Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Sóvárgás Isten után

63 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

² Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

³ Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

⁴ Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.

⁵ Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.

⁶ Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

⁷ Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

⁸ Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.

⁹ Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.

¹⁰ De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.

¹¹ Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.

¹² De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.

⁵⁵ Amikor látta Saul, hogy kiment Dávid a filiszteus ellen, ezt kérdezte a hadseregparancsnoktól, Abnértól: Abnér, kinek a fia ez az ifjú? Abnér így felelt: Az életedre mondom, ó király, hogy nem tudom.

⁵⁶ Akkor ezt mondta a király: Kérdezd akkor meg, hogy kinek a fia ez az ifjú.

⁵⁷ És amikor visszajött Dávid azután, hogy levágta a filiszteust, fogta őt Abnér, és Saul elé vezette. A filiszteus feje még a kezében volt.

⁵⁸ Saul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy, te ifjú? Dávid így felelt: Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia vagyok.

Jónátán szövetséget köt Dáviddal

18 Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát.

² Saul pedig magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába.

³ És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát.

⁴ Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is.

⁵ És ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt Saul. Tetszett ez az egész népnek, még Saul udvari embereinek is.

A hetedik trombitaszó

¹⁵ A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: "A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké".

¹⁶ Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Istent,

¹⁷ és így szóltak: "Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.

¹⁸ Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet."

¹⁹ És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.