Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Prófécia a királynak és a népnek

21 Ez az üzenet érkezett az Örökkévalótól Jeremiáshoz. Akkor történt ez, amikor Cidkijjá, Júda királya Jeremiáshoz küldte Pashúrt^[a], Malakijjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát ezzel az üzenettel: ² „Kérdezd meg, kérlek, értünk az Örökkévalót, hogy mit várjunk, mert Nebukadneccar, Babilónia királya hamarosan megtámad bennünket! Talán az Örökkévaló csodát tesz az érdekünkben — ahogyan régen is sokszor csodákat tett —, és az ellenség visszavonul.”

³ Jeremiás erre így felelt a követeknek: ⁴ „Mondjátok meg Cidkijjának: Ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: »Lássátok meg! Ti mindenféle fegyverrel harcoltok a babilóniai király és serege, a káldeusok ellen, akik ostromolják Jeruzsálem falait. De ezeket a fegyvereket haszontalanná teszem.

Az ellenség seregét pedig behozom a város közepébe. ⁵ Sőt, én magam is ellenetek fogok harcolni nagy erővel és hatalommal, izzó haragomban és indulatomban. ⁶ A város lakóit, de még a háziállatokat is halálos, járványos betegséggel sújtom, amelyben sokan elpusztulnak. ⁷ Azután — mondja az Örökkévaló — kiszolgáltatom Cidkijját, Júda királyát Nebukadneccarnak, Babilónia királyának. Cidkijjával együtt kiszolgáltatom az ellenségnek, akik az életükre törnek, a király szolgáit, és mindazokat, akik Jeruzsálemben túlélték a halálos járványt, az ostromot és az éhínséget. Ellenségeik pedig nem fogják kímélni őket, és nem könyörülnek rajtuk, hanem kardélre hányják őket.«

⁸ A népnek pedig ezt mondd, Jeremiás: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: »Nézzétek! Elétek helyezem az életre és a halálra vezető utakat! ⁹ Aki közületek itt marad a városban, fegyver, éhség, vagy járványos betegség által hal meg. De aki kimegy a káldeusok seregéhez, akik most városotokat ostromolják, és megadja magát nekik, az életben marad: zsákmányul kapja az életét! ¹⁰ Mert tudjátok meg, elhatároztam, hogy pusztulást hozok erre a városra, nem pedig jót: kiszolgáltatom a babilóniai királynak, aki fölgyújtja, és elégeti.«”

Prófécia a királyi család sorsáról

¹¹ „Ami pedig Júda királyi családját illeti, ezt mondd nekik: Dávid családja, halljátok meg az Örökkévaló szavát!

Jézus Krisztus véglegesen leszámolt a bűnnel

²³ A Szent Sátor és a régi szertartások csupán hasonlítanak azokra a valódi dolgokra, amelyek a Mennyben vannak. A Földön azokra az áldozatokra volt szükség, amelyekről az előbb beszéltünk, hogy általuk megtisztítsák a földi dolgokat. A Mennyben lévő valóságos dolgok azonban ennél különb áldozatot kívánnak. ²⁴ Ezért Krisztus nem a földi, emberek által készített Szent Sátorba ment be, hanem egyenesen a Mennybe. A földi Szent Sátor ugyanis csak a másolata az igazinak, amely a Mennyben van. Jézus Krisztus azért ment fel a Mennybe, hogy ott most a mi érdekünkben jelenjen meg Isten előtt.

²⁵ Krisztus nem azért ment be oda, hogy újra meg újra feláldozza magát. A földi főpapnak valóban minden évben újra be kellett vinnie a vért a Szentek Szentjébe. Nem a saját vérét vitte, hanem az áldozati állatokét. ²⁶ Ha Krisztus is földi főpap lenne, neki is már sokszor fel kellett volna áldoznia magát a világ teremtése óta. Ő azonban csak egyetlen egyszer jelent meg — amikor az elrendelt idő elérkezett —, hogy önmagát feláldozza. Ez az egyetlen áldozat viszont egyszer s mindenkorra elegendő, mert amikor Jézus Krisztus saját magát feláldozta, akkor véglegesen leszámolt a bűnnel.

²⁷ Ahogyan el van rendelve, hogy egyszer minden embernek meg kell halnia, azután pedig mindenki ítéletre kerül, ²⁸ ugyanígy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét magára vállalja. Amikor pedig majd másodszor is megjelenik, akkor már nem a bűnök terhét hordozza, hanem azért jön, hogy az üdvösség teljességét hozza azoknak, akik őt várva-várják.