Matthew 17
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Transfiguration
17 Six days later, Jesus took with him Peter and James and his brother John and led them up a high mountain, by themselves. 2 And he was transfigured before them, and his face shone like the sun, and his clothes became dazzling white. 3 Suddenly there appeared to them Moses and Elijah, talking with him. 4 Then Peter said to Jesus, “Lord, it is good for us to be here; if you wish, I[a] will make three dwellings[b] here, one for you, one for Moses, and one for Elijah.” 5 While he was still speaking, suddenly a bright cloud overshadowed them, and from the cloud a voice said, “This is my Son, the Beloved;[c] with him I am well pleased; listen to him!” 6 When the disciples heard this, they fell to the ground and were overcome by fear. 7 But Jesus came and touched them, saying, “Get up and do not be afraid.” 8 And when they looked up, they saw no one except Jesus himself alone.
9 As they were coming down the mountain, Jesus ordered them, “Tell no one about the vision until after the Son of Man has been raised from the dead.” 10 And the disciples asked him, “Why, then, do the scribes say that Elijah must come first?” 11 He replied, “Elijah is indeed coming and will restore all things; 12 but I tell you that Elijah has already come, and they did not recognize him, but they did to him whatever they pleased. So also the Son of Man is about to suffer at their hands.” 13 Then the disciples understood that he was speaking to them about John the Baptist.
Jesus Cures a Boy with a Demon
14 When they came to the crowd, a man came to him, knelt before him, 15 and said, “Lord, have mercy on my son, for he is an epileptic and he suffers terribly; he often falls into the fire and often into the water. 16 And I brought him to your disciples, but they could not cure him.” 17 Jesus answered, “You faithless and perverse generation, how much longer must I be with you? How much longer must I put up with you? Bring him here to me.” 18 And Jesus rebuked the demon,[d] and it[e] came out of him, and the boy was cured instantly. 19 Then the disciples came to Jesus privately and said, “Why could we not cast it out?” 20 He said to them, “Because of your little faith. For truly I tell you, if you have faith the size of a[f] mustard seed, you will say to this mountain, ‘Move from here to there,’ and it will move; and nothing will be impossible for you.”[g]
Jesus Again Foretells His Death and Resurrection
22 As they were gathering[h] in Galilee, Jesus said to them, “The Son of Man is going to be betrayed into human hands, 23 and they will kill him, and on the third day he will be raised.” And they were greatly distressed.
Jesus and the Temple Tax
24 When they reached Capernaum, the collectors of the temple tax[i] came to Peter and said, “Does your teacher not pay the temple tax?”[j] 25 He said, “Yes, he does.” And when he came home, Jesus spoke of it first, asking, “What do you think, Simon? From whom do kings of the earth take toll or tribute? From their children or from others?” 26 When Peter[k] said, “From others,” Jesus said to him, “Then the children are free. 27 However, so that we do not give offense to them, go to the sea and cast a hook; take the first fish that comes up; and when you open its mouth, you will find a coin;[l] take that and give it to them for you and me.”
Footnotes
- Matthew 17:4 Other ancient authorities read we
- Matthew 17:4 Or tents
- Matthew 17:5 Or my beloved Son
- Matthew 17:18 Gk it or him
- Matthew 17:18 Gk the demon
- Matthew 17:20 Gk faith as a grain of
- Matthew 17:20 Other ancient authorities add verse 21, But this kind does not come out except by prayer and fasting
- Matthew 17:22 Other ancient authorities read living
- Matthew 17:24 Gk didrachma
- Matthew 17:24 Gk didrachma
- Matthew 17:26 Gk he
- Matthew 17:27 Gk stater; the stater was worth two didrachmas
Matteo 17
Nuova Riveduta 2006
La trasfigurazione
17 (A)Sei giorni dopo Gesù prese con sé Pietro, Giacomo e Giovanni suo fratello, e li condusse sopra un alto monte, in disparte. 2 E fu trasfigurato davanti a loro; la sua faccia risplendette come il sole e i suoi vestiti divennero candidi come la luce. 3 E apparvero loro Mosè ed Elia che stavano conversando con lui. 4 E Pietro prese a dire a Gesù: «Signore, è bene che stiamo qui; se vuoi, farò qui[a] tre tende: una per te, una per Mosè e una per Elia». 5 Mentre egli parlava ancora, una nuvola luminosa li coprì con la sua ombra, ed ecco una voce dalla nuvola che diceva: «Questo è il mio Figlio diletto, nel quale mi sono compiaciuto; ascoltatelo». 6 I discepoli, udito ciò, caddero con la faccia a terra e furono presi da gran timore. 7 Ma Gesù, avvicinatosi, li toccò e disse: «Alzatevi, non temete». 8 Ed essi, alzati gli occhi, non videro nessuno, se non Gesù stesso, solo[b].
9 Poi, mentre scendevano dal monte, Gesù diede loro quest’ordine: «Non parlate a nessuno di questa visione, finché il Figlio dell’uomo sia risuscitato dai morti».
10 E i [suoi] discepoli gli domandarono: «Perché dunque gli scribi dicono che prima deve venire Elia?» 11 Egli rispose [loro]: «Certo, Elia deve venire [prima] e ristabilire ogni cosa. 12 Ma io vi dico: Elia è già venuto e non l’hanno riconosciuto; anzi, gli hanno fatto tutto quello che hanno voluto; così anche il Figlio dell’uomo deve soffrire da parte loro». 13 Allora i discepoli capirono che egli aveva parlato loro di Giovanni il battista.
Guarigione di un ragazzo indemoniato
14 (B)Quando tornarono tra la folla, un uomo gli si avvicinò, gettandosi in ginocchio davanti a lui, 15 e gli disse: «Signore, abbi pietà di mio figlio, perché è epilettico[c] e soffre molto; spesso, infatti, cade nel fuoco e spesso nell’acqua. 16 L’ho condotto dai tuoi discepoli, ma non l’hanno potuto guarire». 17 Gesù rispose: «O generazione incredula e perversa! Fino a quando sarò con voi? Fino a quando vi sopporterò? Portatelo qui da me». 18 Gesù sgridò il demonio e quello uscì dal ragazzo, che da quel momento fu guarito.
19 Allora i discepoli, accostatisi a Gesù in disparte, gli chiesero: «Perché non l’abbiamo potuto cacciare noi?» 20 Egli[d] rispose loro: «A causa della vostra poca fede[e]; perché in verità io vi dico che se avete fede quanto un granello di senape, potrete dire a questo monte: “Passa da qui a là”, e passerà; e niente vi sarà impossibile. 21 [Questa specie di demòni non esce se non per mezzo della preghiera e del digiuno».]
Gesù predice per la seconda volta la Passione
22 (C)Mentre essi erano riuniti insieme in Galilea[f], Gesù disse loro: «Il Figlio dell’uomo sta per essere dato nelle mani degli uomini; 23 essi lo uccideranno e il terzo giorno risusciterà». Ed essi ne furono molto rattristati.
Gesù paga la tassa nel tempio
24 (D)Quando furono giunti a Capernaum, quelli che riscuotevano le didramme[g] si avvicinarono a Pietro e dissero: «Il vostro maestro non paga le didramme?» 25 Egli rispose: «Sì». Quando fu entrato in casa, Gesù lo prevenne e gli disse: «Che te ne pare, Simone? I re della terra da chi prendono i tributi o l’imposta? Dai loro figli o dagli stranieri?» 26 «Dagli stranieri», rispose Pietro. Gesù gli disse: «I figli, dunque, ne sono esenti. 27 Ma, per non scandalizzarli, va’ al mare, getta l’amo e prendi il primo pesce che verrà su. Aprigli la bocca: troverai uno statère[h]. Prendilo e dàllo loro per me e per te».
Footnotes
- Matteo 17:4 TR e M facciamo qui…
- Matteo 17:8 TR e M se non Gesù solo.
- Matteo 17:15 Epilettico, lett. lunatico (anticamente l’epilessia veniva associata a un potere sovrannaturale della luna).
- Matteo 17:20 TR e M Gesù.
- Matteo 17:20 TR e M della vostra incredulità.
- Matteo 17:22 TR e M Mentre essi si trovavano in Galilea.
- Matteo 17:24 Didramma, si chiamava così l’imposta annua di due dramme che ogni Israelita, dai vent’anni in su, doveva pagare per il mantenimento del culto.
- Matteo 17:27 Lo statère valeva due didramme.
Matthäus 17
Schlachter 2000
Die Verklärung Jesu
17 Und nach sechs Tagen nahm Jesus den Petrus, den Jakobus und dessen Bruder Johannes mit sich und führte sie beiseite auf einen hohen Berg.
2 Und er wurde vor ihnen verklärt[a], und sein Angesicht leuchtete wie die Sonne, und seine Kleider wurden weiß wie das Licht.
3 Und siehe, es erschienen ihnen Mose und Elia, die redeten mit ihm.
4 Da begann Petrus und sprach zu Jesus: Herr, es ist gut, dass wir hier sind! Wenn du willst, so lass uns hier drei Hütten bauen, dir eine und Mose eine und Elia eine.
5 Als er noch redete, siehe, da überschattete sie eine lichte Wolke, und siehe, eine Stimme aus der Wolke sprach: Dies ist mein geliebter Sohn, an dem ich Wohlgefallen habe; auf ihn sollt ihr hören!
6 Als die Jünger das hörten, fielen sie auf ihr Angesicht und fürchteten sich sehr.
7 Und Jesus trat herzu, rührte sie an und sprach: Steht auf und fürchtet euch nicht!
8 Als sie aber ihre Augen erhoben, sahen sie niemand als Jesus allein.
9 Und als sie den Berg hinabgingen, gebot ihnen Jesus und sprach: Sagt niemand von dem Gesicht, bis der Sohn des Menschen aus den Toten auferstanden ist!
10 Und seine Jünger fragten ihn und sprachen: Warum sagen denn die Schriftgelehrten, dass zuvor Elia kommen müsse?
11 Jesus aber antwortete und sprach zu ihnen: Elia kommt freilich zuvor und wird alles wiederherstellen[b].
12 Ich sage euch aber, dass Elia schon gekommen ist; und sie haben ihn nicht anerkannt, sondern mit ihm gemacht, was sie wollten. Ebenso wird auch der Sohn des Menschen von ihnen leiden müssen.
13 Da verstanden die Jünger, dass er zu ihnen von Johannes dem Täufer redete.
Die Heilung eines mondsüchtigen Knaben
14 Und als sie zur Volksmenge kamen, trat ein Mensch zu ihm, fiel vor ihm auf die Knie
15 und sprach: Herr, erbarme dich über meinen Sohn, denn er ist mondsüchtig und leidet schwer; er fällt nämlich oft ins Feuer und oft ins Wasser!
16 Und ich habe ihn zu deinen Jüngern gebracht, aber sie konnten ihn nicht heilen.
17 Da antwortete Jesus und sprach: O du ungläubiges und verkehrtes Geschlecht! Wie lange soll ich bei euch sein? Wie lange soll ich euch ertragen? Bringt ihn her zu mir!
18 Und Jesus befahl dem Dämon, und er fuhr von ihm aus, und der Knabe war gesund von jener Stunde an.
19 Da traten die Jünger allein zu Jesus und sprachen: Warum konnten wir ihn nicht austreiben?
20 Jesus aber sprach zu ihnen: Um eures Unglaubens willen! Denn wahrlich, ich sage euch: Wenn ihr Glauben hättet wie ein Senfkorn, so würdet ihr zu diesem Berg sprechen: Hebe dich weg von hier dorthin!, und er würde sich hinwegheben; und nichts würde euch unmöglich sein.
21 Aber diese Art fährt nicht aus außer durch Gebet und Fasten.
Die zweite Ankündigung von Jesu Tod und Auferstehung
22 Als sie nun ihren Weg durch Galiläa nahmen, sprach Jesus zu ihnen: Der Sohn des Menschen wird in die Hände der Menschen ausgeliefert werden,
23 und sie werden ihn töten, und am dritten Tag wird er auferweckt werden. Und sie wurden sehr betrübt.
Die Zahlung der Tempelsteuer
24 Als sie aber nach Kapernaum kamen, traten die Einnehmer der Tempelsteuer[c] zu Petrus und sprachen: Zahlt euer Meister nicht auch die zwei Drachmen?
25 Er antwortete: Doch! Und als er ins Haus trat, kam ihm Jesus zuvor und sprach: Was meinst du, Simon, von wem nehmen die Könige der Erde den Zoll oder die Steuer, von ihren Söhnen oder von den Fremden?
26 Petrus sagte zu ihm: Von den Fremden. Da sprach Jesus zu ihm: So sind also die Söhne frei!
27 Damit wir ihnen aber keinen Anstoß geben, geh hin an den See, wirf die Angel aus und nimm den ersten Fisch, den du herausziehst, und wenn du sein Maul öffnest, wirst du einen Stater[d] finden; den nimm und gib ihn für mich und dich!
Máté 17
Hungarian New Translation
Jézus megdicsőülése(A)
17 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre.
2 És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.
3 És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal.
4 Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."
5 Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!"
6 Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket.
7 Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: "Keljetek fel, és ne féljetek!"
8 Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.
9 Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: "Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül."
10 Erre megkérdezték tőle tanítványai: "Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?"
11 Ő így válaszolt: "Illés valóban eljön, és helyreállít mindent.
12 Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is."
13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
A holdkóros fiú meggyógyítása(B)
14 Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte,
15 és ezt mondta: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is.
16 Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani."
17 Jézus erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!"
18 Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.
19 Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?"
20 Ő így válaszolt: "Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (
21 Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)"
Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról(C)
22 Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: "Az Emberfia emberek kezébe adatik,
23 megölik, de a harmadik napon feltámad." Ekkor igen elszomorodtak.
Jézus megfizeti a templomadót
24 Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: "A ti mesteretek nem fizet templomadót?"
25 "De igen" - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?"
26 Miután így felelt: "Az idegenektől", Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok.
27 De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted."
Matthieu 17
La Bible du Semeur
La révélation du royaume(A)
17 Six jours plus tard, Jésus prit avec lui Pierre, Jacques et Jean son frère, et les emmena sur une haute montagne, à l’écart. 2 Il fut transfiguré devant eux : son visage se mit à resplendir comme le soleil ; ses vêtements prirent une blancheur éclatante, comme la lumière. 3 Et voici que Moïse et Elie[a] leur apparurent : ils s’entretenaient avec Jésus.
4 Pierre s’adressa à Jésus et lui dit : Seigneur, il est bon que nous soyons ici. Si tu es d’accord, je vais dresser ici trois tentes, une pour toi, une pour Moïse et une pour Elie …
5 Pendant qu’il parlait ainsi, une nuée lumineuse les enveloppa, et une voix en sortit qui disait : Celui-ci est mon Fils bien-aimé, celui qui fait toute ma joie. Ecoutez-le !
6 En entendant cette voix, les disciples furent terrifiés et tombèrent le visage contre terre.
7 Mais Jésus s’approcha et posa la main sur eux en disant : Relevez-vous et n’ayez pas peur.
8 Alors ils levèrent les yeux et ne virent plus que Jésus seul.
9 Pendant qu’ils descendaient de la montagne, Jésus leur donna cet ordre : Ne racontez à personne ce que vous venez de voir avant que le Fils de l’homme soit ressuscité.
(Mc 9.10-13)
10 Les disciples lui demandèrent alors : Pourquoi donc les spécialistes de la Loi disent-ils qu’Elie doit venir d’abord ?
11 Il leur répondit : Effectivement, Elie doit venir remettre toutes choses en ordre. 12 Or, je vous le déclare : Elie est déjà venu, mais ils ne l’ont pas reconnu. Au contraire, ils l’ont traité comme ils ont voulu. Et c’est le même traitement que va subir de leur part le Fils de l’homme.
13 Les disciples comprirent alors qu’il parlait de Jean-Baptiste.
La guérison d’un enfant habité par un démon(B)
14 Quand ils furent revenus auprès de la foule, un homme s’approcha de Jésus, se jeta à genoux devant lui et le supplia : 15 Seigneur, aie pitié de mon fils : il est épileptique[b] et il souffre beaucoup : il lui arrive souvent de tomber dans le feu ou dans l’eau. 16 Je l’ai bien amené à tes disciples, mais ils n’ont pas réussi à le guérir.
17 Jésus s’exclama alors : Gens incrédules et infidèles à Dieu ! Jusqu’à quand devrai-je encore rester avec vous ? Jusqu’à quand devrai-je encore vous supporter ? Amenez-moi l’enfant ici !
18 Jésus commanda avec sévérité au démon de sortir et, immédiatement, celui-ci sortit de l’enfant, qui fut guéri à l’heure même.
19 Alors, les disciples prirent Jésus à part et le questionnèrent : Pourquoi n’avons-nous pas réussi, nous, à chasser ce démon ?
20 – Parce que vous n’avez que peu de foi, leur répondit-il. Vraiment, je vous l’assure, si vous aviez de la foi, même si elle n’était pas plus grosse qu’une graine de moutarde[c], vous pourriez commander à cette montagne : Déplace-toi d’ici jusque là-bas, et elle le ferait. Rien ne vous serait impossible[d].
La nouvelle annonce de la mort et de la résurrection de Jésus(C)
22 Un jour qu’ils parcouraient ensemble la Galilée, Jésus leur dit : Le Fils de l’homme va être livré aux mains des hommes ; 23 ils le feront mourir mais, le troisième jour, il ressuscitera.
Les disciples furent extrêmement affligés par ces paroles.
L’impôt du Temple
24 Ils se rendirent à Capernaüm. Là, les agents chargés de percevoir l’impôt pour le Temple vinrent trouver Pierre et lui demandèrent : Votre Maître ne paie-t-il pas l’impôt du Temple ?
25 – Si, répondit-il, il le paie.
Quand Pierre fut entré dans la maison, Jésus, prenant les devants, lui demanda : Qu’en penses-tu, Simon ? Qui est-ce qui paie les taxes et les impôts aux rois de la terre ? Les fils ou les étrangers ?
26 – Les étrangers, répondit Pierre.
– Donc, reprit Jésus, les fils n’ont rien à payer. 27 Toutefois, ne semons pas le trouble chez ces gens. Descends donc jusqu’au lac, lance ta ligne à l’eau, attrape le premier poisson qui mordra, et ouvre-lui la bouche : tu y trouveras une pièce d’argent. Prends-la et donne-la aux agents en paiement de l’impôt pour nous deux.
Footnotes
- 17.3 Moïse et Elie représentent toute l’ancienne alliance : la Loi et les prophètes.
- 17.15 épileptique : voir note Mt 4.24.
- 17.20 La graine de moutarde était, en Israël, la plus petite graine connue.
- 17.20 Certains manuscrits ajoutent : 21 Mais cette sorte de démon ne sort que par la prière et le jeûne.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.