Majd így folytatta: „Az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.

Jézus szombaton is gyógyít

Egy másik szombaton Jézus a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja megbénult.

A törvénytanítók és farizeusok gyanakodva lesték Jézust, vajon szombaton is meggyógyítja-e a bénát. Ugyanis mindenáron valami ürügyet kerestek, hogy vádolhassák Jézust.

Jézus ekkor a többiekhez fordult: „Azt kérdezem tőletek, a Törvény szerint szombaton melyiket szabad: jót tenni valakivel, vagy ártani neki? Mi a helyes: megmenteni, vagy kioltani valakinek az életét?”

Jézus szombaton meggyógyít egy asszonyt

Egyszer Jézus a zsinagógában tanított szombaton.

De a zsinagóga vezetője megharagudott Jézusra, amiért szombaton gyógyította meg az asszonyt. Ezt mondta: „Hat nap van egy héten, hogy dolgozzatok. Azokon a napokon jöjjetek, ha meg akartok gyógyulni, ne szombaton!”

Erre az Úr így válaszolt: „Képmutatók! Ugye, szombaton is mindannyian eloldozzátok az ökreiteket meg a szamaraitokat az istállóból, hogy megitassátok azokat?

Nézzétek ezt az asszonyt, aki Ábrahámtól származik, és akit a Sátán tizennyolc évig megkötözve tartott! Ha az ökröket el lehet oldozni szombaton, akkor mennyivel inkább fel kell oldani ezt az asszonyt a kötelékeiből?!”

Szabad-e szombaton gyógyítani?

Egyik szombaton Jézus vendégségbe ment a farizeusok egyik vezetőjének házába. Akik ott voltak, mind figyelték őt.

Jézus megkérdezte a törvénytanítóktól és a farizeusoktól: „A Törvény szerint szabad-e szombaton meggyógyítani valakit, vagy nem?”

Azután ismét a törvénytanítókhoz és a farizeusokhoz fordult: „Ha közületek valakinek a fia, vagy az ökre beleesik egy kútba, ugye azonnal kihúzzátok onnan, még akkor is, ha éppen szombat van?”

Ez az előkészület napjának végén történt, és már közel volt a szombati ünnep kezdete.

Azután hazamentek, és előkészítették az illatszereket, amelyeket temetésnél szoktak használni. A szombat ünnepén azonban otthon maradtak a Törvény parancsa szerint.

A férfi azonnal meggyógyult, felkelt, fogta a hordágyát, és elment. Mivel ez szombaton történt,

a zsidók rászóltak: „Szombat van, a Törvény szerint nem szabad terhet hordoznod!”

Ettől fogva a vallási vezetők üldözték, és meg akarták ölni Jézust, mivel szombaton gyógyította meg azt a beteget.

Emiatt még inkább meg akarták ölni, mivel megszegte a szombatra vonatkozó törvényt, ráadásul Istent is apjának nevezte, s ezzel egyenlővé tette magát Istennel.

Mózes elrendelte a körülmetélést. (Bár az eredetileg nem tőle származott, hanem az előtte élő atyáktól.) Ti pedig akkor is körülmetélitek a kisgyermeket, ha az a nap történetesen szombatra esik.

Ha pedig elvégezhetitek a körülmetélést szombaton úgy, hogy ezzel nem sértitek meg Mózes Törvényét, akkor miért haragszotok rám, hogy valakinek az egész testét meggyógyítottam szombaton?

(Amikor Jézus sarat készített, és meggyógyította a vak szemét, éppen szombat volt.)

Néhány farizeus azt mondta: „Az az ember nem Istentől való, mert nem tartja meg a szombatot.” „De hogyan tehetne egy bűnös ilyen csodát?” — kérdezték mások. Ebből azután vita kerekedett közöttük.

A Páska-ünnepre való előkészület napja volt, és utána különleges szombati ünnepnap következett. Emiatt a vallási vezetők nem akarták, hogy a kivégzettek teste szombaton is a keresztfán maradjon. Megkérték hát Pilátust, parancsolja meg, hogy a katonák törjék el a három keresztre feszített férfi lábát, és vegyék le a holttesteket a keresztről.

A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek.

Jeruzsálem lakói és a nép vezetői nem értették meg, hogy Jézus a Szabadító, és elítélték őt. Bár nem tudták vádolni semmivel, amiért halált érdemelt volna, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ítélje halálra, és végeztesse ki. Így teljesedett be mindaz, amit a próféták előre megmondtak és leírtak, és amit a zsidók minden szombaton felolvasnak a zsinagógákban.

Amikor Pál és Barnabás kimentek a zsinagógából, az emberek kérték őket, hogy a következő szombaton is tanítsanak ezekről.