Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Reggeli ének háborús időben(A)
108 Dávid zsoltáréneke.
2 Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!
3 Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
4 Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt.
5 Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
6 Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!
8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,
10 Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom.
11 Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba?
12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!
13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!
14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!
Izráel királyt kíván
8 Amikor megöregedett Sámuel, a fiait tette Izráel bíráivá.
2 Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak.
3 Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot.
4 Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.
5 Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!
6 Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az Úrhoz.
7 Az Úr pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk.
8 Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más isteneknek szolgáltak.
9 Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük.
10 Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.
11 Ez lesz a királynak a joga - mondta -, aki uralkodni fog fölöttetek: Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és futnak harci kocsija előtt.
12 Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését.
13 Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek.
14 Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja.
15 Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és udvari embereinek meg hivatalnokainak adja.
16 Szolgáitokat és szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük.
17 Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek.
18 Akkor majd panaszkodtok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor már nem válaszol az Úr.
19 A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, hanem ezt mondták neki: Mégis legyen királyunk!
20 Olyanok akarunk lenni, mint minden más nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat.
21 Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az Úrnak.
22 Az Úr pedig így felelt Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt! Sámuel ezt mondta az izráeli férfiaknak: Menjen mindenki a maga városába!
Góg és Magóg
7 Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből,
8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye.
9 És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket.
10 Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.
A halottak feltámadása és az utolsó ítélet
11 És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely.
12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.
13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint.
14 És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava.
15 Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society