Read the Gospels in 40 Days
Ajánlás
1 Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy,
2 amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
3 magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus,
4 hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.
Keresztelő János születésének ígérete
5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.
6 Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.
7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.
8 Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.
10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában.
11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.
12 Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.
13 De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.
14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,
15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,
16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."
18 Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú."
19 Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
20 De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek."
21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22 Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.
23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt:
25 "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."
Jézus születésének ígérete
26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,
27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.
28 Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"
29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.
30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!
31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,
33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége."
34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"
35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,
37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen."
38 Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.
Mária Erzsébetnél
39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel,
42 és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
43 Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?
44 Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.
45 Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."
Mária éneke
46 Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,
47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,
48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."
56 Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
Keresztelő János születése
57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58 Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.
59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve."
61 Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának."
62 Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.
63 Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott.
64 És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.
65 Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.
66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.
Zakariás éneke
67 Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68 "Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,
70 ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:
71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,
74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,
75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
76 Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,
78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;
79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára."
80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.
Jézus születése
2 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:
11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
14 "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."
15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."
16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.
17 Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,
18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
19 Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.
20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
Jézus bemutatása a templomban Simeon és Anna
21 Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;"
24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."
25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
30 mert meglátták szemeim üdvösségedet,
31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."
33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,
34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,
35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."
36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.
40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
A tizenkét éves Jézus a templomban
41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged."
49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"
50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
Keresztelő János(A)
3 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt,
2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
3 Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára,
4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit:
5 minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává:
6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását."
7 A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?
8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.
9 A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik."
10 A sokaság pedig megkérdezte tőle: "Akkor hát mit tegyünk?"
11 János így válaszolt nekik: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék."
12 Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: "Mester, mit tegyünk?"
13 Nekik ezt mondta: "Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva."
14 Megkérdezték tőle a katonák is: "Mi pedig mit tegyünk?" Nekik viszont ezt felelte: "Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal."
15 Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus,
16 János így válaszolt mindenkinek: "Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket,
17 kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel."
18 Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.
19 Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére feleségéért, Heródiásért, és minden gonosz tettéért, Heródes
20 mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost.
Jézus megkeresztelkedése(B)
21 Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég,
22 leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."
Jézus nemzetségi táblázata(C)
23 Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié;
24 ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé,
25 ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié,
26 ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé;
27 ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié,
28 ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré;
29 ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
30 ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé;
31 ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
32 ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné,
33 ez Ammínádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé;
34 ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré,
35 ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé,
36 ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké;
37 ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné,
38 ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society