Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Áron aranyborjút készít
32 Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.
2 Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám!
3 És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz.
4 Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.
5 Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az Úr ünnepe lesz.
6 Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.
7 Ekkor így szólt az Úr Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból.
8 Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.
9 Még ezt is mondta az Úr Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép.
10 És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.
11 Mózes azonban esedezett Istenéhez, az Úrhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, Uram, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból?
12 Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt!
13 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom.
14 Az Úr szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.
Izráel bűnei a pusztában
106 Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét?
3 Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.
4 Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod!
5 Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt!
6 Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el.
19 Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt.
20 Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával.
21 Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban,
22 csodákat Hám földjén, félelmes dolgokat a Vörös-tengernél.
23 Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett nála, és elfordította pusztító haragját.
Keresztyén élet becsületben és örömben
4 Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!
2 Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban.
3 Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért; Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.
4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.
5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!
6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;
7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!
9 Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!
A királyi menyegző(A)
22 Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
2 "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4 Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!
5 De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7 Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9 Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
10 Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve;
12 így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society