Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
8 Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot.
Hágár és Izmael elűzése
9 Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült,
10 ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt, mert nem örökölhet ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!
11 Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt.
12 De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne essék neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga. Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni.
13 De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.
14 Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és Hágárnak adta. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában.
15 Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá,
16 maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.
17 De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját ott, ahol van.
18 Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle.
19 És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.
20 Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.
21 Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptomból szerzett neki feleséget.
Üldözött ember imádsága
86 Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok!
2 Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!
3 Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap.
4 Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram!
5 Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak.
6 Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra!
7 A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
8 Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen.
9 Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.
10 Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!
16 Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálólányod fiát!
17 Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, URam, megsegítesz, és megvigasztalsz engem.
Keresztség és új élet
6 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?
2 Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?
3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?
4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.
5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.
6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.
7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől.
8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.
9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.
10 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él.
11 Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.
24 "A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál.
25 Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább háza népét?"
26 "Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
27 Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.
28 Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."
29 "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül?
30 Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.
31 Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."
32 "Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt,
33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."
34 "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.
35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,
36 és így az embernek ellensége lesz a háza népe.
37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;
38 és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
39 Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society