Luke 19
New Revised Standard Version Catholic Edition
Jesus and Zacchaeus
19 He entered Jericho and was passing through it. 2 A man was there named Zacchaeus; he was a chief tax collector and was rich. 3 He was trying to see who Jesus was, but on account of the crowd he could not, because he was short in stature. 4 So he ran ahead and climbed a sycamore tree to see him, because he was going to pass that way. 5 When Jesus came to the place, he looked up and said to him, “Zacchaeus, hurry and come down; for I must stay at your house today.” 6 So he hurried down and was happy to welcome him. 7 All who saw it began to grumble and said, “He has gone to be the guest of one who is a sinner.” 8 Zacchaeus stood there and said to the Lord, “Look, half of my possessions, Lord, I will give to the poor; and if I have defrauded anyone of anything, I will pay back four times as much.” 9 Then Jesus said to him, “Today salvation has come to this house, because he too is a son of Abraham. 10 For the Son of Man came to seek out and to save the lost.”
The Parable of the Ten Pounds
11 As they were listening to this, he went on to tell a parable, because he was near Jerusalem, and because they supposed that the kingdom of God was to appear immediately. 12 So he said, “A nobleman went to a distant country to get royal power for himself and then return. 13 He summoned ten of his slaves, and gave them ten pounds,[a] and said to them, ‘Do business with these until I come back.’ 14 But the citizens of his country hated him and sent a delegation after him, saying, ‘We do not want this man to rule over us.’ 15 When he returned, having received royal power, he ordered these slaves, to whom he had given the money, to be summoned so that he might find out what they had gained by trading. 16 The first came forward and said, ‘Lord, your pound has made ten more pounds.’ 17 He said to him, ‘Well done, good slave! Because you have been trustworthy in a very small thing, take charge of ten cities.’ 18 Then the second came, saying, ‘Lord, your pound has made five pounds.’ 19 He said to him, ‘And you, rule over five cities.’ 20 Then the other came, saying, ‘Lord, here is your pound. I wrapped it up in a piece of cloth, 21 for I was afraid of you, because you are a harsh man; you take what you did not deposit, and reap what you did not sow.’ 22 He said to him, ‘I will judge you by your own words, you wicked slave! You knew, did you, that I was a harsh man, taking what I did not deposit and reaping what I did not sow? 23 Why then did you not put my money into the bank? Then when I returned, I could have collected it with interest.’ 24 He said to the bystanders, ‘Take the pound from him and give it to the one who has ten pounds.’ 25 (And they said to him, ‘Lord, he has ten pounds!’) 26 ‘I tell you, to all those who have, more will be given; but from those who have nothing, even what they have will be taken away. 27 But as for these enemies of mine who did not want me to be king over them—bring them here and slaughter them in my presence.’”
Jesus’ Triumphal Entry into Jerusalem
28 After he had said this, he went on ahead, going up to Jerusalem.
29 When he had come near Bethphage and Bethany, at the place called the Mount of Olives, he sent two of the disciples, 30 saying, “Go into the village ahead of you, and as you enter it you will find tied there a colt that has never been ridden. Untie it and bring it here. 31 If anyone asks you, ‘Why are you untying it?’ just say this, ‘The Lord needs it.’” 32 So those who were sent departed and found it as he had told them. 33 As they were untying the colt, its owners asked them, “Why are you untying the colt?” 34 They said, “The Lord needs it.” 35 Then they brought it to Jesus; and after throwing their cloaks on the colt, they set Jesus on it. 36 As he rode along, people kept spreading their cloaks on the road. 37 As he was now approaching the path down from the Mount of Olives, the whole multitude of the disciples began to praise God joyfully with a loud voice for all the deeds of power that they had seen, 38 saying,
“Blessed is the king
who comes in the name of the Lord!
Peace in heaven,
and glory in the highest heaven!”
39 Some of the Pharisees in the crowd said to him, “Teacher, order your disciples to stop.” 40 He answered, “I tell you, if these were silent, the stones would shout out.”
Jesus Weeps over Jerusalem
41 As he came near and saw the city, he wept over it, 42 saying, “If you, even you, had only recognized on this day the things that make for peace! But now they are hidden from your eyes. 43 Indeed, the days will come upon you, when your enemies will set up ramparts around you and surround you, and hem you in on every side. 44 They will crush you to the ground, you and your children within you, and they will not leave within you one stone upon another; because you did not recognize the time of your visitation from God.”[b]
Jesus Cleanses the Temple
45 Then he entered the temple and began to drive out those who were selling things there; 46 and he said, “It is written,
‘My house shall be a house of prayer’;
but you have made it a den of robbers.”
47 Every day he was teaching in the temple. The chief priests, the scribes, and the leaders of the people kept looking for a way to kill him; 48 but they did not find anything they could do, for all the people were spellbound by what they heard.
Footnotes
- Luke 19:13 The mina, rendered here by pound, was about three months’ wages for a laborer
- Luke 19:44 Gk lacks from God
Luca 19
Nuova Riveduta 2006
Conversione di Zaccheo
19 (A)Gesù, entrato in Gerico, attraversava la città. 2 Un uomo, di nome Zaccheo, il quale era capo dei pubblicani ed era ricco, 3 cercava di vedere chi era Gesù, ma non poteva a motivo della folla, perché era piccolo di statura. 4 Allora, per vederlo, corse avanti e salì sopra un sicomoro, perché egli doveva passare per quella via. 5 Quando Gesù giunse in quel luogo, alzati gli occhi, [lo vide e] gli disse: «Zaccheo, scendi, presto, perché oggi debbo fermarmi a casa tua». 6 Egli si affrettò a scendere e lo accolse con gioia. 7 Veduto questo, tutti mormoravano, dicendo: «È andato ad alloggiare in casa di un peccatore!» 8 Ma Zaccheo si fece avanti e disse al Signore: «Ecco, Signore, io do la metà dei miei beni ai poveri; se ho frodato qualcuno di qualcosa gli rendo il quadruplo». 9 Gesù gli disse: «Oggi la salvezza è entrata in questa casa, poiché anche questo è figlio di Abraamo; 10 perché il Figlio dell’uomo è venuto per cercare e salvare ciò che era perduto».
La parabola delle dieci mine
11 (B)Mentre essi ascoltavano queste cose, Gesù aggiunse una parabola, perché era vicino a Gerusalemme ed essi credevano che il regno di Dio stesse per manifestarsi immediatamente. 12 Disse dunque: «Un uomo nobile se ne andò in un paese lontano per ricevere l’investitura di un regno e poi tornare. 13 Chiamati a sé dieci suoi servi, diede loro dieci mine e disse loro: “Fatele fruttare fino al mio ritorno”. 14 Or i suoi concittadini l’odiavano e gli mandarono dietro degli ambasciatori per dire: “Non vogliamo che costui regni su di noi”. 15 Quando egli fu tornato, dopo aver ricevuto l’investitura del regno, fece venire quei servi ai quali aveva consegnato il denaro, per sapere quanto ognuno avesse guadagnato mettendolo a frutto. 16 Si presentò il primo e disse: “Signore, la tua mina ne ha fruttate altre dieci”. 17 Il re gli disse: “Va bene, servo buono; poiché sei stato fedele nelle minime cose, abbi potere su dieci città”. 18 Poi venne il secondo, dicendo: “La tua mina, Signore, ha fruttato cinque mine”. 19 Egli disse anche a questo: “E tu sii a capo di cinque città”. 20 Poi ne venne un altro che disse: “Signore, ecco la tua mina che ho tenuta nascosta in un fazzoletto[a], 21 perché ho avuto paura di te che sei un uomo duro; tu prendi quello che non hai depositato e mieti quello che non hai seminato”. 22 Il re gli disse: “Dalle tue parole ti giudicherò, servo malvagio! Tu sapevi che io sono un uomo duro, che prendo quello che non ho depositato e mieto quello che non ho seminato; 23 perché non hai messo il mio denaro in banca, e io, al mio ritorno, lo avrei riscosso con l’interesse?” 24 Poi disse a coloro che erano presenti: “Toglietegli la mina e datela a colui che ha dieci mine”. 25 Essi gli dissero: “Signore, egli ha dieci mine!” 26 “Io vi dico[b] che a chiunque ha sarà dato, ma a chi non ha sarà tolto anche quello che ha. 27 E questi[c] miei nemici che non volevano che io regnassi su di loro, conduceteli qui e uccideteli in mia presenza”».
Ingresso trionfale di Gesù in Gerusalemme; Gesù acclamato dai discepoli
28 (C)Dette queste cose, Gesù andava avanti, salendo a Gerusalemme.
29 Come fu vicino a Betfage e a Betania, presso il monte detto degli Ulivi, mandò due [suoi] discepoli, dicendo: 30 «Andate nella borgata di fronte, nella quale, entrando, troverete un puledro legato su cui non è mai salito nessuno; slegatelo e conducetelo qui. 31 Se qualcuno vi domanda perché lo slegate, [gli] direte così: “Il Signore ne ha bisogno”».
32 E quelli che erano stati mandati partirono e trovarono proprio come egli aveva detto loro. 33 Mentre essi slegavano il puledro, i suoi padroni dissero loro: «Perché slegate il puledro?» 34 Essi risposero: «Il Signore ne ha bisogno». 35 E lo condussero a Gesù; e, gettati i loro mantelli sul puledro, vi fecero salire Gesù. 36 Mentre egli avanzava, stendevano i loro mantelli sulla via. 37 Quando fu vicino alla città, alla discesa del monte degli Ulivi, tutta la folla dei discepoli, con gioia, cominciò a lodare Dio a gran voce per tutte le opere potenti che avevano viste, 38 dicendo: «Benedetto il Re che viene nel nome del Signore[d]; pace in cielo e gloria nei luoghi altissimi!»
39 Alcuni farisei, tra la folla, gli dissero: «Maestro, sgrida i tuoi discepoli!» 40 Ma egli rispose [loro]: «Vi dico che se costoro taceranno, grideranno le pietre».
Il lamento di Gesù su Gerusalemme
41 (D)Quando fu vicino, vedendo la città, pianse su di essa, dicendo: 42 «Oh se tu sapessi, almeno oggi, ciò che occorre per la [tua] pace! Ma ora è nascosto ai tuoi occhi. 43 Poiché verranno su di te dei giorni nei quali i tuoi nemici ti faranno attorno delle trincee, ti accerchieranno e ti stringeranno da ogni parte; 44 abbatteranno te e i tuoi figli dentro di te e non lasceranno in te pietra su pietra, perché tu non hai conosciuto il tempo nel quale sei stata visitata».
Gesù scaccia i mercanti dal tempio
45 (E)Poi, entrato nel tempio, cominciò a scacciare i venditori[e], 46 dicendo loro: «Sta scritto: “La mia casa sarà[f] una casa di preghiera”[g], ma voi ne avete fatto un covo di ladri[h]».
47 Ogni giorno insegnava nel tempio. Ma i capi dei sacerdoti e gli scribi e i notabili del popolo cercavano di farlo morire; 48 ma non sapevano come fare, perché tutto il popolo, ascoltandolo, pendeva dalle sue labbra.
Footnotes
- Luca 19:20 Fazzoletto, lett. sudario.
- Luca 19:26 TR e M Poiché io vi dico…
- Luca 19:27 TR e M E quei.
- Luca 19:38 +Sl 118:26; così TR e M; NA Benedetto colui che viene, il re, nel nome del Signore.
- Luca 19:45 TR e M scacciare chi vi vendeva e comprava.
- Luca 19:46 TR e M La mia casa è…
- Luca 19:46 +Is 56:7.
- Luca 19:46 +Gr 7:11.
Lukas 19
Schlachter 2000
Der Oberzöllner Zachäus
19 Und er kam nach Jericho hinein und zog hindurch.
2 Und siehe, da war ein Mann, genannt Zachäus, ein Oberzöllner, und dieser war reich.
3 Und er wollte gerne Jesus sehen, wer er sei, und konnte es nicht wegen der Volksmenge; denn er war von kleiner Gestalt.
4 Da lief er voraus und stieg auf einen Maulbeerbaum, um ihn zu sehen; denn dort sollte er vorbeikommen.
5 Und als Jesus an den Ort kam, blickte er auf und sah ihn und sprach zu ihm: Zachäus, steige schnell herab; denn heute muss ich in deinem Haus einkehren!
6 Und er stieg schnell herab und nahm ihn auf mit Freuden.
7 Als sie es aber sahen, murrten sie alle und sprachen: Er ist bei einem sündigen Mann eingekehrt, um Herberge zu nehmen!
8 Zachäus aber trat hin und sprach zu dem Herrn: Siehe, Herr, die Hälfte meiner Güter gebe ich den Armen, und wenn ich jemand betrogen habe, so gebe ich es vierfältig zurück!
9 Und Jesus sprach zu ihm: Heute ist diesem Haus Heil widerfahren, weil auch er ein Sohn Abrahams ist;
10 denn der Sohn des Menschen ist gekommen, um zu suchen und zu retten, was verloren ist.
Das Gleichnis von den anvertrauten Pfunden
11 Als sie aber dies hörten, fuhr er fort und sagte ein Gleichnis, weil er nahe bei Jerusalem war und sie meinten, das Reich Gottes würde unverzüglich erscheinen.
12 Er sprach nun: Ein Edelmann zog in ein fernes Land, um sich die Königswürde zu holen und dann wiederzukommen.
13 Und er rief zehn seiner Knechte, gab ihnen zehn Pfunde und sprach zu ihnen: Handelt damit, bis ich wiederkomme!
14 Seine Bürger aber hassten ihn und schickten ihm eine Gesandtschaft nach und ließen sagen: Wir wollen nicht, dass dieser über uns herrsche!
15 Und es geschah, als er wiederkam, nachdem er die Königswürde empfangen hatte, da ließ er die Knechte, denen er das Geld gegeben hatte, vor sich rufen, um zu erfahren, was jeder erhandelt habe.
16 Da kam der erste und sprach: Herr, dein Pfund hat zehn Pfund dazugewonnen!
17 Und er sprach zu ihm: Recht so, du guter Knecht! Weil du im Geringsten treu gewesen bist, sollst du Vollmacht über zehn Städte haben!
18 Und der zweite kam und sprach: Herr, dein Pfund hat fünf Pfund erworben!
19 Er aber sprach auch zu diesem: So sollst auch du über fünf Städte gesetzt sein!
20 Und ein anderer kam und sprach: Herr, siehe, hier ist dein Pfund, das ich im Schweißtuch aufbewahrt habe!
21 Denn ich fürchtete dich, weil du ein strenger Mann bist; du nimmst, was du nicht eingelegt, und erntest, was du nicht gesät hast.
22 Da sprach er zu ihm: Nach [dem Wort] deines Mundes will ich dich richten, du böser Knecht! Wusstest du, dass ich ein strenger Mann bin, dass ich nehme, was ich nicht eingelegt, und ernte, was ich nicht gesät habe?
23 Warum hast du dann mein Geld nicht auf der Bank angelegt, sodass ich es bei meiner Ankunft mit Zinsen hätte einziehen können?
24 Und zu den Umstehenden sprach er: Nehmt ihm das Pfund weg und gebt es dem, der die zehn Pfunde hat!
25 Da sagten sie zu ihm: Herr, er hat schon zehn Pfunde!
26 Denn ich sage euch: Wer hat, dem wird gegeben werden; von dem aber, der nicht hat, von ihm wird auch das genommen werden, was er hat.
27 Doch jene meine Feinde, die nicht wollten, dass ich König über sie werde — bringt sie her und erschlagt sie vor mir!
Der Einzug des Messias Jesus in Jerusalem
28 Und nachdem er das gesagt hatte, zog er weiter und reiste hinauf nach Jerusalem.
29 Und es geschah, als er in die Nähe von Bethphage und Bethanien kam, zu dem Berg, welcher Ölberg heißt, da sandte er zwei seiner Jünger
30 und sprach: Geht in das Dorf, das vor euch liegt; und wenn ihr hineinkommt, werdet ihr ein Füllen angebunden finden, auf dem noch nie ein Mensch gesessen hat; bindet es los und führt es her!
31 Und wenn euch jemand fragt: Warum bindet ihr es los?, dann sprecht so zu ihm: Der Herr braucht es!
32 Da gingen die Abgesandten hin und fanden es, wie er ihnen gesagt hatte.
33 Als sie aber das Füllen losbanden, sprachen seine Besitzer zu ihnen: Warum bindet ihr das Füllen los?
34 Sie aber sprachen: Der Herr braucht es!
35 Und sie brachten es zu Jesus und warfen ihre Kleider auf das Füllen und setzten Jesus darauf.
36 Als er aber weiterzog, breiteten sie ihre Kleider aus auf dem Weg.
37 Und als er sich schon dem Abhang des Ölberges näherte, fing die ganze Menge der Jünger freudig an, Gott zu loben mit lauter Stimme wegen all der Wundertaten, die sie gesehen hatten,
38 und sie sprachen: Gepriesen sei der König, der kommt im Namen des Herrn![a] Friede im Himmel und Ehre in der Höhe!
39 Und etliche der Pharisäer unter der Volksmenge sprachen zu ihm: Meister, weise deine Jünger zurecht!
40 Und er antwortete und sprach zu ihnen: Ich sage euch: Wenn diese schweigen sollten, dann würden die Steine schreien!
Jesus weint über Jerusalem
41 Und als er näher kam und die Stadt sah, weinte er über sie
42 und sprach: Wenn doch auch du erkannt hättest, wenigstens noch an diesem deinem Tag, was zu deinem Frieden dient! Nun aber ist es vor deinen Augen verborgen.
43 Denn es werden Tage über dich kommen, da deine Feinde einen Wall um dich aufschütten, dich ringsum einschließen und von allen Seiten bedrängen werden;
44 und sie werden dich dem Erdboden gleichmachen, auch deine Kinder in dir, und in dir keinen Stein auf dem anderen lassen, weil du die Zeit deiner Heimsuchung[b] nicht erkannt hast!
Die zweite Tempelreinigung
45 Und er ging in den Tempel hinein und fing an, die Verkäufer und Käufer darin hinauszutreiben,
46 und sprach zu ihnen: Es steht geschrieben: »Mein Haus ist ein Bethaus«.[c] Ihr aber habt eine Räuberhöhle daraus gemacht!
47 Und er lehrte täglich im Tempel; die obersten Priester aber und die Schriftgelehrten und die Vornehmsten des Volkes trachteten danach, ihn umzubringen;
48 doch sie fanden keinen Weg, wie sie es tun sollten; denn das ganze Volk hing an ihm und hörte ihm zu.
Footnotes
- (19,38) vgl. Ps 118,26.
- (19,44) Das Wort bezeichnet den Besuch eines Höherstehenden zur Fürsorge und Hilfe, aber auch zur Aufsicht und Rechtsprechung; hier meint es den gnädigen Besuch des Herrn, der Jerusalem Umkehr und Rettung anbot. Für »Zeit« steht hier kairos = die besondere, von Gott festgesetzte Zeit.
- (19,46) w. ein Haus des Gebets (vgl. Jes 56,7).
Lukács 19
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Zákeus
19 Ezután Jézus Jerikóba ért, és keresztülment a városon. 2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki a vámszedők vezetője volt. 3 Szerette volna megnézni, hogy ki az a Jézus, de mivel alacsony termetű volt, nem látott semmit a sokaság miatt. 4 Ezért előreszaladt, és felmászott egy fára, hogy lássa Jézust, aki arrafelé ment. 5 Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
6 Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába. 7 Amikor látták ezt az emberek, egymás között morgolódni kezdtek: „Nézzétek, miféle bűnöshöz megy vendégségbe!”
8 Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, elhatároztam, hogy összes vagyonom felét szétosztom a szegények között. Akiket pedig megkárosítottam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul.”
9 Jézus erre így válaszolt neki: „Ma érkezett meg az üdvösség ehhez a családhoz, mivel Zákeus is igazán Ábrahám fia lett. 10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.”
Példázat a talentumokról(A)
11 Amikor a jelenlévők Jézusra figyeltek, ő még hozzáfűzött egy példázatot is az előbbiekhez. Ugyanis Jeruzsálem közelében voltak, és az emberek azt várták, hogy Isten királyi uralma hamarosan látható módon megjelenik. 12 Ezt mondta: „Egy főrangú ember egy távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, s azután visszatérjen. 13 Elutazása előtt magához hívatta tíz rabszolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt,[a] és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!« 14 A honfitársai azonban gyűlölték ezt a főrangú vezetőt, ezért követséget küldtek utána, és megüzenték: »Nem akarjuk, hogy te uralkodj rajtunk!«
15 Azután a főrangú embert valóban királlyá koronázták, majd visszatért a saját országába. Akkor maga elé hívatta a rabszolgáit, akiknek a pénzt adta, és megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták, amit rájuk bízott. 16 Jött az első rabszolga, és beszámolt: »Uram, a rám bízott pénzedet tízszeres haszonnal forgattam.« 17 Az úr megdicsérte: »Jól van, derék szolgám! Mivel jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd!«
18 Azután jött a második szolga: »Uram, a rám bízott pénzedet ötszörös haszonnal forgattam.« 19 Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«
20 Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem. 21 Féltem tőled, mert szigorú és kemény vagy: azt is elveszed, amit nem te fektettél be, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«
22 Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, te gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, amit nem én fektettem be, és azt is learatom, amit nem én vetettem? 23 Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamatostul kapjam vissza?!« 24 Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, aki tízszeres haszonra tett szert!«
25 Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már tíz zacskó pénze van!«
26 Az úr így felelt: »Mondom nektek: Akinek van, az még többet kap. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.
27 Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, és öljétek meg őket itt, előttem!«”
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe(B)
28 Miután ezeket elmondta, Jézus továbbment Jeruzsálem felé. 29 Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik: 30 „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide! 31 Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”
32 A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta. 33 Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”
34 Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.” 35 Így elvezették a szamárcsikót, majd a hátára terítették a felsőruhájukat, és Jézus felült rá. 36 Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.
37 Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledtek, Jézus követőinek sokasága ujjongó örömmel, hangosan dicsérte Istent azokért a csodákért, amelyeket láttak. 38 Ezt kiáltották:
„Áldott a Király,
aki az Örökkévaló nevében jön![b]
Békesség a Mennyben,
dicsőség a magasságban Istennek!”
39 A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiabáljanak ilyesmiket!”
40 De ő így felelt meg nekik: „Azt mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”
Jézus megsiratja Jeruzsálemet
41 Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan az egész várost látta. Ekkor megsiratta Jeruzsálemet: 42 „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna — legalább a mai napon — a békességedre vezető utat! De most el van takarva előled! 43 Bizony, eljön az idő, amikor majd ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek, 44 földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön a falaidon belül, mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád az, aki meg akart menteni.”
Kizavarja a kereskedőket a Templomból(C)
45 Ezután Jézus bement a Templom területére, és kizavarta onnan a kereskedőket. 46 Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«[c] Ti azonban »rablók barlangjává«[d] tettétek.”
47 Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt. 48 De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit Jézus mondott.
Footnotes
- Lukács 19:13 zacskó ezüstpénzt Szó szerint: „minát”. A mina ókori görög ezüstpénz, értéke kb. annyi, amennyi bért kapott a napszámos 100 napi munkájáért.
- Lukács 19:38 Idézet: Zsolt 118:26.
- Lukács 19:46 Idézet: Ézs 56:7.
- Lukács 19:46 Idézet: Jer 7:11.
Luc 19
La Bible du Semeur
Le salut de Zachée
19 Jésus entra dans la ville de Jéricho et la traversa. 2 Or, il y avait là un nommé Zachée. Il était chef des collecteurs d’impôts, et riche. 3 Il cherchait à voir qui était Jésus, mais il ne le pouvait pas à cause de la foule, car il était petit. 4 Alors il courut en avant et grimpa sur un sycomore pour voir Jésus qui devait passer par là.
5 Lorsque Jésus fut parvenu à cet endroit, il leva les yeux et l’interpella : Zachée, dépêche-toi de descendre, car c’est chez toi que je dois aller loger aujourd’hui.
6 Zachée se dépêcha de descendre et reçut Jésus avec joie.
7 Quand les gens virent cela, il y eut un murmure d’indignation. Ils disaient : Voilà qu’il s’en va loger chez ce pécheur !
8 Mais Zachée se présenta devant le Seigneur et lui dit : Seigneur, je donne la moitié de mes biens aux pauvres et, si j’ai pris trop d’argent à quelqu’un, je lui rends quatre fois plus.
9 Jésus lui dit alors : Aujourd’hui, le salut est entré dans cette maison, parce que cet homme est, lui aussi, un fils d’Abraham. 10 Car le Fils de l’homme est venu chercher et sauver ce qui était perdu.
La parabole de l’argent à faire fructifier(A)
11 Comme la foule écoutait ces paroles, Jésus continua en racontant une parabole. En effet, il se rapprochait de Jérusalem et l’on s’imaginait que le royaume de Dieu allait se manifester immédiatement. 12 Voici donc ce qu’il dit : Un homme de famille noble était sur le point de partir pour un pays lointain afin d’y être officiellement nommé roi, avant de revenir ensuite dans ses Etats[a]. 13 Il convoqua dix de ses serviteurs et leur remit, à chacun, une pièce d’or[b]. Puis il leur recommanda : « Faites fructifier cet argent jusqu’à mon retour ! »
14 Mais cet homme était détesté par les habitants de son pays. Aussi, ils envoyèrent, derrière lui, une délégation chargée de dire : « Nous ne voulons pas que cet homme-là règne sur nous ! »
15 Après avoir été nommé roi, il revint dans son pays et fit appeler les serviteurs auxquels il avait confié l’argent. Il voulait savoir ce qu’ils en avaient retiré.
16 Le premier se présenta et dit : « Seigneur, ta pièce d’or en a rapporté dix autres. »
17 « C’est bien, lui dit le maître, tu es un bon serviteur ! Tu t’es montré fidèle dans une petite affaire. Je te nomme gouverneur de dix villes. »
18 Le deuxième s’approcha et dit : « Seigneur, ta pièce d’or en a rapporté cinq autres. »
19 Le maître lui dit : « Eh bien, je te confie le gouvernement de cinq villes. »
20 Finalement, un autre vint et dit : « Seigneur, voici ta pièce d’or ; je l’ai gardée enveloppée dans un mouchoir. 21 En effet, j’avais peur de toi, parce que tu es un homme sévère ; tu retires de l’argent que tu n’as pas placé, tu moissonnes ce que tu n’as pas semé.
22 – Vaurien ! dit le maître, tu viens de prononcer ta propre condamnation. Tu savais que je suis un homme sévère, qui retire de l’argent que je n’ai pas placé et qui moissonne ce que je n’ai pas semé. 23 Pourquoi alors n’as-tu pas déposé mon argent à la banque ? A mon retour, je l’aurais retiré avec les intérêts. »
24 Puis il ordonna à ceux qui étaient là : « Retirez-lui cette pièce d’or et donnez-la à celui qui en a dix !
25 – Mais, Seigneur, lui firent-ils remarquer, il a déjà dix pièces !
26 – Eh bien, je vous le déclare, à celui qui a, on donnera encore, mais à celui qui n’a pas, on ôtera même ce qu’il a. 27 Quant à mes ennemis qui n’ont pas voulu que je règne sur eux, amenez-les moi et qu’on les mette à mort devant moi. »
À Jérusalem : ministère de Jésus
L’entrée du Roi à Jérusalem(B)
28 Après avoir dit cela, Jésus partit, suivi de ses disciples, pour monter à Jérusalem.
29 Comme il approchait de Bethphagé et de Béthanie, près de la colline appelée « mont des Oliviers », il envoya deux de ses disciples 30 en disant : Allez à ce village qui est devant vous. Dès que vous y serez entrés, vous trouverez un ânon attaché que personne n’a encore monté. Détachez-le et conduisez-le ici. 31 Si quelqu’un vous demande : « Pourquoi le détachez-vous ? », vous lui répondrez simplement : « Parce que le Seigneur en a besoin. »
32 Ceux qu’il avait envoyés partirent et trouvèrent les choses comme Jésus l’avait dit.
33 Au moment où ils détachaient l’ânon, ses propriétaires leur demandèrent : Pourquoi détachez-vous cet ânon ?
34 Ils répondirent : Parce que le Seigneur en a besoin.
35 Et ils le conduisirent à Jésus. Après avoir posé leurs manteaux sur le dos de l’animal, ils y firent monter Jésus.
36 Sur son passage, les gens étendaient leurs manteaux sur le chemin. 37 Comme ils approchaient de Jérusalem, en descendant du mont des Oliviers, toute la multitude des disciples, dans un élan de joie, se mit à louer Dieu d’une voix forte pour tous les miracles qu’ils avaient vus : 38 Béni soit le roi qui vient au nom du Seigneur, disaient-ils. Paix dans le ciel, et gloire à Dieu au plus haut des cieux[c] !
39 A ce moment-là, quelques pharisiens qui se trouvaient dans la foule interpellèrent Jésus : Maître, fais taire tes disciples !
40 Jésus leur répondit : Je vous le déclare, s’ils se taisent, les pierres crieront !
Le sort de Jérusalem
41 Quand il fut arrivé près de la ville et qu’il la vit, il pleura sur elle : 42 Ah, dit-il, si seulement tu avais compris, toi aussi, en ce jour, de quoi dépend ta paix ! Mais, hélas, à présent, tout cela est caché à tes yeux. 43 Des jours de malheur vont fondre sur toi. Tes ennemis t’entoureront d’ouvrages de siège, t’encercleront et te presseront de tous côtés. 44 Ils te détruiront complètement, toi et les habitants qui seront dans tes murs, et ils ne laisseront pas chez toi une pierre sur une autre. Pourquoi ? Parce que tu n’as pas su reconnaître le moment où Dieu est intervenu pour toi.
Jésus enseigne dans le Temple(C)
45 Jésus entra dans la cour du Temple et se mit à en chasser les marchands. Il leur dit : 46 Il est écrit : Ma maison sera une maison de prière mais vous, vous en avez fait une caverne de brigands[d] !
47 Jésus enseignait tous les jours dans la cour du Temple. Les chefs des prêtres et les spécialistes de la Loi, ainsi que les chefs du peuple, cherchaient à le faire mourir. 48 Mais ils ne savaient comment s’y prendre, car tout le peuple l’écoutait attentivement.
Footnotes
- 19.12 Allusion possible à des faits contemporains : après la mort d’Hérode le Grand, son fils Hérode Archélaüs se rendit à Rome pour obtenir sa succession. Les Juifs y envoyèrent une délégation pour s’opposer à sa demande.
- 19.13 Il s’agit d’une mine, qui correspondait à la valeur de cent journées de travail.
- 19.38 Ps 118.26.
- 19.46 Es 56.7 ; Jr 7.11.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.