Istenemnek, az Örökkévalónak építek Templomot. Neki fogom szentelni, hogy abban jó illatú tömjénnel füstölőáldozatot mutassanak be; hogy a szent kenyerek állandóan előtte legyenek; hogy az oltáron égőáldozatokat mutassunk be minden reggel és este, minden szombaton és Újhold idején, és az Örökkévalónak, Istenünknek minden ünnepén — ahogyan azt mindörökre megparancsolta Izráelnek.

Mózes parancsai szerint az áldozatokat naponta bemutatták, azután az ünnepeken: szombaton, az Újhold ünnepén, és évente háromszor, a nagy ünnepeken — a Kovásztalan Kenyerek ünnepén, a Hetek ünnepén és a Sátorok ünnepén.

Most pedig ezt tegyétek: a papok és a léviták harmadrésze, akik szombaton állnak szolgálatban, őrizzék a kapukat!

A léviták és a júdabeliek mindent úgy tettek, ahogy Jójádá mondta nekik. Minden vezető maga mellé vette azokat az embereit, akik szombaton kezdték a szolgálatukat, és azokat is, akik éppen akkor fejezték be. Ugyanis Jójádá főpap senkit sem engedett haza, akinek letelt a szolgálata.

Ezékiás elrendelte, hogy a saját vagyonából rendszeresen vigyenek áldozatra való állatokat az égőáldozatokhoz, a reggeli és esti áldozatokhoz, azután szombat és Újhold ünnepére, meg a többi megszabott ünnepre aszerint, amint az meg van írva Mózes Törvényében.

Így teljesedett be az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás próféta által mondott: „Amíg le nem telnek a szombati nyugalom évei, a föld élvezni fogja nyugalmát, ezért lakatlan pusztaság lesz hetven évig.”