Book of Common Prayer
ELSŐ KÖNYV
Az igazak és a bűnösök sorsa
1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
2 hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.
5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.
6 Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.
Isten és felkentje diadalmaskodik
2 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?
2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:
3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
4 A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.
5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7 Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!
8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.
9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!
10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!
11 Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vígadjatok!
12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!
Imádság veszélyben
3 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.
2 Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám!
3 Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.)
4 De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.
5 Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)
6 Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem.
7 Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem.
8 Állj mellém, Uram, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait!
9 Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)
Esti imádság
4 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
3 Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)
4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.
5 Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.)
6 Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az Úrban!
7 Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!
8 Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk.
9 Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!
Ártatlan ember imádsága
7 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak.
2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,
3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.
4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,
5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,
6 akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)
7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!
8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!
9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!
10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!
11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.
13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.
14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.
15 Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!
16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.
17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.
18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz ő, zengem a felséges Úr nevét.
Háború Amálék ellen
15 Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy népének, Izráelnek a királyává kenjelek. Most azért hallgass az Úr beszédére.
2 Ezt mondja a Seregek Ura: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból.
3 Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, az ökröket és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!
7 Saul pedig vágta Amálékot Havílától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptommal szemben van.
8 Agágot, Amálék királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki.
9 Saul és népe azonban megkímélte Agágot, meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz a másodellésüket, meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot semmisítették meg.
Saul engedetlensége és büntetése
10 Akkor így szólította meg Sámuelt az Úr:
11 Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az Úr előtt.
12 Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Karmelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba.
13 Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: Az Úr áldottja vagy te! Teljesítettem, amit az Úr meghagyott.
14 Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok?
15 Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a legszebb juhokat és marhákat, hogy Istenednek, az Úrnak áldozza. De a többit kiirtottuk.
16 Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hagyd! Majd én megmondom neked, hogy mit mondott nekem ma éjjel az Úr. Saul így felelt: Beszélj!
17 Sámuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, Izráel királyává kent téged az Úr!
18 Azután ezzel a megbízással küldött utadra az Úr: Menj, és irtsd ki a vétkes amálékiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük!
19 Miért nem hallgattál az Úr szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az Úr?
20 Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam az Úr szavára, és eljártam abban a megbízatásban, amiért elküldött az Úr: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam.
21 A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Istenednek, az Úrnak Gilgálban.
22 Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!
23 Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Mivel te megvetetted az Úr igéjét, ő meg elvetett téged, és nem leszel király!
19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal,
20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.
21 Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: "Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?"
22 De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus.
23 Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele.
24 Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék;
25 de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.
26 Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.
27 Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében.
28 Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében.
29 Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, ezek pedig arra készülődtek, hogy végeznek vele.
30 Amikor azonban megtudták ezt az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.
Péter Liddában és Joppéban
31 Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.
Jézus halála(A)
44 Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön.
45 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.
46 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt.
47 Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt."
48 És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért.
49 Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
Jézus temetése(B)
50 Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú,
51 aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát.
52 Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha.
54 Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat.
55 Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét.
56 Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society