Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Kiáltás a mélységből
130 Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam!
2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra!
3 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?
4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.
5 Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.
6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.
7 Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.
8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.
27 Az újhold után következő második napon azonban megint üres maradt Dávid helye, és akkor ezt kérdezte Saul a fiától, Jónátántól: Miért nem jött el Isai fia tegnap sem, ma sem az étkezéshez?
28 Jónátán így felelt Saulnak: Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy elmehessen Betlehembe.
29 Ezt mondta ugyanis: Engedj el engem, mert áldozati lakomája van nemzetségünknek a városban, és rám parancsolt a bátyám. Azért, ha jóindulattal vagy hozzám, engedd meg, hogy elmenjek megnézni a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.
30 Akkor haragra gerjedt Saul Jónátán ellen, és ezt mondta neki: Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára.
31 Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból semmi. Azért küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő!
32 Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el?
33 Erre Saul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette Jónátán, hogy apja elhatározta Dávid megölését.
34 Ezután fölkelt Jónátán az asztaltól izzó haraggal. Nem evett semmit az újhold második napján, mert bánkódott Dávid miatt, akit gyalázott az apja.
Dávid és Jónátán búcsúja
35 Reggel azután kiment Jónátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben, és egy kisgyermek volt vele.
36 Ezt mondta a gyermeknek: Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök! A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtt ki egy nyilat, hogy túlmenjen rajta.
37 Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahova Jónátán a nyilat lőtte, ezt kiáltotta a gyermek után Jónátán: Messze előtted van a nyilam!
38 Még ezt is kiáltotta Jónátán a gyermeknek: Siess, fuss, meg ne állj! A gyermek fölkapta Jónátánnak a nyilát, és urához ment.
39 A gyermek ugyanis semmit sem értett, csak Jónátán és Dávid értette a dolgot.
40 Azután odaadta Jónátán a gyermeknek a fegyvereket, és ezt mondta neki: Eredj, vidd be a városba.
41 A gyermek elment, Dávid pedig fölkelt a kő déli oldala mellől, arcával a földig hajolt, és háromszor leborult. Azután megcsókolták egymást, megsiratták egymást, míg csak Dávid erőt nem vett magán.
42 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az Úr nevére: Az Úr legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre!
Jézus tisztátalan lelket űz ki(A)
31 Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton;
32 ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt.
33 A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott:
34 "Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!"
35 Jézus azonban ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög odavetette őt közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne.
36 Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: "Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek!"
37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society