Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Sóvárgás Isten után

63 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

² Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

³ Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

⁴ Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.

⁵ Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.

⁶ Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

⁷ Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

⁸ Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.

⁹ Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.

¹⁰ De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.

¹¹ Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.

¹² De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.

Dávid Júda királya lesz

2 Ezek után megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek-e Júda egyik városába? Az Úr ezt felelte neki: Menj! Hová menjek? - kérdezte Dávid. Az Úr ezt felelte: Hebrónba.

² Oda ment tehát Dávid két feleségével, a jezréeli Ahinóammal és Abigaillal, a karmeli Nábál volt feleségével.

³ Embereit is fölvitte Dávid, mindegyiket a háza népével, és letelepedtek Hebrón városaiban.

⁴ És eljöttek Júda férfiai, és fölkenték ott Dávidot Júda háza királyává. Amikor jelentették Dávidnak, hogy a jábés-gileádi emberek eltemették Sault,

⁵ követeket küldött Dávid a jábés-gileádi emberekhez, és ezt üzente nekik: Az Úr áldottai vagytok, mert ilyen hűségesek voltatok uratokhoz, Saulhoz, és eltemettétek őt.

⁶ Ezért majd az Úr is szeretettel és hűséggel bánik veletek. Én is jót teszek veletek, amiért ezt tettétek.

⁷ Most pedig legyetek erősek, és legyetek bátor férfiak! Mert uratok, Saul meghalt ugyan, de engem már királlyá kent Júda háza.

²⁵ Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.

²⁶ Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek,

²⁷ hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.

²⁸ Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek."

²⁹ Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: "Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz.

³⁰ Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél."

³¹ Jézus így válaszolt: "Most hiszitek?

³² De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

³³ Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."