Add parallel Print Page Options

105  Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!

Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.

Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.

10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,

13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]

15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,

17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,

19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.

20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;

21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;

22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.

29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.

30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]

31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.

32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.

33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.

34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.

39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.

41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.

43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.

44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

Ének Izráel történetéről(A)

105 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!

Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!

Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!

Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!

Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,

ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!

Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.

Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére,

amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.

10 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:

11 Neked adom - mondta Kánaán földjét kiosztott örökségül!

12 Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények.

13 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.

14 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:

15 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!

16 Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt.

17 De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet.

18 Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték,

19 míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt.

20 Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt.

21 Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává,

22 hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa.

23 Így került Izráel Egyiptomba, Jákób Hám országában tartózkodott.

24 Igen szaporává tette népét az ÚR, erősebbé ellenségeinél,

25 akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival.

26 Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott.

27 Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában.

28 Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának.

29 Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat.

30 Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is.

31 Szavára bogarak jöttek, meg szúnyogok egész területükre.

32 Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet.

33 Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat.

34 Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske.

35 Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését.

36 Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését.

37 Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó.

38 Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk.

39 Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel.

40 Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.

41 Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.

42 Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett,

43 és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva.

44 Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték,

45 hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az URat!

105 Adjatok hálát az Örökkévalónak!
    Dicsérjétek nagy nevét,
    hirdessétek a népeknek tetteit!
Énekeljetek neki, dicsérjétek őt!
    Mondjátok el csodálatos tetteit!
Dicsekedjetek szent nevével!
    Ti, akik keresitek az Örökkévalót,
    teljes szívvel örvendezzetek neki!
Keressétek az Örökkévalót,
    kívánjátok erejét,
    törekedjetek jelenlétébe!
Emlékezzetek csodás tetteire,
    emlékezzetek csodáira és ítéleteire,
    amelyeket kihirdetett,
ó, Ábrahámnak, az Örökkévaló szolgájának utódai,
    Jákób fiai, akiket Isten kiválasztott!
Az Örökkévaló a mi Istenünk,
    határozatai az egész földön érvényesek.
Örökké megtartja Szövetségét,
    nem felejti szavát soha,
    amit ezer nemzedéknek ígért,
Szövetségét, amelyet Ábrahámmal kötött,
    ígéretét, amelyre Izsáknak megesküdött.
10 Megerősítette, mint törvényt Jákóbnak,
    akit Izráelnek nevezett,
    és népével örök Szövetséget kötött:
11 „Neked adom Kánaán földjét örökségül,
    ez lesz a te birtokod!”

12 Kicsiny volt akkor még Ábrahám családja,
    mint jövevények vándoroltak azon a földön.
13 Helyről-helyre vonultak,
    országról-országra bujdostak.
14 Nem engedte az Örökkévaló, hogy ártsanak nekik,
    még királyokat is megbüntetett miattuk:
15 „Ne nyúljatok felkent szolgáimhoz,
    prófétáimat ne bántsátok!”

16 Majd éhséget küldött az Örökkévaló a földre,
    s minden kenyér elfogyott.
17 Elküldte előttük Józsefet,
    akit eladtak rabszolgának,
18 lábait bilincsbe szorították,
    őt magát vasra verték.
19 Mindaddig rabságban tartották,
    amíg szava beteljesedett.
Az Örökkévaló szava próbára tette
    és megtisztította Józsefet!
20 Akkor a király érte küldött és feloldotta,
    a népek uralkodója kiszabadította börtönéből,
21 úrrá tette Józsefet országán,
    gondviselővé egész Egyiptom felett.
22 József parancsolt a többi vezetőnek,
    bölcsességre tanította Egyiptom véneit is.

23 Majd Izráel családja Egyiptomba költözött,
    Jákób Hám[a] országában lakott.
24 Ott igen megszaporította őket az Örökkévaló,
    erősebbek lettek ellenségeiknél.
25 Később az Örökkévaló elfordította
    az egyiptomiak szívét,
gyűlölni kezdték Izráel népét,
    és rosszul bántak velük.
26 Akkor elküldte szolgáját, Mózest, az Örökkévaló,
    és vele Áront, akit kiválasztott.
27 Általuk vitte véghez jeleit
    és csodáit Hám földjén:
28 Sűrű sötétséget küldött az Örökkévaló,
    és sötét lett a földön,
    de Egyiptom nem hallgatott rá.
29 Vérré változtatta vizüket,
    és elpusztította a halakat,
30 békák nyüzsögtek mindenhol,
    még a királyi palotában is.
31 Az Örökkévaló parancsára legyek
    és szúnyogok lepték el országukat.
32 Eső helyett jégesőt zúdított rájuk,
    és villámokat, mint lángoló tüzet,
33 szétverte szőlőiket és fügefáikat,
    minden fát összetört határukban.
34 Parancsolt a sáskáknak,
    és felhőkben jöttek, mint az áradat,
35 felfaltak minden zöldet az országban,
    csupaszra rágtak minden növényt.
36 Végül az Örökkévaló lesújtott
    minden elsőszülöttre Egyiptomban,
minden családban megölte
    a legidősebb fiút.

37 Izráel népét pedig kivezette onnan,
    kijöttek arany- és ezüstkincsekkel megrakottan,
    és egy sem volt köztük gyenge, vagy beteg.
38 Örült Egyiptom, hogy végre elmentek,
    mert félelem szállt rájuk Izráel miatt.
39 Az Örökkévaló felhővel óvta népét nappal,
    és tűzoszloppal világított nekik éjszaka.
40 Fürjekkel táplálta őket,
    mikor húst kértek tőle,
    s mennyei kenyérrel etette népét.
41 Megnyitotta a kősziklát, és vizet fakasztott belőle,
    ömlött a víz a sivatagban, mint bővizű folyó!

42 Megtartotta szent ígéretét, adott szavát,
    beteljesítette, amit szolgájának, Ábrahámnak ígért:
43 kihozta választott népét Egyiptomból
    öröménekkel és vigassággal.
44 Nekik adta más népek földjét,
    örökölték a nemzetek munkájának gyümölcseit,
45 hogy népe megtartsa rendelkezéseit,
    és kövesse tanítását.

Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!

Footnotes

  1. Zsoltárok 105:23 Hám Itt Egyiptomot jelenti. Az egyiptomiak Hám leszármazottjai voltak. Lásd 1Móz 10:6–20. A 106:22 versben is.

Psalm 105(A)

Give praise to the Lord,(B) proclaim his name;(C)
    make known among the nations what he has done.
Sing to him,(D) sing praise to him;(E)
    tell of all his wonderful acts.(F)
Glory in his holy name;(G)
    let the hearts of those who seek the Lord rejoice.
Look to the Lord and his strength;
    seek his face(H) always.

Remember the wonders(I) he has done,
    his miracles, and the judgments he pronounced,(J)
you his servants, the descendants of Abraham,(K)
    his chosen(L) ones, the children of Jacob.
He is the Lord our God;
    his judgments are in all the earth.

He remembers his covenant(M) forever,
    the promise he made, for a thousand generations,
the covenant he made with Abraham,(N)
    the oath he swore to Isaac.
10 He confirmed it(O) to Jacob as a decree,
    to Israel as an everlasting covenant:(P)
11 “To you I will give the land of Canaan(Q)
    as the portion you will inherit.”(R)

12 When they were but few in number,(S)
    few indeed, and strangers in it,(T)
13 they wandered from nation to nation,(U)
    from one kingdom to another.
14 He allowed no one to oppress(V) them;
    for their sake he rebuked kings:(W)
15 “Do not touch(X) my anointed ones;
    do my prophets(Y) no harm.”

16 He called down famine(Z) on the land
    and destroyed all their supplies of food;
17 and he sent a man before them—
    Joseph, sold as a slave.(AA)
18 They bruised his feet with shackles,(AB)
    his neck was put in irons,
19 till what he foretold(AC) came to pass,
    till the word(AD) of the Lord proved him true.
20 The king sent and released him,
    the ruler of peoples set him free.(AE)
21 He made him master of his household,
    ruler over all he possessed,
22 to instruct his princes(AF) as he pleased
    and teach his elders wisdom.(AG)

23 Then Israel entered Egypt;(AH)
    Jacob resided(AI) as a foreigner in the land of Ham.(AJ)
24 The Lord made his people very fruitful;
    he made them too numerous(AK) for their foes,
25 whose hearts he turned(AL) to hate his people,
    to conspire(AM) against his servants.
26 He sent Moses(AN) his servant,
    and Aaron,(AO) whom he had chosen.(AP)
27 They performed(AQ) his signs(AR) among them,
    his wonders(AS) in the land of Ham.
28 He sent darkness(AT) and made the land dark—
    for had they not rebelled against(AU) his words?
29 He turned their waters into blood,(AV)
    causing their fish to die.(AW)
30 Their land teemed with frogs,(AX)
    which went up into the bedrooms of their rulers.
31 He spoke,(AY) and there came swarms of flies,(AZ)
    and gnats(BA) throughout their country.
32 He turned their rain into hail,(BB)
    with lightning throughout their land;
33 he struck down their vines(BC) and fig trees(BD)
    and shattered the trees of their country.
34 He spoke,(BE) and the locusts came,(BF)
    grasshoppers(BG) without number;(BH)
35 they ate up every green thing in their land,
    ate up the produce of their soil.
36 Then he struck down all the firstborn(BI) in their land,
    the firstfruits of all their manhood.
37 He brought out Israel, laden with silver and gold,(BJ)
    and from among their tribes no one faltered.
38 Egypt was glad when they left,
    because dread of Israel(BK) had fallen on them.

39 He spread out a cloud(BL) as a covering,
    and a fire to give light at night.(BM)
40 They asked,(BN) and he brought them quail;(BO)
    he fed them well with the bread of heaven.(BP)
41 He opened the rock,(BQ) and water gushed out;
    it flowed like a river in the desert.

42 For he remembered his holy promise(BR)
    given to his servant Abraham.
43 He brought out his people with rejoicing,(BS)
    his chosen ones with shouts of joy;
44 he gave them the lands of the nations,(BT)
    and they fell heir to what others had toiled(BU) for—
45 that they might keep his precepts
    and observe his laws.(BV)

Praise the Lord.[a](BW)

Footnotes

  1. Psalm 105:45 Hebrew Hallelu Yah