M’Cheyne Bible Reading Plan
József fiainak öröksége
16 József fiainak jutott sorsolással a jerikói Jordántól, Jerikó vizeitől keletre a puszta, amely Jerikótól a hegységbe Bétel felé visz.
2 Azután továbbmegy a határ Bételtől Lúz felé, és átmegy az arkiak határára, Atárótig.
3 Majd lemegy a tenger felé a jaflétiak határához, az alsó Bét-Hórón vidékéig és Gézerig, és a tengernél végződik.
Efraim öröksége
4 Megkapták örökségüket József fiai, Manassé és Efraim is.
5 Ez lett Efraim fiainak a határa nemzetségenként: Örökségük határa keleten Atrót-Addártól húzódik a felső Bét-Hórónig,
6 és eléri a határ a tengert. Északon Mikmetátnál kelet felé fordul a határ Taanat-Silónak, és átmegy azon Jánóahtól keletre.
7 Jánóahtól lemegy Atárótba és Naarába, érinti Jerikót, és kiér a Jordánhoz.
8 Tappúahtól nyugat felé megy a határ a Káná-patakig, és a tengernél végződik. Ez Efraim fiai törzsének az öröksége nemzetségenként.
9 De Manassé fiai örökségéből is hasítottak ki városokat Efraim fiainak, mindegyik várost a falvaival együtt.
10 A Gézerben lakó kánaániakat azonban nem űzték ki. Ezért ott laknak a kánaániak Efraim között még ma is, de robotos szolgákká lettek.
Manassé öröksége
17 Megtörtént a sorsolás Manassé törzse számára is. Ez volt József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának, Gileád és Básán jutott, mert harcos ember volt.
2 Manassé többi fiának is jutott nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semídá fiainak. Ezek József fiának, Manassénak a férfi leszármazottai nemzetségenként.
3 De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, Mákír unokája és így Manassé dédunokája volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt.
4 Ezek odamentek Eleázár paphoz meg Józsuéhoz, Nún fiához meg a vezető emberekhez, és ezt mondták: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy testvéreink között nekünk is adjon örökséget. Adott is nekik örökséget az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között.
5 Így esett Manasséra tíz rész, a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül.
6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett.
7 Manassé határa Ásértól Mikmetát felé vonult Sikemtől keletre. Azután dél felé fordult a határ Én-Tappúah lakói felé.
8 Tappúah földje Manassénak jutott, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiaié lett.
9 Azután lefelé megy a határ a Káná-patak felé a pataktól délre. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa a pataktól északra volt, és a tengernél végződött.
10 A déli rész Efraimé, az északi rész Manasséé lett, határa pedig a tenger. Északon Ásért érinti, keleten pedig Issakárt.
11 Manassénak jutott Issakár és Ásér területén Bétseán a falvaival együtt, Jibleám a falvaival, Dór lakosai falvaikkal együtt, Éndór lakosai falvaikkal együtt, Taanak lakosai falvaikkal együtt, Megiddó lakosai falvaikkal együtt: a három dombvonulattal együtt.
12 De magukat a városokat nem tudták birtokba venni Manassé fiai, a kánaániaknak sikerült ott maradniuk azon a földön.
13 Amikor megerősödtek Izráel fiai, robotmunkára fogták a kánaániakat; elűzni azonban nem űzték el őket.
14 De József fiai így beszéltek Józsuéval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk? Hiszen a mi népünk nagy, mivel mindeddig megáldott minket az Úr!
15 Józsué azt felelte nekik: Ha nagy a ti népetek, menjetek föl az erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke!
16 Erre azt mondták József fiai: Ez a hegyvidék nem elég nekünk, viszont a sík földön lakó kánaániaknak vas harci kocsijaik vannak: Bétseánban és falvaiban is, meg a Jezréel síkságán is.
17 Józsué azonban azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy, nemcsak ez az egy kisorsolt birtok jut nektek,
18 hanem egy egész hegyvidék jut nektek. Ha erdőség az, akkor irtsátok ki, és a tietek lesz egészen. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is.
A menny és a föld dicsérje az URat!
148 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban!
2 Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege!
3 Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag!
4 Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben!
5 Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek,
6 mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el.
7 Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az egész óceán!
8 Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar,
9 ti hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok,
10 vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak,
11 ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái,
12 ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt
13 dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.
14 Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az URat!
A csillagimádás büntetése
8 Abban az időben - így szól az Úr -, kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakosainak csontjait.
2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyek előtt leborultak. Nem szedik össze, nem temetik el, trágyává lesznek a föld színén.
3 Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam - így szól a Seregek Ura.
Izráel konoksága
4 Mondd meg nekik, hogy így szól az Úr: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza?
5 Miért tért tévútra ez a nép, miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem? Miért ragaszkodik a csalárdsághoz, és miért nem akar megtérni?
6 Figyeltem, és hallottam, hogy nem őszintén beszélnek. Senki sem bánja gonoszságát, és nem mondja: Mit tettem?! Mindenki össze-vissza futkos, mint a harcban száguldozó lovak.
7 Még a gólya is, az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, mikor kell megjönnie, csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét.
8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, nálunk van az Úr tanítása! Hiszen hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla!
9 Szégyent vallottak a bölcsek, megijedtek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét?!
Az ítélet súlyos lesz
10 Azért asszonyaikat másoknak adom, mezőiket a hódítóknak, mert apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája és papja mind hamisságot művel.
11 Népem baját úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség!
12 Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején! - mondta az Úr.
13 Szüretelni akartam náluk - így szól az Úr -, de nincs szőlő a tőkén, nincs füge a fán, levele is elhervadt. Ezért sorsukra hagyom őket.
14 Miért maradunk veszteg? Gyűljetek össze, menjünk az erős városokba, hogy ott nyugton legyünk! De Istenünk, az Úr úgy ad nyugtot, hogy mérget ad innunk, hiszen vétkeztünk az Úr ellen.
15 Békességre várunk, de nem lesz semmi jó; a gyógyulás idejére, de jön a rettegés.
16 Dán felől hallatszik lovainak prüszkölése, méneinek nyerítésétől reng az egész föld. Megérkezve megemésztik az egész országot: a várost és lakóit.
17 Bizony, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeken nem fog a varázslás, és megmarnak benneteket! - így szól az Úr.
A próféta elsiratja népét
18 Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem.
19 Népem kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs az Úr a Sionon? Nincs már ott Királya? Miért bosszantottak engem bálványokkal, idegen hiábavalóságokkal?
20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!
21 Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el.
22 Nincs balzsamolaj Gileádban, nincs ott orvos? Miért nem tud begyógyulni népemnek a sebe?
23 Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit.
A királyi menyegző(A)
22 Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
2 "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4 Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!
5 De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7 Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9 Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
10 Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve;
12 így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."
Az adópénz(B)
15 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.
16 Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
17 Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"
18 Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók?
19 Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt.
20 Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?"
21 "A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.
Kérdés a feltámadásról(C)
23 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:
24 "Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.
26 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét.
27 Végül aztán meghalt az asszony is.
28 A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?"
29 Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30 Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:
32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."
33 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
A nagy parancsolat(D)
34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréjegyűltek.
35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:
36 "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?"
37 Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38 Ez az első és a nagy parancsolat.
39 A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
Krisztus Dávidnak Fia és Ura(E)
41 Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:
42 "Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé."
43 Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:
44 Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.
45 Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?"
46 De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society