Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
137 Babilon folyói mellett ültünk,
és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!
2 Hárfáinkat[a]
a fűzfákra aggattuk,
3 mert akik fogságba hurcoltak,
éneket kívántak tőlünk,
elnyomóink öröméneket akartak:
„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
4 Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit
idegen földön?!
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,
6 ne tudjak többé énekelni,
ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
s ha nem te leszel legfőbb örömöm!
7 Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére,
akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor:
„Romboljátok csak földig a falait!”
8 Ó Babilon, te is elpusztulsz!
Áldott legyen, aki megfizet neked,
ahogy minket elpusztítottál!
9 Áldott, aki megragadja,
és sziklához veri kicsinyeidet!
13 Ó Jeruzsálem, mit mondjak neked?
Kihez hasonlítsalak?
Sion népe, mivel vigasztaljalak?
Hiszen pusztulásod oly nagy és mélységes,
mint a tenger!
Kicsoda gyógyíthat meg téged?
14 Prófétáid hamis látomásokkal ámítottak téged!
Nem mutattak rá bűneidre,
hogy megmenekülj a fogságtól.
Hamis próféciákkal hitegettek,
becsaptak és félrevezettek.
15 Akik arra járnak,
s látják romjaidat, Jeruzsálem,
gúnyolódva mutogatnak,
megvetően legyintenek:
„Nézzétek ezt a romhalmazt!
Ezt hívták »Tökéletes Szépség«-nek?
Ez lenne az »Egész Föld Öröme?«”
16 Ellenségeid nagy hangon dicsekednek,
hogy legyőztek téged,
fogukat vicsorítják, és kezüket dörzsölik:
„Elpusztítottuk Jeruzsálemet!
Erre vártunk már régóta,
most saját szemünkkel láttuk a vesztét!”
17 Az Örökkévaló véghezvitte, amit határozott,
beváltotta szavát, amelyet régen kihirdetett:
könyörtelenül lerombolt téged, Jeruzsálem!
Ellenségeidnek szerzett örömet,
ellenfeleidnek adott győzelmet.
18 Jeruzsálem! Még falaid is kiáltsanak az Úrhoz!
Folyjanak könnyeid éjjel-nappal, Sion,
mint a folyó!
Ne nyugodj,
ne engedj magadnak pihenést!
19 Kelj föl, kiálts az Úrhoz még éjjel is,
az őrváltás idején!
Öntsd ki szíved az Úr színe előtt,
mint a vizet!
Emeld hozzá kezeidet,
könyörögj kicsinyeid életéért,
akik éhségtől ájultan fekszenek
a város utcáinak kövén.
20 Nézz ránk, Örökkévaló!
Kivel bántál így valaha?
Hogyan lehet, hogy asszonyok a saját gyermekeiket,
dédelgetett kicsinyeiket kell megegyék?!
S hogy éppen az Úr szentélyében
öldösik le a papokat és a prófétákat?
21 Holtan hever az utcák porában fiatal és öreg,
ifjainkat és leányainkat öldöklő kard vágta le.
Bizony, levágtad őket haragod napján,
nem könyörültél, Uram!
22 Összehívtad ellenem minden rettegett ellenségemet,
mint ünnepre a vendégeket,
senki sem menekülhetett előlük
az Örökkévaló haragja napján.
Ellenségeim mind felemésztették gyermekeimet,
akiket dajkáltam s felneveltem!
Hitünk legyőzi a világot
5 Aki valóban hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született. Aki az Atya-Istent szereti, az természetesen szereti mindazokat is, akik Isten gyermekei. 2 Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy valóban isteni módon szeretjük az ő gyermekeit? Úgy, hogy valóban szeretjük Istent, és engedelmeskedünk parancsainak! 3 Mert Istent szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki — ez pedig egyáltalán nem nehéz!
4 Ami Istentől született, az legyőzi a világot, ami pedig a világot legyőzte, az a hitünk. 5 Mert ugyan ki más győzhetné le a világot, mint az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
Imádkozz a testvéredért!
13 Ezeket nektek írom, akik már hisztek Isten Fiának nevében. Azért írom, hogy egészen biztosak legyetek benne: nektek már most örök életetek van! 14 Ezért teljes bizalommal fordulhatunk Istenhez: ha az ő akarata szerint kérünk valamit, biztos, hogy meghallgat bennünket! 15 Ha pedig biztosak vagyunk benne, hogy meghallgat — bármit is kérünk tőle —, akkor azt is tudjuk, hogy amit kértünk, azt meg is adta.
16 Ha valaki látja, hogy a testvére vétkezett, de nem halálos bűnt követett el, imádkozzon érte! Kérése szerint Isten életet fog adni annak, aki vétkezett. Van halálos bűn is, arra nem vonatkozik, hogy imádkozzatok azért, aki ilyet elkövet. 17 Minden gonosz tett bűn, de nem mindegyik bűn halálos.
18 Tudjuk, hogy akik Istentől születtek, azok nem maradnak a bűnben, mert Isten Fia megőrzi őket teljes biztonságban,[a] hogy a Gonosz[b] ne árthasson nekik. 19 Tudjuk, hogy mi Istenhez tartozunk, de a világ a gonosz hatalmában van. 20 Azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött a Földre, és ő tett bennünket képessé arra, hogy az igaz Istent megismerjük. Most pedig az igaz Istenben élünk, fia, Jézus Krisztus által. Igen, ő az igaz Isten és az örök élet.
21 Gyermekeim, őrizkedjetek és maradjatok távol a bálványoktól és a hamis istenektől!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center