Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid:

Saul király halála^(A)

10 A filiszteusok megtámadták Izráelt, és harcoltak ellenük. Izráel harcosai megfutamodtak a csatában, és sokan közülük elestek a Gilboa-hegyen. ^2-3 Akkor a filiszteusok üldözőbe vették Sault és a fiait. A harc egyre hevesebb lett Saul körül, és a filiszteusok megölték Jonatánt, Abinádábot és Malkisúát — Saul három fiát.

A filiszteusok íjászai megsebesítették Sault, ⁴ aki ezt mondta a fegyverhordozójának: „Fogd a kardodat, és te szúrj le, nehogy ezek a körülmetéletlenek öljenek meg! Belőlem ne űzzenek gúnyt!” De a fegyverhordozója nem merte megtenni, mert nagyon félt. Végül Saul fogta a saját kardját, és beledőlt — így halt meg.

⁵ Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is a kardjába dőlt. ⁶ Így halt meg Saul és három fia — egész családja egy napon pusztult el.

⁷ Azok az izráeliek, akik a völgyben laktak, látták, hogy a seregük megfutamodott, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt. Ezért ők is elfutottak az ellenség elől, és otthagyták a városaikat. A filiszteusok pedig elfoglalták ezeket, és letelepedtek bennük.

⁸ A következő napon eljöttek a filiszteusok, és kifosztották az elesett izráeli harcosokat. Gilboa hegyén megtalálták Saul és a fiai holttestét is. ⁹ Saul holttestét is kifosztották, és a fejét levágták. Saul fegyvereit és a levágott fejét körülhordozták az egész országukban, hogy megmutassák a bálványaiknak és az egész népnek. ¹⁰ Saul fegyvereit a filiszteusok isteneinek a templomában, levágott fejét pedig Dágon templomában tették közszemlére.

¹¹ Jábes-Gileád lakói meghallották, hogy mit tettek a filiszteusok Saullal. ¹² Ezért néhány bátor férfi közülük felkerekedett, elhozták Saulnak és fiainak a holttestét, és eltemették őket egy tölgyfa alatt Jábes-Gileádban, majd hét napon át böjtöltek — így gyászolták őket.

¹³ Saul tehát meghalt, mert vétkezett az Örökkévaló ellen, amikor nem engedelmeskedett az Örökkévaló szavának. Ráadásul még egy halottidézőt is megkeresett, hogy tőle kérjen tanácsot. ¹⁴ Mivel Saul nem az Örökkévalót kereste, az Örökkévaló megölte őt, elvette tőle a királyságot, és Dávidnak, Isai fiának adta.

A megszállott fiút megszabadítja^(A)

¹⁴ Amikor visszaértek a többi tanítványhoz, azokat éppen nagy sokaság vette körül, és törvénytanítók vitatkoztak velük. ¹⁵ Amint az emberek meglátták Jézust, elcsodálkoztak, és odafutottak, hogy köszöntsék.

¹⁶ Jézus megkérdezte: „Miről vitatkoztok?”

¹⁷ Egy férfi válaszolt a tömegből: „Mester, elhoztam a fiamat hozzád. Egy olyan szellem lakik benne, amely megnémítja. ¹⁸ Valahányszor ez a szellem megragadja, a fiam a földre zuhan, habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle a gonosz szellemet, de nem voltak képesek rá.”

¹⁹ „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” — mondta Jézus.

²⁰ Odavitték, s amikor a gonosz szellem meglátta Jézust, megrázta a fiút, aki összeesett, és habzó szájjal fetrengett a földön.

²¹ Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mennyi ideje van a fiad ebben az állapotban?”

Az apa ezt felelte: „Már gyermekkora óta. ²² Ez a szellem a fiamat sokszor belehajszolta tűzbe-vízbe, hogy megölje. De könyörgök, ha tudsz valamit tenni, szánj meg bennünket, és segíts!”

²³ Jézus így válaszolt: „Azt mondod: »Ha tudsz valamit tenni…«? Minden lehetséges annak, aki hisz.”

²⁴ A fiú apja sírva felkiáltott: „Igen, hiszek! De segíts, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!”

²⁵ Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze körülötte, keményen ráparancsolt a gonosz szellemre: „Te süketséget és némaságot okozó gonosz szellem! Parancsolom, hogy menj ki ebből a fiúból, és többé soha ne térj vissza!”

²⁶ A gonosz szellem hangosan kiáltozott, megrángatta a fiút, majd kiment belőle. A fiú úgy feküdt a földön, mintha meghalt volna. Olyannyira, hogy többen halottnak is vélték, ²⁷ de Jézus megfogta a kezét, és talpra állította.

²⁸ Ezután Jézus bement egy házba. Amikor maguk között voltak, a tanítványai megkérdezték tőle: „Miért nem volt erőnk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”

²⁹ Ő így válaszolt: „Ez a fajta semmi mással nem űzhető ki, csak imádkozással és böjtöléssel.”^[a]