyugatra.
17 Benjáminiak és júdaiak is mentek Dávid sziklavárához.
18 Dávid azonban kivonult eléjük, és így kezdett beszélni hozzájuk: Ha békés szándékkal jöttetek hozzám, hogy segítségemre legyetek, szívesen leszek együtt veletek. De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene!
19 Ekkor Amászaj, a harmincak vezére, lélekkel eltelve így szólt: Tied vagyunk, Dávid, veled tartunk, Isai fia! Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened! Erre magához fogadta őket Dávid, és a csapatok vezéreivé tette őket.
20 Manassébeliek is pártoltak át Dávidhoz, amikor a filiszteusokkal együtt harcolni ment Saul ellen. De nem segítette őket, mert elküldték őt a filiszteusok városfejedelmei, miután tanácsot tartottak, és azt mondták: Visszapártol ez még urához, Saulhoz, és ez a fejünkbe fog kerülni!
21 Ciklag felé menetelt, amikor átpártoltak hozzá Manasséból Adnah, Józábád, Jediaél, Míkáél, Józábád, Elíhú és Cilletaj, akik Manassé ezreinek a vezetői voltak.
22 Ezek segítették Dávidot a csapatok vezetésében, mert mindnyájan kiváló vitézek voltak, és parancsnokok lettek a hadseregben.
23 Napról napra mentek ilyenek Dávidhoz, hogy segítsék, míg olyan naggyá nem lett tábora, mint Isten tábora.
Dávid hebróni hadserege
24 Ennyi volt azoknak a harcra fölfegyverzett embereknek a száma, akik Dávidhoz mentek Hebrónba, hogy ráruházzák Saul királyságát az Úr parancsa szerint:
25 Júda fiai, akik pajzsot és dárdát viseltek, hatezer-nyolcszázan voltak, fölfegyverkezve a harcra.
26 Simeon fiai közül való volt hétezer-száz háborúban kiváló vitéz.
27 A Lévi fiai közül valók négyezer-hatszázan voltak,
28 továbbá Jehójádá, az ároniak fejedelme háromezer-hétszáz emberrel,
29 és az ifjú Cádók, kiváló vitéz, atyja házanépével, huszonkét vezető emberrel.
30 Benjámin fiai közül való volt Saulnak háromezer atyjafia, mert akkor még a többségük megmaradt Saul házának a szolgálatában.
31 Efraim fiai közül való volt húszezer-nyolcszáz kiváló vitéz, akik családjuk nevezetes emberei voltak.
32 Manassé fél törzséből való volt tizennyolcezer ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy menjenek el és tegyék királlyá Dávidot.
33 Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk.
34 Zebulonból egy akarattal fölsereglett ötvenezer hadköteles, teljes fegyverzettel fölszerelt sorkatona.
35 Naftáliból jött ezer vezető ember, és velük együtt harminchétezren pajzzsal és lándzsával;
36 a dániak közül huszonnyolcezer-hatszáz sorkatona;
37 Ásérból negyvenezer hadköteles sorkatona,
38 a Jordánon túlról pedig, a rúbeniak és a gádiak közül és Manassé törzse másik feléből százhúszezer ember teljes hadifegyverzetben.
39 Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot, sőt Izráel többi része is egy szívvel kész volt királlyá tenni Dávidot.
40 És ott maradtak Dáviddal három napig, ettek-ittak, mert atyjukfiai gondoskodtak róluk.
41 Sőt még a környékbeliek is, el egészen Issakárig, Zebulonig és Naftáliig, bőven hoztak kenyeret szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon, élelmet, lisztet, préselt fügét és aszú szőlőt, bort és olajat, marhát és juhot, mert öröm volt Izráelben.
Buzdítás szeretetre és tiszta életre
13 A testvéri szeretet legyen maradandó.
2 A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg.
3 Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.
4 Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.
5 Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged."
6 Ezért bizakodva mondjuk: "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?"
Óvás az idegen tanításoktól, buzdítás a jótékonyságra
7 Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.
8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
9 Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek.
10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak.
11 Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül.
12 Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett.
13 Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva.
14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.
15 Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.
16 A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.
17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.
Befejező kérések, üdvözletek, áldás
18 Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni.
19 Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok.
20 A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát,
21 tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
22 Kérlek pedig, testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam nektek.
23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt.
24 Köszöntsétek vezetőiteket és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók.
25 A kegyelem mindnyájatokkal!
Ámósz látomásai
7 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után.
2 És amikor a föld egész növényzetét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny?
3 Megbánta ezt az Úr: Nem történik meg! - mondta az Úr.
4 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az Úr, és az megemésztette a nagy mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni,
5 ezt mondtam: Ó, Uram, Uram, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny?
6 Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! - mondta az én Uram, az Úr.
7 Ezt mutatta nekem látomásban az Úr: Íme, az Úr ott állt egy meredek falon, függőónnal a kezében.
8 Ezt kérdezte tőlem az Úr: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt. Akkor ezt mondta az Úr: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki.
9 Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára.
Amacjá és Ámósz vitája
10 Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja, Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit!
11 Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről.
12 Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd meg kenyeredet, és ott prófétálj!
13 Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma!
14 Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek.
15 De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az Úr: Menj, és prófétálj népemnek, Izráelnek!
16 Most azért halld meg az Úr igéjét! Te ezt mondtad: Nem prófétálhatsz Izráel ellen, nem prédikálhatsz Izsák házáról!
17 Ezért így szól az Úr: Feleséged parázna nő lesz a városban, fiaid és leányaid fegyver által esnek el, földedet fölosztják mérőkötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről!
Jézus születése
2 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:
11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
14 "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."
15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."
16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.
17 Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,
18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
19 Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.
20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
Jézus bemutatása a templomban Simeon és Anna
21 Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;"
24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."
25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
30 mert meglátták szemeim üdvösségedet,
31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."
33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,
34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,
35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."
36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.
40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
A tizenkét éves Jézus a templomban
41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged."
49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"
50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society