Book of Common Prayer
[a] Dávidé.
37 Ne bosszankodj a gonoszok miatt,
ne irigykedj azokra,
akik lopnak, csalnak és hazudnak!
2 Mert hirtelen meghalnak,
ahogy a füvet lekaszálják,
hamar elhervadnak, mint a virágok.
3 Te csak bízz az Örökkévalóban,
és tedd meg, ami helyes,
akkor megmaradsz a földön,
és az Örökkévaló jósága mindennel ellát.
4 Gyönyörködj az Örökkévalóban,
akkor megadja szíved kéréseit!
5 Bízd rá minden dolgodat,
benne bízz, majd ő véghezviszi:
6 nyilvánvalóvá teszi igazságodat,
és jogodra fényt derít.
7 Nyugodj meg, és várd az Örökkévalót!
Ne bosszankodj, mikor a gonoszoknak valami sikerül,
ne mérgelődj, ha tervük megvalósul!
8 Csillapodj le, nyugodj meg!
Ne haragod vezessen,
abból csak baj származna!
9 Mert a gonoszok mind elpusztulnak,
de akik az Örökkévalót várják, öröklik a földet.
10 Még egy kis idő, és a gonoszok eltűnnek,
akárhogy keresed, többé nem találod őket!
11 De a szelídek és alázatosak öröklik a földet,
élvezik a békességet és bőséget.
12 A gonoszok terveket szőnek az igazak ellen,
és fogukat csikorgatják dühükben.
13 De az Úr nevet rajtuk, mert tudja,
hogy közeleg büntetésük napja!
14 Kardjukat emelik a gonoszok,
és nyilaikkal céloznak,
hogy az alázatosokat megöljék,
elpusztítsák az igazakat.
15 De kardjuk saját szívükbe hatol,
és íjuk eltörik!
16 Többet ér a kevés az igaz kezében,
mint a nagy vagyon,
amelyet gonoszok gyűjtenek rakásra.
17 Mert a gonoszok hatalma[b] megtörik,
de az igazakat az Örökkévaló támogatja.
18 Az Örökkévaló ismeri az igazakat,
akiknek öröksége mindig megmarad,
19 nem vallanak szégyent, még nehéz időkben sem,
jóllaknak éhínség idején is.
20 De elpusztulnak a gonoszok mind,
és az Örökkévaló ellenségei, mint virágok a mezőn!
Bizony, eltűnnek, mint a szétfoszló füst!
21 A gonoszok kölcsönkérnek, de vissza nem adják,
az igaz pedig jó szívvel és bőkezűen adakozik.
22 Akiket az Örökkévaló megáld, öröklik a földet,
akiket pedig megátkoz, kipusztulnak róla.
23 Akinek útja tetszik az Örökkévalónak,
annak lépéseit ő irányítja.
24 Az ilyen ember, ha elesik is, nem marad a földön,
mert az Örökkévaló kézen fogja és felsegíti.
25 Gyermek voltam, meg is öregedtem,
de nem láttam igazat elhagyatva,
sem, hogy gyermekei koldultak volna.
26 Az igaz ember egész életében bőkezűen adakozik,
gyermekei pedig áldottak.
27 Kerüld el a gonoszt, tedd meg, ami helyes,
akkor biztonságban lakhatsz örökké!
28 Mert az Örökkévaló szereti az igazságos ítéletet,
soha nem hagyja el hűséges követőit.
Megőrzi őket örökké,
de a gonoszok utódait kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet,
és rajta laknak örökké.
30 Bölcsen szól az igaz,
és igazságosan ítél,
31 Istenének törvényét hordozza szívében,
ezért nem ingadoznak léptei.
32 Leselkedik a gonosz az igazra,
meg akarja ölni,
33 de az Örökkévaló nem adja kezébe.
Nem ítéli el az igazat, mikor ítéletre kerül.
34 Várd az Örökkévalót, és maradj meg útján,
akkor ő felemel, és öröklöd a földet.
Bizony, meglátod,
hogy mind kiirtja a gonoszokat róla!
35 Láttam egy erőszakos, gonosz embert:
olyan erős volt, mint egy terebélyes fa.
36 De egyszerre eltűnt: néztem, és nincs többé!
Kerestem, de sehol sincs!
37 De nézd csak az igaz embert,
figyeld meg a becsületesek sorsát!
Mert a jövő a békességet szerető embereké.
38 A bűnösök pedig kipusztulnak a Földről,
a gonoszokat mind kivágják.
39 Az igazakat pedig megmenti az Örökkévaló,
biztos menedékváruk ő minden bajban.
40 Az Örökkévaló megsegíti és megmenti az igazakat,
megszabadítja őket a gonoszoktól,
megvédi őket, mert hozzá menekülnek.
Círusz király szabadon engedi a foglyokat(A)
1 Ezek Círusz, a Perzsa Birodalom királya uralkodásának első évében[a] történtek. Az Örökkévaló arra indította a királyt, hogy egy rendeletet adjon ki. Ezt szóban és írásban is kihirdették az egész birodalmában. Mindez azért történt, hogy az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás próféta által mondott[b], megvalósuljon. A rendelet így szólt:
2 „Ezt mondja Círusz, Perzsia királya:
»Az Örökkévaló, a Menny Istene, a föld összes királyságát nekem adta. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdeában van. 3 Ezért hát, akik közületek az ő népéhez tartoznak, szabadon felmehetnek a júdeai Jeruzsálembe. Legyen veletek Istenetek, az Örökkévaló! Menjetek, és építsétek fel ott az Örökkévalónak, Izráel Istenének templomát — annak az Istennek a házát, aki Jeruzsálemben lakik! 4 A többiek pedig — akik úgy döntenek, hogy továbbra is lakóhelyükön maradnak — segítsék azokat, akik Jeruzsálembe mennek! Ajándékozzanak nekik ezüstöt és aranyat, háziállatokat és egyéb szükséges dolgokat! Adjanak önkéntes ajándékokat Isten jeruzsálemi temploma számára!«”
5 Ezt hallva mindazok, akiknek szellemét az Örökkévaló erre indította, elkezdtek készülődni, hogy hazamenjenek Jeruzsálembe, és ott felépítsék az Örökkévaló Templomát. Voltak közöttük papok, léviták és családfők Júda és Benjámin törzséből. 6 Szomszédaik mind segítették őket: ezüsttárgyakat, aranyat, háziállatokat és különféle szükséges dolgokat ajándékoztak nekik azon felül, amit a Templom számára adományoztak. 7 Círusz, a Perzsa Birodalom királya is előhozatta az Örökkévaló Templomának az eszközeit. Ezeket még Nebukadneccar király vitte el Jeruzsálemből, és helyezte el a saját isteneinek templomában. 8 Círusz parancsát követve, Mitredát, a kincstár felügyelője pontos leltár szerint át is adta ezeket Sésbaccarnak, Júda fejedelmének.
9 Ezek szerepeltek a leltárban: aranytányérok 30 db, ezüsttányérok 1 000 db, kések 29 db, 10 aranyserlegek 30 db, ezüstserlegek — az előbbiekhez hasonlók — 410 db, egyéb edények 1 000 db.
11 Mindösszesen 5 400 aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt vitt magával Sésbaccar, amikor a száműzöttek Babilonból Jeruzsálembe hazatértek.
Gyűjtés a júdeai testvérek számára
16 Ami pedig az Isten népének megsegítésére való gyűjtést illeti, kövessétek, amit a Galáciában élő helyi gyülekezeteknek mondtam! 2 Minden hét első napján tegyetek félre annyi pénzt, amennyit erre tudtok szánni. Így gyűjtsétek össze, amit tudtok, annak megfelelően, hogy mennyi a jövedelmetek. Ne akkor kezdjetek gyűjteni, amikor hozzátok érkezem! 3 Majd kiválasztok közületek néhány embert, hogy vigyék el az összegyűlt pénzt Jeruzsálembe. Olyanokat fogok választani, akiket ti javasoltok, és ajánlólevelet is írok nekik. 4 Ha pedig úgy látszik jónak, akkor magam is elmegyek velük.
Útitervek
5 Az a szándékom, hogy előbb átutazom Macedónián, s utána látogatlak meg titeket. Macedónián csak átutazom, 6 nálatok azonban talán el is időzöm egy darabig, esetleg még a telet is ott töltöm. Azután majd a ti segítségetekkel megyek tovább, ahová mennem kell. 7 Most azért nem látogatok hozzátok, mert akkor csak átutazóban, és rövid ideig láthatnálak benneteket. Azt remélem ugyanis, hogy később majd hosszabb időt tölthetek veletek, ha az Úr is úgy akarja. 8 Itt, Efezusban pünkösdig akarok maradni, 9 mivel nagy lehetőség nyílt előttem, hogy az Úr munkáját végezzem, de sok az ellenség is.
Isten kiválasztott szolgája
15 Jézus azonban tisztában volt vele, hogy mit terveznek ellene, ezért elment onnan. Sokan követték, ő pedig minden beteget meggyógyított. 16 Azt azonban szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne terjesszék a hírét. 17 Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:
18 „Nézzétek szolgámat, akit választottam,
akit szeretek, akiben én gyönyörködöm!
Betöltöm őt Szellememmel,
és igazságosan fogja ítélni a nemzeteket.
19 Nem vitatkozik, nem hangoskodik,
s hangját nem hallják az utcákon.
20 A megrepedt nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsest nem oltja ki,
amíg győzelemre nem viszi az igazságos ítéletet,
21 s benne reménykednek majd az Izráelen kívüli nemzetek.”[a]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center