Beginning
Az Úr nem akar a nép között maradni
33 Azután így szólt Mózeshez az Úr: Eredj, menj el innen a néppel együtt, amelyet fölhoztál Egyiptomból, arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, amikor azt mondtam, hogy az ő utódaiknak adom azt.
2 Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.
3 Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton.
4 Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit.
5 Mert az Úr ezt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak, hogy mivel kemény nyakú nép, megsemmisíteném, ha csak egy pillanatig is köztük mennék. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük.
6 Ezért nem hordanak ékszert Izráel fiai a Hóreb-hegytől fogva.
7 Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta fel, messze a tábortól, és a kijelentés sátrának nevezte el. És ki kellett mennie mindenkinek a kijelentés sátrához a táboron kívülre, ha az Urat kereste.
8 Valahányszor kiment Mózes a sátorhoz, az egész nép fölkelt, és mindenki odaállt sátra bejáratához, és nézte Mózest, amint bement a sátorba.
9 Valahányszor bement Mózes a sátorba, felhőoszlop ereszkedett le, és megállt a sátor bejáratánál. Így beszélt Mózessel az Úr.
10 Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál.
11 Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, a Nún fia nem távozott el a sátorból.
Az Úr megmutatja dicsőségét
12 Majd ezt mondta Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat.
13 Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped!
14 Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?
15 Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!
16 Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.
17 Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek.
18 Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!
19 Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.
20 Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.
21 És ezt mondta az Úr: Van itt hely nálam, állj a kősziklára!
22 És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok.
23 Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.
Új kőtáblák
34 Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és én fölírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél.
2 Légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán!
3 Ne jöjjön veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében.
4 Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az Úr parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát.
5 Ekkor leszállt felhőben az Úr, odaállt mellé, és kimondta az Úr nevet.
6 Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!
7 Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.
8 Mózes sietve letérdelt a földre, leborult,
9 és ezt mondta: Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk Uram! Mert bár kemény nyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!
Isten szövetsége hűséget követel
10 Az Úr pedig azt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön és egy nép között sem. Meglátja majd az Úr cselekedeteit az egész nép, amely között vagy, mert félelmetes dolgokat fogok cselekedni veled.
11 Őrizd meg, amit most parancsolok neked! Kiűzöm előled az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.
12 Vigyázz, ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, ahová bemész, mert csapdává válnak köztetek!
13 Sőt, rontsátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, és vágjátok ki szent fáikat.
14 Nem szabad leborulnod más isten előtt, mert az Úr, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Isten.
15 Ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, mert amikor paráználkodnak isteneikkel, és áldoznak isteneiknek, téged is meghívnak, és enni fogsz áldozataikból.
16 Ne végy feleséget leányaik közül fiaidnak, mert amikor leányaik paráználkodnak isteneikkel, fiaidat is paráználkodásra csábítják az ő isteneikkel.
17 Ne csinálj magadnak öntött istenszobrot!
18 Tartsd meg a kovásztalan kenyér ünnepét! Hét napon át egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábíb hónap meghatározott idején, mert az Ábíb hónapban jöttél ki Egyiptomból.
19 Enyém legyen mindaz, ami megnyitja anyja méhét, és minden hím jószágod is, amely marhád vagy juhod elsőszülöttje!
20 De a szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg! Ha nem váltod meg, szegd a nyakát! Minden elsőszülött fiút válts meg! Senki se jelenjék meg előttem üres kézzel!
21 Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj, még szántáskor és aratáskor is pihenj!
22 Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor búzád első termését aratod; és a betakarítás ünnepét is az esztendő fordulóján!
23 Évente háromszor jelenjék meg minden férfi az Úrnak, Izráel Urának, Istenének színe előtt!
24 Mert népeket űzök ki előled, kiszélesítem határodat, és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy megjelenj Istenednek, az Úrnak színe előtt.
25 A nekem szánt áldozat vérét ne ontsd ki kovászos étel mellett, és ne maradjon meg másnap reggelre a páskaünnep áldozata!
26 Földed első termésének javát vidd el Istenednek, az Úrnak házába! Ne főzz gödölyét az anyjának tejében!
27 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel!
28 Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét.
Mózes arca sugárzik
29 Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről. A bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.
30 Amikor Áron és Izráel fiai meglátták, hogy sugárzik Mózes arcának a bőre, féltek közel menni hozzá.
31 Mózes azonban hívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük.
32 Azután közel mentek hozzá Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr meghagyott neki a Sínai-hegyen.
33 Bevégezve velük a beszédet, leplet tett Mózes az arcára.
34 Valahányszor az Úr színe elé ment Mózes, hogy beszéljen vele, levette a leplet kijöveteléig. Azután kijött, és elmondta Izráel fiainak mindazt, amit parancsként kapott.
35 És mivel Izráel fiai látták, hogy Mózes arcának bőre sugárzik, ismét arcára borította Mózes a leplet, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.
A hetedik nap megszentelése
35 Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az Úr, hogy meg kell tennetek:
2 Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, az Úrnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az. Meg kell ölni mindenkit, aki munkát végez ezen a napon!
3 Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok tüzet szombaton!
Adakozás a szent sátorra
4 És ezt mondta Mózes Izráel fiai egész közösségének: Ezt a dolgot parancsolta az Úr:
5 Gyűjtsetek felajánlást magatok között az Úrnak! Mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást az Úrnak: aranyat, ezüstöt és rezet,
6 kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt,
7 vörösre festett kosbőröket, delfinbőrt és akácfát,
8 lámpaolajat, balzsamot a fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez;
9 ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez.
10 Jöjjön ide minden hozzáértő ember, és készítsék el mindazt, amit megparancsolt az Úr:
11 a hajlékot, annak sátrát és takaróját, kapcsait, deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait.
12 Készítsék el a ládát és annak rúdjait a födéllel együtt, a függőkárpitot,
13 az asztalt, annak rúdjait, egész fölszerelését és a szent kenyereket,
14 a lámpatartót a világításhoz, annak fölszerelését és mécseseit és a lámpaolajat.
15 Készítsék el az illatáldozati oltárt és annak rúdjait, a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszereket, a bejárati függönyt a hajlék bejáratához,
16 az égőáldozati oltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és annak állványát.
17 Készítsék el az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, meg az udvar kapujának függönyét,
18 a hajlék cövekeit, az udvar cövekeit és ezek köteleit,
19 a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit!
20 Ekkor eltávozott Mózes elől Izráel egész közössége.
21 Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta az Úrnak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.
22 Eljöttek a férfiak az asszonyokkal együtt, mindenki, akit a szíve arra indított, és hoztak boglárokat, függőket, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert. Mindenki ajánlott föl aranyból való ajándékot az Úrnak.
23 Minden férfi aszerint, hogy mije volt, hozott kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenfonalat és kecskeszőrt, továbbá vörösre festett kosbőröket és delfinbőröket.
24 Aki ezüstből vagy rézből tudott felajánlást tenni, elhozta felajánlását az Úrnak; akinek akácfája volt, azt hozta el a különböző istentiszteleti eszközökhöz.
25 Mindazok az asszonyok, akik értettek hozzá, saját kezükkel fonták meg, és megfonva hozták el a kék és piros bíbort, a karmazsin fonalat és lenfonalat.
26 Mindazok az asszonyok pedig, akiket a szívük arra indított, és értettek hozzá, megfonták a kecskeszőrt.
27 A vezető emberek pedig ónixköveket és foglalatba való köveket hoztak az éfódhoz és hósenhez.
28 Hoztak balzsamot és lámpaolajat, fölkenéshez való olajat és jó illatú füstölőszereket.
29 Izráel fiai közül mindazok a férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra indított, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyeknek elkészítését elrendelte az Úr Mózes által, elhozták önkéntes ajándékukat az Úrnak.
Becalél és Oholíáb megbízatása
30 Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből.
31 Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára,
32 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására,
33 a foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére.
34 Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholíábbal, Ahíszámák fiával együtt.
35 Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society