Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Isten a világ Ura
75 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
2 Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
3 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
4 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
5 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
6 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
7 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
8 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
9 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!
12 Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből.
13 Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szája lángot lövell.
14 Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle.
15 Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.
16 Szíve kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő.
17 Ha fölemelkedik, megriadnak az erősek is, ijedtükben fejüket vesztik.
18 Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a kopja és a nyíl sem.
19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.
20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
21 Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán.
22 Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
23 Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
24 Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz.
25 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.
26 Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.
Jézus megmossa tanítványai lábát
13 A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.
2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt,
3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:
4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát;
5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.
6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?"
7 Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted."
8 Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám."
9 Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!"
10 Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind."
11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."
A Mester és tanítványai
12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek?
13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
16 Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.
17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society