Acts 10:1-16
New Revised Standard Version Catholic Edition
Peter and Cornelius
10 In Caesarea there was a man named Cornelius, a centurion of the Italian Cohort, as it was called. 2 He was a devout man who feared God with all his household; he gave alms generously to the people and prayed constantly to God. 3 One afternoon at about three o’clock he had a vision in which he clearly saw an angel of God coming in and saying to him, “Cornelius.” 4 He stared at him in terror and said, “What is it, Lord?” He answered, “Your prayers and your alms have ascended as a memorial before God. 5 Now send men to Joppa for a certain Simon who is called Peter; 6 he is lodging with Simon, a tanner, whose house is by the seaside.” 7 When the angel who spoke to him had left, he called two of his slaves and a devout soldier from the ranks of those who served him, 8 and after telling them everything, he sent them to Joppa.
9 About noon the next day, as they were on their journey and approaching the city, Peter went up on the roof to pray. 10 He became hungry and wanted something to eat; and while it was being prepared, he fell into a trance. 11 He saw the heaven opened and something like a large sheet coming down, being lowered to the ground by its four corners. 12 In it were all kinds of four-footed creatures and reptiles and birds of the air. 13 Then he heard a voice saying, “Get up, Peter; kill and eat.” 14 But Peter said, “By no means, Lord; for I have never eaten anything that is profane or unclean.” 15 The voice said to him again, a second time, “What God has made clean, you must not call profane.” 16 This happened three times, and the thing was suddenly taken up to heaven.
Read full chapter
Atti 10:1-16
Nuova Riveduta 2006
Il vangelo annunciato ai pagani; Cornelio invita Pietro a casa sua
10 (A)Vi era in Cesarea un uomo di nome Cornelio, centurione della coorte detta «Italica». 2 Quest’uomo era pio e timorato di Dio con tutta la sua famiglia, faceva molte elemosine al popolo e pregava Dio assiduamente.
3 Egli vide chiaramente in visione, verso l’ora nona[a] del giorno, un angelo di Dio che entrò da lui e gli disse: «Cornelio!» 4 Egli, guardandolo fisso e preso da spavento, rispose: «Che c’è, Signore?» E l’angelo gli disse: «Le tue preghiere e le tue elemosine sono salite, come una ricordanza, davanti a Dio. 5 E ora manda degli uomini a Ioppe e fa’ venire un certo[b] Simone, detto anche Pietro. 6 Egli è ospite di un tal Simone, conciatore di pelli, la cui casa è vicino al mare[c]».
7 Appena l’angelo che gli parlava se ne fu andato, Cornelio chiamò[d] due dei [suoi] domestici e un pio soldato fra i suoi attendenti 8 e, dopo aver raccontato loro ogni cosa, li mandò a Ioppe.
9 (B)Il giorno seguente, mentre quelli erano in viaggio e si avvicinavano alla città, Pietro salì sulla terrazza, verso l’ora sesta[e], per pregare. 10 Ebbe però fame e desiderava prendere cibo. Ma, mentre glielo preparavano, fu rapito in estasi. 11 Vide il cielo aperto, e un oggetto che scendeva [verso di lui] simile a una grande tovaglia calata a terra per i quattro angoli[f]. 12 In essa c’era ogni sorta di quadrupedi, rettili della terra e uccelli del cielo[g]. 13 E una voce gli disse: «Àlzati, Pietro; ammazza e mangia». 14 Ma Pietro rispose: «Assolutamente no, Signore, perché io non ho mai mangiato nulla di impuro e di contaminato[h]». 15 E la voce parlò una seconda volta: «Le cose che Dio ha purificate, non farle tu impure». 16 Questo avvenne per tre volte; poi d’un tratto quell’oggetto fu ritirato in cielo[i].
Read full chapterFootnotes
- Atti 10:3 L’ora nona, cioè le tre pomeridiane.
- Atti 10:5 TR e M omettono un certo.
- Atti 10:6 TR …vicino al mare; egli ti dirà ciò che devi fare».
- Atti 10:7 TR e M Appena l’angelo che parlava a Cornelio se ne fu andato, egli chiamò…
- Atti 10:9 L’ora sesta, cioè mezzogiorno.
- Atti 10:11 TR e M una gran tovaglia, tenuta per i quattro angoli e che veniva calata a terra.
- Atti 10:12 TR e M …ogni sorta di quadrupedi della terra, di fiere, di rettili e di uccelli del cielo.
- Atti 10:14 TR e M di impuro o di contaminato.
- Atti 10:16 TR e M poi l’oggetto fu di nuovo ritirato in cielo.
Apostelgeschichte 10:1-16
Schlachter 2000
Das Heil für die Heiden – Gott wirkt an Kornelius
10 In Cäsarea lebte aber ein Mann namens Kornelius, ein Hauptmann der Schar, die man »die Italische« nennt;
2 der war fromm und gottesfürchtig mit seinem ganzen Haus und gab dem Volk viele Almosen und betete ohne Unterlass zu Gott.
3 Der sah um die neunte Stunde des Tages in einem Gesicht deutlich einen Engel Gottes zu ihm hereinkommen, der zu ihm sprach: Kornelius!
4 Er aber blickte ihn an, erschrak und sprach: Was ist, Herr? Er sprach zu ihm: Deine Gebete und deine Almosen sind hinaufgekommen vor Gott, sodass er ihrer gedacht hat!
5 Und nun sende Männer nach Joppe und lass Simon holen mit dem Beinamen Petrus.
6 Dieser ist zu Gast bei einem Gerber Simon, dessen Haus am Meer liegt; der wird dir sagen, was du tun sollst!
7 Als nun der Engel, der mit Kornelius redete, hinweggegangen war, rief er zwei seiner Hausknechte und einen gottesfürchtigen Kriegsknecht von denen, die stets um ihn waren,
8 und erzählte ihnen alles und sandte sie nach Joppe.
Das Heil für die Heiden – Gott redet zu Petrus
9 Am folgenden Tag aber, als jene auf dem Weg waren und sich der Stadt näherten, stieg Petrus auf das Dach, um zu beten, etwa um die sechste Stunde[a].
10 Da wurde er sehr hungrig und wollte essen. Während man aber etwas zubereitete, kam eine Verzückung[b] über ihn.
11 Und er sah den Himmel geöffnet und ein Gefäß zu ihm herabkommen, wie ein großes, leinenes Tuch, das an vier Enden gebunden war und auf die Erde niedergelassen wurde;
12 darin waren all die vierfüßigen Tiere der Erde und die Raubtiere und die kriechenden Tiere und die Vögel des Himmels.
13 Und eine Stimme sprach zu ihm: Steh auf, Petrus, schlachte und iss!
14 Petrus aber sprach: Keineswegs, Herr! denn ich habe noch nie etwas Gemeines oder Unreines[c] gegessen!
15 Und eine Stimme [sprach] wiederum, zum zweiten Mal, zu ihm: Was Gott gereinigt hat, das halte du nicht für gemein!
16 Dies geschah dreimal, und dann wurde das Gefäß wieder in den Himmel hinaufgezogen.
Read full chapter
Apostolok cselekedetei 10:1-16
Hungarian New Translation
Kornéliusz és Péter látomása
10 Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa.
2 Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.
3 Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: "Kornéliusz!"
4 Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: "Mi az, Uram?" Erre az angyal ezt mondta neki: "Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé.
5 Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak.
6 Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van."
7 Miután az angyal, aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak.
8 Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba.
9 Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.
10 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett,
11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.
12 Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara.
13 Ekkor hang hallatszott: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!"
14 Péter azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant."
15 De másodszor is szólt hozzá a hang: "Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak."
16 Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.
Read full chapter
Actes 10:1-16
La Bible du Semeur
Témoins devant les non-Juifs
Pierre chez l’officier Corneille
10 A Césarée[a] vivait un officier romain nommé Corneille qui avait un poste de commandement dans la cohorte appelée « l’Italique ». 2 Il était pieux et craignait Dieu, avec tous les gens de sa maison. Il était généreux envers les pauvres du peuple et priait Dieu en tout temps. 3 Un jour, vers trois heures de l’après-midi[b], il eut une vision : il vit distinctement un ange de Dieu qui entrait chez lui et qui lui dit : Corneille !
4 Corneille le regarda et, tout tremblant, demanda : Qu’y a-t-il, Seigneur ?
L’ange lui répondit : Tes prières et tes largesses envers les pauvres ont été accueillies par Dieu et il est intervenu en ta faveur. 5 C’est pourquoi ; maintenant, envoie des hommes à Jaffa pour faire venir ici un certain Simon que l’on surnomme Pierre. 6 Il loge chez un autre Simon, un tanneur, qui habite une maison près de la mer.
7 Dès que l’ange qui venait de lui parler fut parti, Corneille appela deux de ses serviteurs et l’un des soldats affectés à son service, qui était un homme pieux. 8 Il leur raconta tout ce qui venait de se passer et les envoya à Jaffa[c].
9 Le lendemain, tandis qu’ils étaient en chemin et se rapprochaient de Jaffa, Pierre monta sur la terrasse de la maison pour prier. Il était à peu près midi[d] : 10 il eut faim et voulut manger. Pendant qu’on lui préparait son repas, il tomba en extase. 11 Il vit le ciel ouvert et une sorte de grande toile, tenue aux quatre coins, qui s’abaissait et descendait vers la terre ; 12 elle contenait toutes sortes d’animaux : des quadrupèdes, des reptiles et des oiseaux.
13 Il entendit une voix qui lui disait : Lève-toi, Pierre, tue ces bêtes et mange-les.
14 – Oh non ! Seigneur, répliqua Pierre, car jamais de ma vie je n’ai rien mangé de souillé ou d’impur.
15 Mais la voix reprit et dit : Ce que Dieu a déclaré pur, ce n’est pas à toi de le considérer comme impur.
16 Par trois fois, cela se renouvela, puis la nappe disparut dans le ciel.
Read full chapterFootnotes
- 10.1 Césarée était le centre principal des garnisons romaines.
- 10.3 C’était l’heure habituelle de prière des Juifs (voir 3.1).
- 10.8 Jaffa était à environ 50 kilomètres de Césarée. Les envoyés sont partis le soir même et sont arrivés le lendemain après-midi.
- 10.9 midi : deuxième temps de prière des Juifs.
John 6:56-69
New Revised Standard Version Catholic Edition
56 Those who eat my flesh and drink my blood abide in me, and I in them. 57 Just as the living Father sent me, and I live because of the Father, so whoever eats me will live because of me. 58 This is the bread that came down from heaven, not like that which your ancestors ate, and they died. But the one who eats this bread will live forever.” 59 He said these things while he was teaching in the synagogue at Capernaum.
The Words of Eternal Life
60 When many of his disciples heard it, they said, “This teaching is difficult; who can accept it?” 61 But Jesus, being aware that his disciples were complaining about it, said to them, “Does this offend you? 62 Then what if you were to see the Son of Man ascending to where he was before? 63 It is the spirit that gives life; the flesh is useless. The words that I have spoken to you are spirit and life. 64 But among you there are some who do not believe.” For Jesus knew from the first who were the ones that did not believe, and who was the one that would betray him. 65 And he said, “For this reason I have told you that no one can come to me unless it is granted by the Father.”
66 Because of this many of his disciples turned back and no longer went about with him. 67 So Jesus asked the twelve, “Do you also wish to go away?” 68 Simon Peter answered him, “Lord, to whom can we go? You have the words of eternal life. 69 We have come to believe and know that you are the Holy One of God.”[a]
Read full chapterFootnotes
- John 6:69 Other ancient authorities read the Christ, the Son of the living God
Giovanni 6:56-69
Nuova Riveduta 2006
56 Chi mangia la mia carne e beve il mio sangue dimora in me, e io in lui. 57 Come il Padre vivente mi ha mandato e io vivo a motivo del Padre, così chi mi mangia vivrà anch’egli a motivo di me. 58 Questo è il pane che è disceso dal cielo; non come quello che hanno mangiato i padri[a] e sono morti; chi mangia di questo pane vivrà in eterno».
59 Queste cose disse Gesù, insegnando nella sinagoga di Capernaum.
Gesù mette alla prova la lealtà dei discepoli
60 (A)Perciò molti dei suoi discepoli, dopo aver udito, dissero: «Questo parlare è duro; chi può ascoltarlo?» 61 Gesù, sapendo dentro di sé che i suoi discepoli mormoravano di ciò, disse loro: «Questo vi scandalizza? 62 E che sarebbe[b] se vedeste il Figlio dell’uomo ascendere dov’era prima? 63 È lo Spirito che vivifica; la carne non è di alcuna utilità; le parole che vi ho dette[c] sono spirito e vita. 64 Ma tra di voi ci sono alcuni che non credono». Gesù sapeva infatti fin dal principio chi erano quelli che non credevano e chi era colui che lo avrebbe tradito. 65 E diceva: «Per questo vi ho detto che nessuno può venire a me se non gli è dato dal Padre [mio]».
66 Da allora molti dei suoi discepoli si tirarono indietro e non andavano più con lui.
67 Perciò Gesù disse ai dodici: «Non volete andarvene anche voi?» 68 Simon Pietro [allora] gli rispose: «Signore, da chi andremmo noi? Tu hai parole di vita eterna! 69 E noi abbiamo creduto e abbiamo conosciuto che tu sei il Santo di Dio[d]».
Read full chapterFootnotes
- Giovanni 6:58 TR e M non come la manna che hanno mangiato i vostri padri.
- Giovanni 6:62 E che sarebbe, questi tre termini non figurano nel testo greco, ma sembrano la conseguenza dell’espressione che segue.
- Giovanni 6:63 TR e M che vi dico.
- Giovanni 6:69 TR e M abbiamo conosciuto che tu sei il Cristo, il Figlio del Dio vivente.
Johannes 6:56-69
Schlachter 2000
56 Wer mein Fleisch isst und mein Blut trinkt, der bleibt in mir und ich in ihm.
57 Wie mich der lebendige Vater gesandt hat und ich um des Vaters willen lebe, so wird auch der, welcher mich isst, um meinetwillen leben.
58 Dies ist das Brot, das aus dem Himmel herabgekommen ist; es ist nicht wie das Manna, das eure Väter gegessen haben, und sind gestorben; wer dieses Brot isst, der wird leben in Ewigkeit!
59 Dies sprach er, als er in der Synagoge von Kapernaum lehrte.
Jesu Worte erzeugen eine Scheidung unter den Jüngern
60 Viele nun von seinen Jüngern, die das hörten, sprachen: Das ist eine harte Rede! Wer kann sie hören?
61 Da aber Jesus bei sich selbst erkannte, dass seine Jünger darüber murrten, sprach er zu ihnen: Ist euch das ein Ärgernis?
62 Wie nun, wenn ihr den Sohn des Menschen dorthin auffahren seht, wo er zuvor war?
63 Der Geist ist es, der lebendig macht, das Fleisch nützt gar nichts. Die Worte, die ich zu euch rede, sind Geist und sind Leben.
64 Aber es sind etliche unter euch, die nicht glauben. Denn Jesus wusste von Anfang an, wer die waren, die nicht glaubten, und wer ihn verraten würde.
65 Und er sprach: Darum habe ich euch gesagt: Niemand kann zu mir kommen, es sei ihm denn von meinem Vater gegeben!
66 Aus diesem Anlass zogen sich viele seiner Jünger zurück und gingen nicht mehr mit ihm.
67 Da sprach Jesus zu den Zwölfen: Wollt ihr nicht auch weggehen?
68 Da antwortete ihm Simon Petrus: Herr, zu wem sollen wir gehen? Du hast Worte ewigen Lebens;
69 und wir haben geglaubt und erkannt, dass du der Christus bist, der Sohn des lebendigen Gottes!
Read full chapter
János 6:56-69
Hungarian New Translation
56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.
57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.
58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké."
59 Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
A tanítványok zúgolódása és Péter vallástétele(A)
60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?"
61 Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket?
62 Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?
63 A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.
64 De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
65 És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya."
66 Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
67 Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?"
68 Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.
69 És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."
Read full chapter
Jean 6:56-69
La Bible du Semeur
56 Celui qui mange ma chair et boit mon sang demeure en moi, et moi je demeure en lui. 57 Le Père qui m’a envoyé a la vie en lui-même, et c’est lui qui me fait vivre ; ainsi, celui qui se nourrit de moi vivra lui aussi par moi. 58 C’est ici le pain descendu du ciel. Il n’est pas comme celui que vos ancêtres ont mangé ; eux, ils sont morts ; mais celui qui mange ce pain-ci vivra pour toujours.
59 Voilà ce que déclara Jésus lorsqu’il enseigna dans la synagogue de Capernaüm.
60 Après l’avoir entendu, plusieurs de ses disciples dirent : Ce langage est bien difficile à accepter ! Qui peut continuer à l’écouter ?
61 Jésus savait fort bien quels murmures ses paroles avaient soulevés parmi eux. C’est pourquoi il leur dit : Cela vous choque-t-il ? 62 Et si vous voyez le Fils de l’homme remonter là où il était auparavant ? 63 C’est l’Esprit qui donne la vie ; la chair à elle seule ne sert à rien. Les paroles que je vous ai dites sont Esprit et vie[a]. 64 Hélas, il y en a parmi vous qui ne croient pas.
En effet, dès le début Jésus savait quels étaient ceux qui ne croyaient pas, et qui était celui qui allait le trahir.
65 Aussi ajouta-t-il : C’est bien pour cela que je vous ai dit : Personne ne peut venir à moi si cela ne lui est accordé par le Père.
66 A partir de ce moment-là, beaucoup de ses disciples l’abandonnèrent et cessèrent de l’accompagner.
67 Alors Jésus, se tournant vers les Douze, leur demanda : Et vous, ne voulez-vous pas aussi partir ?
68 Mais Simon Pierre lui répondit : Seigneur, vers qui irions-nous ? Tu as les paroles de la vie éternelle. 69 Nous, nous avons mis toute notre confiance en toi et nous savons que tu es le Saint, envoyé de Dieu.
Read full chapterFootnotes
- 6.63 D’autres comprennent : sont esprit et vie c’est-à-dire ont une signification spirituelle.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.