路加福音 7
Chinese New Version (Traditional)
治好百夫長的僕人(A)
7 耶穌向群眾講完這一切話，就進了迦百農。 2 有百夫長所重用的一個奴僕，病得快要死了。 3 百夫長聽見耶穌的事，就打發猶太人中幾個長老到他那裡，求他去醫治他的奴僕。 4 長老們就來見耶穌，懇切地求他說：“你給他行這事，是他配得的， 5 因為他愛我們的人民，給我們建造會堂。” 6 耶穌就和他們同去。離那家不遠的時候，百夫長派幾個朋友來說：“主啊，不必勞駕，因為你到舍下來，我實在不敢當， 7 我也覺得沒有資格去見你；只要你說一句話，我的僕人就必好了。 8 因為我自己是在別人的權下，也有兵在我以下；我對這個說：‘去！’他就去；對另一個說：‘來！’他就來；對我的僕人說：‘作這個！’他就作。” 9 耶穌聽見這些話，就很驚奇，轉身對跟隨的眾人說：“我告訴你們，這樣的信心，我在以色列中從來沒有見過。” 10 奉派的人回到家裡，見那奴僕已經好了。
使拿因城寡婦的兒子復活
11 後來耶穌往拿因城去，與他同去的有門徒和一大群人。 12 他走近城門的時候，有人把一個死人抬出來，是個獨生子，他母親又是個寡婦。城裡有一大群人陪著她。 13 主看見了，就憐憫她，對她說：“不要哭！” 14 於是上前按著槓子，抬的人就站住。他說：“青年人，我吩咐你起來！” 15 那死人就坐起來，開口說話，耶穌就把他交給他母親。 16 眾人都驚懼，頌讚 神說：“有偉大的先知在我們中間興起來了！”又說：“ 神眷顧他的子民了！” 17 於是這話傳遍了猶太和周圍各地。
約翰派門徒去見耶穌(B)
18 約翰的門徒把這一切事告訴約翰。他就叫了兩個門徒， 19 差他們往主那裡去，說：“你就是那位要來的，還是我們要等別人呢？” 20 兩人來到耶穌跟前，說：“施洗的約翰差我們來問你：‘你就是那位要來的，還是我們要等別人呢？’” 21 就在那時候，耶穌治好許多患疾病的、遭災難的、身上有污鬼附著的，並且施恩給瞎眼的，使他們看見。 22 耶穌回答他們：“你們回去，把看見和聽見的都告訴約翰，就是瞎的可以看見，跛的可以走路，患痲風的得到潔淨，聾的可以聽見，死人復活，窮人有福音聽。 23 那不被我絆倒的，就有福了。”
耶穌論約翰(C)
24 約翰差來的人走了以後，耶穌對群眾講起約翰來，說：“你們到曠野去，是要看甚麼？被風吹動的蘆葦嗎？ 25 你們出去到底要看甚麼？身穿華麗衣服的人嗎？這些衣服華麗，生活奢侈的人，是在王宮裡的。 26 那麼，你們出去要看甚麼？先知嗎？我告訴你們，是的。他比先知重要得多了。 27 聖經所記：
‘看哪，我差遣我的使者在你面前，
他必在你前頭預備你的道路’，
這句話是指著他說的。 28 我告訴你們，婦人所生的，沒有一個比約翰更大，然而在 神的國裡最小的比他還大。” 29 眾人和稅吏受過約翰的洗禮，聽見這話，就稱 神為義。 30 但法利賽人和律法師，未受過約翰的洗禮，就拒絕 神對他們的美意。 31 耶穌又說：“我要把這世代的人比作甚麼呢？他們好像甚麼呢？ 32 他們好像小孩子坐在巿中心，彼此呼叫，說：
‘我們給你們吹笛子，你們卻不跳舞；
我們唱哀歌，你們也不啼哭。’
33 因為施洗的約翰來了，不吃飯，不喝酒，你們說他是鬼附的。 34 人子來了，又吃又喝，你們說：‘你看，這人貪食好酒，與稅吏和罪人為友。’ 35 但 神的智慧，藉著他的兒女就證實是公義的了。”
赦免犯了罪的女人（參(D)
36 有一個法利賽人，請耶穌同他吃飯，他就到法利賽人家去赴席。 37 那城裡有一個女人，是個罪人，知道他在法利賽人家裡吃飯，就拿著一瓶香膏， 38 站在耶穌背後，挨近他的腳哭，眼淚滴濕他的腳，又用自己的頭髮擦乾，不住地吻他的腳，並且抹上香膏。 39 請他的法利賽人看見了，心裡說：“這人若是先知，必定知道摸他的是誰，是怎樣的女人，因為她是個罪人！” 40 耶穌對他說：“西門，我有句話要對你說。”他說：“老師，請說。” 41 耶穌說：“一個債主有兩個債戶，一個欠五百銀幣，一個欠五十。 42 他們都無力償還，債主就把兩人豁免了。他們之中哪一個更愛他呢？” 43 西門回答：“我想是那個多得恩免的。”耶穌說：“你判斷對了。” 44 於是轉身向著那女人，對西門說：“你看見這女人嗎？我進了你的家，你沒有給我水洗腳，但這女人用眼淚濕了我的腳，用頭髮擦乾。 45 你沒有和我親吻；但這女人，自從我進來，就不住地親我的腳。 46 你沒有用油抹我的頭；但這女人用香膏抹我的腳。 47 所以我告訴你，她許多罪都蒙赦免了，因為她的愛多；那赦免少的，愛就少。” 48 耶穌就對她說：“你的罪赦免了。” 49 跟他一起吃飯的人心裡說：“這是誰，竟然赦罪呢？” 50 耶穌對那女人說：“你的信救了你，平安地去吧！”
Luke 7
Easy-to-Read Version
Jesus Heals an Officer’s Servant(A)
7 Jesus finished saying all these things to the people. Then he went into Capernaum. 2 In Capernaum there was an army officer. He had a servant who was very sick; he was near death. The officer loved the servant very much. 3 When he heard about Jesus, he sent some older Jewish leaders to him. He wanted the men to ask Jesus to come and save the life of his servant. 4 The men went to Jesus. They begged Jesus to help the officer. They said, “This officer is worthy to have your help. 5 He loves our people and he built the synagogue for us.”
6 So Jesus went with them. He was coming near the officer’s house when the officer sent friends to say, “Lord, you don’t need to do anything special for me. I am not good enough for you to come into my house. 7 That is why I did not come to you myself. You need only to give the order, and my servant will be healed. 8 I know this because I am a man under the authority of other men. And I have soldiers under my authority. I tell one soldier, ‘Go,’ and he goes. And I tell another soldier, ‘Come,’ and he comes. And I say to my servant, ‘Do this,’ and my servant obeys me.”
9 When Jesus heard this, he was amazed. He turned to the people following him and said, “I tell you, this is the most faith I have seen anywhere, even in Israel.”
10 The group that was sent to Jesus went back to the house. There they found that the servant was healed.
Jesus Brings a Woman’s Son Back to Life
11 The next day Jesus and his followers went to a town called Nain. A big crowd was traveling with them. 12 When Jesus came near the town gate, he saw some people carrying a dead body. It was the only son of a woman who was a widow. Walking with her were many other people from the town. 13 When the Lord saw the woman, he felt very sorry for her and said, “Don’t cry.” 14 He walked to the open coffin and touched it. The men who were carrying the coffin stopped. Jesus spoke to the dead son: “Young man, I tell you, get up!” 15 Then the boy sat up and began to talk, and Jesus gave him back to his mother.
16 Everyone was filled with fear. They began praising God and said, “A great prophet is here with us!” and “God is taking care of his people.”
17 This news about Jesus spread all over Judea and to all the other places around there.
John Sends Men to Ask Jesus a Question(B)
18 John’s followers told him about all these things. John called for two of his followers. 19 He sent them to the Lord to ask, “Are you the one we heard was coming, or should we wait for someone else?”
20 So the men came to Jesus. They said, “John the Baptizer sent us to you with this question: ‘Are you the one who is coming, or should we wait for someone else?’”
21 Right then Jesus healed many people of their sicknesses and diseases. He healed those who had evil spirits and made many who were blind able to see again. 22 Then he said to John’s followers, “Go tell John what you have seen and heard: The blind can see. The crippled can walk. People with leprosy are healed. The deaf can hear. The dead are brought back to life. And the Good News is being told to the poor. 23 Great blessings belong to those who don’t have a problem accepting me.”
24 When John’s followers left, Jesus began talking to the people about John: “What did you people go out into the desert to see? Someone who is weak, like a stem of grass[a] blowing in the wind? 25 Really, what did you expect to see? Someone dressed in fine clothes? Of course not. People who wear fancy clothes and live in luxury are all in kings’ palaces. 26 So what did you go out to see? A prophet? Yes, John is a prophet. But I tell you, he is more than that. 27 This Scripture was written about him:
‘Listen! I will send my messenger ahead of you.
He will prepare the way for you.’ (C)
28 I tell you, no one ever born is greater than John. But even the least important person in God’s kingdom is greater than John.”
29 (When the people heard this, they all agreed that God’s teaching was good. Even the tax collectors agreed. These were the people who were baptized by John. 30 But the Pharisees and experts in the law refused to accept God’s plan for themselves; they did not let John baptize them.)
31 “What shall I say about the people of this time? What can I compare them to? What are they like? 32 They are like children sitting in the marketplace. One group of children calls to the other children and says,
‘We played flute music for you,
but you did not dance;
we sang a sad song,
but you did not cry.’
33 John the Baptizer came and did not eat the usual food or drink wine. And you say, ‘He has a demon inside him.’ 34 The Son of Man came eating and drinking. And you say, ‘Look at him! He eats too much and drinks too much wine! He is a friend of tax collectors and other sinners!’ 35 But wisdom is shown to be right by those who accept it.”
Simon the Pharisee
36 One of the Pharisees asked Jesus to eat with him. Jesus went into the Pharisee’s house and took a place at the table.
37 There was a sinful woman in that town. She knew that Jesus was eating at the Pharisee’s house. So the woman brought some expensive perfume in an alabaster jar. 38 She stood at Jesus’ feet, crying. Then she began to wash his feet with her tears. She dried his feet with her hair. She kissed his feet many times and rubbed them with the perfume.
39 When the Pharisee who asked Jesus to come to his house saw this, he thought to himself, “If this man were a prophet,[b] he would know that the woman who is touching him is a sinner!”
40 In response, Jesus said to the Pharisee, “Simon, I have something to say to you.”
Simon said, “Let me hear it, Teacher.”
41 Jesus said, “There were two men. Both men owed money to the same banker. One man owed him 500 silver coins. The other man owed him 50 silver coins. 42 The men had no money, so they could not pay their debt. But the banker told the men that they did not have to pay him. Which one of those two men will love him more?”
43 Simon answered, “I think it would be the one who owed him the most money.”
Jesus said to him, “You are right.” 44 Then he turned to the woman and said to Simon, “Do you see this woman? When I came into your house, you gave me no water for my feet. But she washed my feet with her tears and dried my feet with her hair. 45 You did not greet me with a kiss, but she has been kissing my feet since I came in. 46 You did not honor me with oil for my head, but she rubbed my feet with her sweet-smelling oil. 47 I tell you that her many sins are forgiven. This is clear, because she showed great love. People who are forgiven only a little will love only a little.”
48 Then Jesus said to her, “Your sins are forgiven.”
49 The people sitting at the table began to think to themselves, “Who does this man think he is? How can he forgive sins?”
50 Jesus said to the woman, “Because you believed, you are saved from your sins. Go in peace.”
Lukács 7
Hungarian New Translation
Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját(A)
7 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.
2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.
3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,
5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk."
6 Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.
7 De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.
8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi."
9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet."
10 Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
Jézus feltámasztja a naini ifjút
11 Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.
12 Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.
13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!"
14 Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!"
15 Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.
16 Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét."
17 Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.
Keresztelő János kérdése és Jézus válasza(B)
18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt,
19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: "Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
21 Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását.
22 Ezért így válaszolt nekik: "Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik,
23 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."
24 Amikor János követei elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?
25 Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak.
26 Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat!
27 Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat.
28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála."
29 Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségével,
30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.
31 "Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók?
32 Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok.
33 Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: ördög van benne.
34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.
35 De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége."
A bűnös nő megkeni Jézus lábát
36 Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban.
38 Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel.
39 Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös."
40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!"
41 Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.
42 Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?"
43 Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" -
44 és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.
45 Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.
46 Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat.
47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."
48 Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid."
49 Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?"
50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!"
Chinese New Version (CNV). Copyright © 1976, 1992, 1999, 2001, 2005 by Worldwide Bible Society.
Copyright © 2006 by Bible League International
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society