Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Vívódó lélek panasza
39 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
2 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém.
3 Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult.
4 Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem:
5 Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!
6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.)
7 Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.
8 Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!
9 Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak!
10 Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz.
11 Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt!
12 A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.)
13 Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm.
14 Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Jób nyolcadik válasza: Dicsőíti Isten hatalmát
26 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:
2 Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?
3 Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
4 Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
5 Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.
6 A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye.
7 Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött.
8 Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.
9 Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte.
10 Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.
11 Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől.
12 Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget.
13 Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót.
14 Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?
A vértanúk serege minden nemzetből
9 Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak,
10 és hatalmas hangon kiáltottak: "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!"
11 Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent
12 eképpen: "Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen".
13 Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?"
14 Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod". Mire ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.
15 Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.
16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség,
17 mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society