Jézus szombaton gyógyít^(A)

3 Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember;

² figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

³ Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!"

⁴ Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak.

⁵ Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

⁶ A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

Jézus sok beteget gyógyít a tenger mellett^(B)

⁷ Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából;

⁸ valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez.

⁹ Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.

¹⁰ Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse.

¹¹ A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!"

¹² Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.

A tizenkét tanítvány elhívása^(C)

¹³ Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá.

¹⁴ Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét,

¹⁵ és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket.

¹⁶ Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta,

¹⁷ Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai;

¹⁸ továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust,

¹⁹ Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.

Jézus rokonainak a szándéka

²⁰ Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt.

²¹ Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van.

Jézust Belzebub szövetségesének mondják^(D)

²² Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.

²³ Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: "Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?

²⁴ Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország;

²⁵ és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg.

²⁶ Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van.

²⁷ Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, hacsak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát."

²⁸ "Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak,

²⁹ de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké."

³⁰ Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne.

Jézus igazi rokonai^(E)

³¹ Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.

³² Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!"

³³ De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"

³⁴ És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim.

³⁵ Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."