Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
„A Templomba felvezető ének.”
123 Felnézek rád, Uram,
aki a Mennyben ülsz trónodon!
2 Ahogy a szolgák néznek uruk kezére,
s a szolgáló leányok figyelik úrnőjük kezét,
úgy nézünk kezedre, Örökkévaló, reménykedve,
mikor könyörülsz már rajtunk!
3 Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk, könyörülj,
mert elborít bennünket a megaláztatás!
4 Szüntelen gyaláznak a büszkék,
és gúnyolnak a gőgösek!
Józsué halála után Izráel bálványimádásba süllyed(A)
6 Azután Józsué elbocsátotta a népet, s minden törzs hazatért a saját területére, hogy azt birtokba vegye. 7 Izráel az Örökkévalót követte és szolgálta Józsué egész életében, és még azután is, ameddig azok a vezetők éltek, akik Józsué társai voltak, de túlélték őt. Ezek a vezetők még látták az Örökkévaló hatalmas tetteit, amelyeket Izráelért vitt végbe. 8 Ezután Józsué, Nún fia, az Örökkévaló szolgája 110 éves korában meghalt. 9 A saját birtokán temették el, Timnat-Hereszben, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra található.
10 Azután meghaltak azok is, akik Józsué kortársai voltak. Felnőtt egy új nemzedék, amelynek tagjai már személyes tapasztalatok alapján nem ismerték az Örökkévalót, sem az ő nagy tetteit, amelyeket Izráel népéért korábban véghezvitt. 11-13 Ebben az időben Izráel elhagyta az Örökkévalót, őseik Istenét, aki népüket kihozta Egyiptomból. Idegen istenekhez fordultak, előttük hajoltak meg, a Baálokat és Astárótot szolgálták, a környező nemzetek idegen isteneit. Azt tették, amit az Örökkévaló gonosznak tart, és ezzel haragra ingerelték őt.
14 Amikor az Örökkévaló haragra gyulladt Izráel ellen, kiszolgáltatta őket a körülöttük élő ellenségeiknek, akik megverték és kifosztották őket. Nem volt többé ereje Izráelnek, hogy megvédje magát. 15 Valahányszor harcba indultak, vereséget szenvedtek, mert az Örökkévaló ellenük fordult, pontosan úgy, ahogy ezt korábban esküvel erősítve megígérte. Így Izráel népe nagyon nyomorúságos és szorult helyzetbe került.
Az utolsó hét csapás
16 Ezután erős hangot hallottam a templom szentélyéből.[a] Ezt mondta a hét angyalnak: „Menjetek és öntsétek ki a Földre az Isten haragjával teli hét poharat!”
2 Az első angyal megindult, és kiöntötte a Földre az első poharat. Ekkor szörnyű és fájdalmas fekélyek támadtak azokon az embereken, akik a Szörnyeteg jelét viselték, és annak bálványszobrát imádták.
3 A második angyal a tengerre öntötte ki a poharát. Ekkor a tenger vize olyan lett, mint a halott vére, és a tengerben minden élőlény elpusztult.
4 A harmadik angyal a folyókra és a forrásokra öntötte ki a poharát. Ekkor azoknak vize mind vérré változott. 5 Hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondja:
„Igazságosan ítéltél, te Szent,
aki vagy, és aki mindig voltál!
6 Mivel szent népedet és a prófétákat gyilkolták,
és vérüket a földre ontották,
most vért adtál inni gyilkosaiknak,
mert ezt érdemlik.”
7 Ekkor megszólalt a mennyei oltár:[b]
„Igen, Mindenható Úr Isten,
ítéleteid igazak és igazságosak!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center