Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. A „Hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

22 Istenem, ó, Istenem, miért hagytál egyedül?
    Oly távol vagy, miért nem mentesz meg?
    Nem hallod segélykiáltásomat?!
Istenem, segítségért kiáltok nappal,
    kiáltok hozzád éjjel is,
    de nem felelsz!

Istenem, te vagy a Szent,
    te vagy a Király!
    Izráel dicséretei vesznek körül trónodon!
Benned bíztak őseink,
    rád támaszkodtak,
    és te megmentetted őket.
Hozzád kiáltottak segítségért,
    és megmenekültek ellenségeiktől.
    Hittek és nem csalódtak benned.
De én féreg vagyok, nem ember!
    Undorodik tőlem,
    csúfol és gyaláz mindenki!
Aki csak lát, gúnyolódik rajtam,
    fejét csóválja, és nyelvét ölti rám.
Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül!
    Majd csak megment téged!
Ha tényleg annyira kedvel,
    biztosan megszabadít!”

Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott!
    Te biztattál, amíg ő szoptatott!
10 Te vettél a karjaidba,
    születésemtől fogva te vagy Istenem!

11 Ne légy messze tőlem,
    mert közel a veszedelem,
    és nincs, aki segítsen!
12 Dühös bikák vettek körül,
    bekerítettek a básáni bivalyok!
13 Tátott szájjal rohantak rám,
    mint zsákmányra az ordító oroszlán.

14 Olyanná lettem, mint a kiöntött víz:
    minden erőm elhagyott!
Csontjaim kificamodtak,
    szívem megolvadt, mint a viasz.
15 Szájam[a] kiszáradt, mint a cserép,
    nyelvem ínyemhez tapadt.
    Bizony, a halál porába fektettél engem!
16 Kutyák gyűltek körém,
    a gonoszok csapata bekerített,
    átszúrták kezemet, lábamat.
17 Csontjaim mind kilátszanak,
    ők meg csak néznek és bámulnak rám!
18 Ruháim elosztják maguk között,
    köntösöm kisorsolják.

19 Örökkévaló, ne légy messze tőlem!
    Te vagy erőm, siess segítségemre!
20 Mentsd meg életem a kard élétől,
    lelkem a kutyák körme közül!
21 Szabadíts ki az oroszlán torkából!
    A bivalyok szarvait látom,
    de tudom, hogy meghallgattál engem!

22 Megmentettél, Örökkévaló!
    Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek,
dicsérlek téged,
    mikor a testvérek összegyűlnek!
23 Dicsérjétek az Örökkévalót,
    akik félitek és tisztelitek őt!
Jákób utódai, mind dicsőítsétek,
    Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel!
24 Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől,
    nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak!
Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle!
    Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!

25 Téged dicsérlek, Örökkévaló,
    a nagy gyülekezetben!
Összegyűlt imádóid előtt megadom,
    amit fogadtam neked.
26 Jöjjetek, szegények és alázatosak,
    lakjatok jól!
Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót,
    viduljon fel szívetek örökre!
27 Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek,
    emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá!
Jöjjön a Föld minden családja, minden népe,
    hajoljon meg előtted,
    és téged imádjon, Örökkévaló!
28 Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom,
    és uralkodik minden nép fölött!
29 Eljönnek mind a gazdagok és erősek,
    esznek, és meghajolnak előtte.
Azok is, akik a halál kapujában állnak,
    és akik már meghaltak,
    bizony, mind meghajolnak az Örökkévaló előtt!
30 Messze a jövőben,
    még utódaink is őt szolgálják,
    az Örökkévaló dicsőségéről beszélnek fiaiknak.
31 Igen, jönnek, és az Örökkévaló hatalmas tetteit tanítják
    a születendő nemzedéknek!

Footnotes

  1. Zsoltárok 22:15 Szájam Vagy: „erőm”.

Az igaz ember szenvedése és szabadulása

22 A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!

Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.

Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.

Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.

Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.

De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.

Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:

Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!

10 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.

11 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.

12 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!

13 Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.

14 Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.

15 Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.

17 Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.

18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.

19 Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.

20 Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!

21 Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!

22 Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat!

23 Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.

24 Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind!

25 Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.

26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.

27 Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!

28 A föld határáig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép.

29 Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.

30 Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.

31 Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.

32 Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

22 1-2 God, God . . . my God!
    Why did you dump me
    miles from nowhere?
Doubled up with pain, I call to God
    all the day long. No answer. Nothing.
I keep at it all night, tossing and turning.

3-5 And you! Are you indifferent, above it all,
    leaning back on the cushions of Israel’s praise?
We know you were there for our parents:
    they cried for your help and you gave it;
    they trusted and lived a good life.

6-8 And here I am, a nothing—an earthworm,
    something to step on, to squash.
Everyone pokes fun at me;
    they make faces at me, they shake their heads:
“Let’s see how God handles this one;
    since God likes him so much, let him help him!”

9-11 And to think you were midwife at my birth,
    setting me at my mother’s breasts!
When I left the womb you cradled me;
    since the moment of birth you’ve been my God.
Then you moved far away
    and trouble moved in next door.
I need a neighbor.

12-13 Herds of bulls come at me,
    the raging bulls stampede,
Horns lowered, nostrils flaring,
    like a herd of buffalo on the move.

14-15 I’m a bucket kicked over and spilled,
    every joint in my body has been pulled apart.
My heart is a blob
    of melted wax in my gut.
I’m dry as a bone,
    my tongue black and swollen.
They have laid me out for burial
    in the dirt.

16-18 Now packs of wild dogs come at me;
    thugs gang up on me.
They pin me down hand and foot,
    and lock me in a cage—a bag
Of bones in a cage, stared at
    by every passerby.
They take my wallet and the shirt off my back,
    and then throw dice for my clothes.

19-21 You, God—don’t put off my rescue!
    Hurry and help me!
Don’t let them cut my throat;
    don’t let those mongrels devour me.
If you don’t show up soon,
    I’m done for—gored by the bulls,
    meat for the lions.

22-24 Here’s the story I’ll tell my friends when they come to worship,
    and punctuate it with Hallelujahs:
Shout Hallelujah, you God-worshipers;
    give glory, you sons of Jacob;
    adore him, you daughters of Israel.
He has never let you down,
    never looked the other way
    when you were being kicked around.
He has never wandered off to do his own thing;
    he has been right there, listening.

25-26 Here in this great gathering for worship
    I have discovered this praise-life.
And I’ll do what I promised right here
    in front of the God-worshipers.
Down-and-outers sit at God’s table
    and eat their fill.
Everyone on the hunt for God
    is here, praising him.
“Live it up, from head to toe.
    Don’t ever quit!”

27-28 From the four corners of the earth
    people are coming to their senses,
    are running back to God.
Long-lost families
    are falling on their faces before him.
God has taken charge;
    from now on he has the last word.

29 All the power-mongers are before him
    —worshiping!
All the poor and powerless, too
    —worshiping!
Along with those who never got it together
    —worshiping!

30-31 Our children and their children
    will get in on this
As the word is passed along
    from parent to child.
Babies not yet conceived
    will hear the good news—
    that God does what he says.

Why Have You Forsaken Me?

To the choirmaster: according to The Doe of the Dawn. A Psalm of David.

22 (A)My God, my God, why have you forsaken me?
    Why are you so (B)far from saving me, from the words of my (C)groaning?
O my God, I cry by (D)day, but you do not answer,
    and by night, but I find no rest.

Yet you are (E)holy,
    (F)enthroned on (G)the praises[a] of Israel.
In you our fathers trusted;
    they trusted, and you delivered them.
To you they (H)cried and were rescued;
    in you they (I)trusted and were not put to shame.

But I am (J)a worm and not a man,
    (K)scorned by mankind and (L)despised by the people.
All who see me (M)mock me;
    they make mouths at me; they (N)wag their heads;
(O)“He trusts in the Lord; let him (P)deliver him;
    let him rescue him, for he (Q)delights in him!”

Yet you are he who (R)took me from the womb;
    you made me trust you at my mother's breasts.
10 On you was I cast from my birth,
    and from (S)my mother's womb you have been my God.
11 Be not (T)far from me,
    for trouble is near,
    and there is (U)none to help.

12 Many bulls encompass me;
    (V)strong bulls of (W)Bashan surround me;
13 they (X)open wide their mouths at me,
    like a ravening and roaring lion.

14 I am (Y)poured out like water,
    and all my bones are (Z)out of joint;
my (AA)heart is like (AB)wax;
    it is melted within my breast;
15 my strength is (AC)dried up like a potsherd,
    and my (AD)tongue sticks to my jaws;
    you lay me in the dust of death.

16 For (AE)dogs encompass me;
    a company of evildoers (AF)encircles me;
they have (AG)pierced my hands and feet[b]
17 I can count all my bones—
they (AH)stare and gloat over me;
18 (AI)they divide my garments among them,
    and for my clothing they cast lots.

19 But you, O Lord, (AJ)do not be far off!
    O you my help, (AK)come quickly to my aid!
20 Deliver my soul from the sword,
    my precious life from the power of (AL)the dog!
21     Save me from (AM)the mouth of the lion!
You have rescued[c] me from the horns of (AN)the wild oxen!

22 (AO)I will tell of your name to my (AP)brothers;
    in the midst of the congregation I will praise you:
23 You who (AQ)fear the Lord, praise him!
    All you offspring of Jacob, (AR)glorify him,
    and stand in awe of him, all you offspring of Israel!
24 For he has not despised or abhorred
    the affliction of (AS)the afflicted,
and he has not (AT)hidden his face from him,
    but has heard, when he (AU)cried to him.

25 From you comes my praise in the great (AV)congregation;
    my (AW)vows I will (AX)perform before those who fear him.
26 (AY)The afflicted[d] shall (AZ)eat and be satisfied;
    those who seek him shall praise the Lord!
    May your hearts (BA)live forever!

27 All (BB)the ends of the earth shall remember
    and turn to the Lord,
and all (BC)the families of the nations
    shall worship before you.
28 For (BD)kingship belongs to the Lord,
    and he rules over the nations.

29 All (BE)the prosperous of the earth eat and worship;
    before him shall (BF)bow all who go down to the dust,
    even the one who could not (BG)keep himself alive.
30 Posterity shall serve him;
    it shall be told of the Lord to the coming (BH)generation;
31 they shall (BI)come and proclaim his righteousness to a people yet (BJ)unborn,
    that he has done it.

Footnotes

  1. Psalm 22:3 Or dwelling in the praises
  2. Psalm 22:16 Some Hebrew manuscripts, Septuagint, Vulgate, Syriac; most Hebrew manuscripts like a lion [they are at] my hands and feet
  3. Psalm 22:21 Hebrew answered
  4. Psalm 22:26 Or The meek