Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Hálaadás a királyért
21 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Uram, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted!
3 Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.)
4 Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel.
5 Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót.
6 Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki.
7 Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted.
8 Bízik a király az Úrban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.
9 Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet.
10 Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, Uram. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg.
11 Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül.
12 Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire,
13 mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal.
14 Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!
Dávid egész Izráel királya lesz(A)
5 Ezután elmentek Dávidhoz Izráel összes törzsei Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk!
2 Azelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted harcba, és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráel fejedelme!
3 Megjelentek tehát Izráel összes vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt, ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává.
4 Harmincesztendős volt Dávid, amikor királlyá lett, és negyven esztendeig uralkodott.
5 Hebrónban Júda királya volt hét esztendeig és hat hónapig, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig volt egész Izráel és Júda királya.
Dávid Jeruzsálemet teszi fővárossá
6 A király pedig elment embereivel együtt Jeruzsálem alá az ország őslakói ellen, a jebúsziak ellen. Azok azonban ezt mondták Dávidnak: Nem jössz ide be, hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged! Mert azt gondolták, hogy nem tud oda Dávid bemenni.
7 Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.
8 És ezt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki öli a jebúsziakat, nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből gyűlöli Dávid. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a templomba.
9 Ezután letelepedett Dávid a sziklavárban, és elnevezte azt Dávid városának. Körülötte építkezni kezdett Dávid Millótól fogva befelé.
10 Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene.
Pál szenvedéseivel dicsekszik
16 Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.
17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével.
18 Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok.
19 Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket:
20 mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket.
21 Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
22 Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is.
23 Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben.
24 Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján,
25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain.
26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között,
27 fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28 Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.
29 Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is?
30 Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni.
31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok.
32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem.
33 Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society