Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

Az Örökkévaló szövetséget köt Abrámmal

15 Ezek után az Örökkévaló látomásban szólt Abrámhoz:

² De Abrám így felelt: „Ó Uram, Örökkévaló! Mit ér nekem a jutalom, ha gyermektelenül halok meg, és a damaszkuszi Eliézer lesz az örökösöm!” ³ Látod, nem adtál nekem gyermeket, és minden vagyonom ezé a szolgámé lesz!

⁴ Az Örökkévaló azonban ezt válaszolta: „Nem Eliézer örököl utánad! A saját fiad, aki tőled származik — ő lesz az örökösöd!” ⁵ Majd az Örökkévaló kivitte Abrámot a szabad ég alá, és ezt mondta: „Nézz föl az égre, Abrám! Számold meg a csillagokat, ha tudod!^[a] Így lesz az utódaiddal is!”

⁶ Abrám pedig hitt az Örökkévalónak, aki ezért igaznak fogadta el őt.

⁷ Ezután az Örökkévaló ismét megszólította Abrámot: „Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak Úr városából, Babilóniából, hogy neked adjam ezt a földet örökségül.”

⁸ De Abrám így válaszolt: „Ó Uram, Örökkévaló! Hogyan lehetek biztos benne, hogy valóban én fogom örökölni ezt a földet?”

⁹ Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Hozz nekem egy üszőborjút, egy nőstény kecskét és egy kost — mindegyik három éves legyen —, azután egy gerlét és egy galambfiókát!”

¹⁰ Abrám elhozta ezeket az állatokat, levágta őket, és a madarak kivételével kettévágta azokat. Az egyes állatok fél-darabjait egymással szemben helyezte el, de a madarakat nem vágta ketté. ¹¹ Ragadozó madarak jelentek meg, lecsaptak a húsra, Abrám azonban elzavarta őket.

¹² Napnyugtakor Abrám mély álomba zuhant, sűrű sötétség borította be, és rémület szállt rá. ¹³ Ekkor az Örökkévaló szólt hozzá: „Abrám, tudd meg, hogy leszármazottjaid idegenek és jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék. Ott rabszolgákká teszik, és kegyetlenül elnyomják őket 400 éven keresztül. ¹⁴ Én azonban ítéletet tartok a nép fölött, amely szolgaságba kényszeríti őket, s azután utódaid kijönnek abból az országból nagy gazdagsággal.

¹⁵ Te pedig, Abrám, békességben és bőségben élsz hosszú ideig, azután az élettel betelve és megelégedetten térsz nyugovóra.

¹⁶ Utódaid csak négy nemzedékkel később jönnek vissza erre a földre, mert az emóri nép gonoszsága akkorra éri el a teljességét.”

¹⁷ Miután a nap lement, és leszállt az éj, megjelent egy izzó parázzsal telt füstölgő edény és egy lángoló fáklya, s ezek átmentek^[b] a kettévágott állatok darabjai között.

¹⁸ Amikor ez megtörtént, akkor kötött az Örökkévaló szövetséget Abrámmal, és ezt mondta neki: „Abrám, utódaidnak adtam ezt a földet, amely Egyiptom határától^[c] a nagy folyamig, az Eufráteszig terjed. Ez a föld most

A kétfajta gyümölcs^(A)

³³ Ha egy gyümölcsfát jónak ítéltek, akkor annak a gyümölcse is jó. Ha pedig a fát rossznak ítélitek, akkor annak a gyümölcse is rossz, mert a fát a gyümölcsei alapján lehet megítélni. ³⁴ Ti, viperák, hogyan is mondhatnátok jó dolgokat, mikor romlottak vagytok! Mert azt mondja ki az ember, amivel tele van a szíve. ³⁵ A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében, és azért mond és tesz jó dolgokat. A gonosz ember pedig gonosz dolgokat tartogat a szívében, és ezért mond és tesz gonoszságokat. ³⁶ Figyelmeztetlek benneteket, hogy az ítélet napján minden meggondolatlanul kimondott kártékony szavatokról számot kell majd adnotok! ³⁷ A saját szavaitok alapján fognak felmenteni vagy elítélni benneteket.”