Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Az Örökkévaló szövetséget köt Abrámmal

15 Ezek után az Örökkévaló látomásban szólt Abrámhoz:

² De Abrám így felelt: „Ó Uram, Örökkévaló! Mit ér nekem a jutalom, ha gyermektelenül halok meg, és a damaszkuszi Eliézer lesz az örökösöm!” ³ Látod, nem adtál nekem gyermeket, és minden vagyonom ezé a szolgámé lesz!

⁴ Az Örökkévaló azonban ezt válaszolta: „Nem Eliézer örököl utánad! A saját fiad, aki tőled származik — ő lesz az örökösöd!” ⁵ Majd az Örökkévaló kivitte Abrámot a szabad ég alá, és ezt mondta: „Nézz föl az égre, Abrám! Számold meg a csillagokat, ha tudod!^[a] Így lesz az utódaiddal is!”

⁶ Abrám pedig hitt az Örökkévalónak, aki ezért igaznak fogadta el őt.

¹² Napnyugtakor Abrám mély álomba zuhant, sűrű sötétség borította be, és rémület szállt rá. ¹³ Ekkor az Örökkévaló szólt hozzá: „Abrám, tudd meg, hogy leszármazottjaid idegenek és jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék. Ott rabszolgákká teszik, és kegyetlenül elnyomják őket 400 éven keresztül. ¹⁴ Én azonban ítéletet tartok a nép fölött, amely szolgaságba kényszeríti őket, s azután utódaid kijönnek abból az országból nagy gazdagsággal.

¹⁵ Te pedig, Abrám, békességben és bőségben élsz hosszú ideig, azután az élettel betelve és megelégedetten térsz nyugovóra.

¹⁶ Utódaid csak négy nemzedékkel később jönnek vissza erre a földre, mert az emóri nép gonoszsága akkorra éri el a teljességét.”

¹⁷ Miután a nap lement, és leszállt az éj, megjelent egy izzó parázzsal telt füstölgő edény és egy lángoló fáklya, s ezek átmentek^[a] a kettévágott állatok darabjai között.

¹⁸ Amikor ez megtörtént, akkor kötött az Örökkévaló szövetséget Abrámmal, és ezt mondta neki: „Abrám, utódaidnak adtam ezt a földet, amely Egyiptom határától^[b] a nagy folyamig, az Eufráteszig terjed. Ez a föld most

Milyen alapon fogad el Isten bennünket?

²¹ Isten azonban mégis képes arra, hogy a maga számára elfogadhatóvá tegye az embert a Törvény nélkül is. Nekünk meg is mutatta ezt az új utat, amelyről már a Törvény és a próféták is beszéltek. ²² Isten ugyanis mindenkit elfogad, aki hisz Jézus Krisztusban, attól függetlenül, hogy az illető zsidó, vagy nem zsidó. ²³ Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön.

²⁴ Isten azonban kegyelemből teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez Isten ajándéka, amelyet a Jézus Krisztus által elvégzett megváltásban kaphatunk meg. ²⁵ Isten azért küldte Jézust, hogy akik benne hisznek, azoknak a bűneit megbocsássa. Ez Jézus vére, vagyis a halála által lehetséges. Így mutatta meg Isten, hogy ő mindig igazságos. Igazságosságát mutatja az, hogy türelmes volt, és Jézusra való tekintettel elengedte a múltban elkövetett bűnöket. ²⁶ Ugyanígy az is Isten igazságosságát bizonyítja, hogy most elfogadja azokat, akik Jézus Krisztusban hisznek.

²⁷ Ezek után dicsekedhetünk-e valamivel? Egyáltalán nem! És miért nem? Vajon az a törvény teszi lehetetlenné, amely a tetteken alapul? Nem, hanem a hit törvénye! ²⁸ Ezt úgy értem, hogy az ember az Istenben való hite által válik Isten számára elfogadhatóvá, nem pedig annak következtében, amit a Törvényt követve tesz. ²⁹ Vagy talán Isten csak a zsidók Istene? Nem lehet egyúttal más népeké is? Bizony, ő a nem zsidók Istene is! ³⁰ Hiszen csak egy Isten van, és ő az, aki a zsidókat^[a] a hitük alapján teszi elfogadhatóvá, a nem zsidókat^[b] pedig ugyancsak a hitük segítségével. ³¹ Vajon érvénytelenné akarom-e tenni a Törvényt, amikor a hitet hangsúlyozom? Egyáltalán nem! Sőt, inkább megerősítem a Törvény érvényességét a hit által.