Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Isten a világ Ura
75 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
2 Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
3 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
4 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
5 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
6 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
7 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
8 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
9 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!
41 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látásától is összeroskad.
2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene?
3 Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám? Minden az enyém az ég alatt.
4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja.
5 Ki húzhatná le a bőrét, ki mer benyúlni két fogsora közé?
6 Ki meri kettényitni a száját? Fogai körül rémület lakik.
7 Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
8 Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy a szél sem juthat közéjük.
9 Egymáshoz tapadnak, egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul.
10 Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnal sugarai.
11 Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak.
Isten ígéretei változhatatlanok
13 Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött,
14 és így szólt: "Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak."
15 És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret.
16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü.
17 Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet.
18 Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.
19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé,
20 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society