Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Könyörgés oltalomért
59 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.
2 Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!
3 Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!
4 Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, URam!
5 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!
6 Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)
7 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
8 Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.
9 De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.
10 Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.
11 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.
12 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!
13 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!
14 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)
15 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
16 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.
17 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.
18 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!
14 Így szőtt összeesküvést Jéhú, Jósáfát fia, Nimsi unokája Jórám ellen. Jórám egész Izráellel együtt Rámót-Gileádot védelmezte Hazáél arám királlyal szemben.
15 De visszatért Jórám király, hogy Jezréelben gyógyíttassa magát azokból a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Jéhú pedig ezt mondta: Ha egyetértetek velem, akkor ne juthasson ki szökevény a városból, hogy ne mehessen el hírt vinni Jezréelbe!
Jórám és Ahazjá meggyilkolása
16 Ekkor Jéhú harci kocsijára szállt, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám. Ahazjá, Júda királya is odament, hogy meglátogassa Jórámot.
17 A Jezréel tornyában álló őrszem meglátta Jéhú közeledő csapatát, és így kiáltott: Egy csapatot látok! Jórám ezt parancsolta: Keríts egy lovast, küldd eléjük, hogy kérdezze meg, békés-e a szándékuk!
18 A lovas elébe ment, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém! Az őrszem jelentette, hogy a küldött odaért hozzájuk, de nem tért vissza.
19 Akkor elküldött egy másik lovast, az is odaért hozzájuk, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém!
20 Az őrszem jelentette, hogy ez is odaért hozzájuk, de nem tért vissza. De aki jön, az úgy hajt, ahogyan Jéhú, Nimsi unokája szokott hajtani, olyan eszeveszetten hajt.
21 Akkor Jórám megparancsolta, hogy fogjanak be. És mikor befogtak a harci kocsijába, kivonult Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci kocsiján. Kivonultak Jéhú elé, és a jezréeli Nábót birtokán találkoztak vele.
22 Jórám meglátva Jéhút, ezt kérdezte: Békés-e a szándékod, Jéhú? De ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart?!
23 Ekkor Jórám megfordult, futásnak eredt, és odakiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá!
24 Jéhú azonban kezébe kapta az íját, és meglőtte Jórámot a lapockái között úgy, hogy a nyíl a szívén ment keresztül, és ő összerogyott a harci kocsiján.
25 Jéhú ezt mondta tisztjének, Bidkarnak: Vedd föl, és dobd oda a jezréeli Nábótnak a birtokára! Mert emlékezz vissza, amikor apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, én meg te, milyen vészes jövendölést mondott róla az Úr:
26 Bizony láttam, amikor kiontották Nábótnak és fiainak a vérét, így szól az Úr, azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól az Úr! Most azért vedd fel, és dobd erre a birtokra, az Úr szava szerint!
Krisztus a maga testében egyesíti Isten új népét
11 Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve.
12 Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban.
13 Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által.
14 Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést,
15 miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.
16 Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában,
17 és eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek".
18 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19 Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.
20 Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus,
21 akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban,
22 és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society